Mika Rantanen, a finn meteorológiai intézet klímaváltozással és szélsőséges időjárással foglalkozó csoportjának kutatója posztolta Twitteren, hogy ma, 2021. szeptember 27-én szokatlanul magas a hőmérséklet Lappföldön. Utsjoki Kevo 18.2, Nuorgam 17.4 fok. Mindannyian tudjuk, hogy ez mit jelent, de kérdés, hogy beszélünk-e róla eleget, teszünk-e ellene eleget. Nyár végén az Edinburgh TV Festivalon volt egy Worldview Address beszélgetés Greta Thunberg svéd klímaaktivistával és Jo Nesbø norvég zenész, közgazdász, bestseller krimi íróval a témáról, ezt ajánljuk most a figyelmetekbe.

Navdip Dhariwal alapító, a BBC korábbi nemzetközi tudósítója arra kereste a választ, hogy a profi írók, különösen a drámaírók, miért nem foglalkoznak a legnagyobb sztorival, a legnagyobb krízissel, a világ valódi drámájával, miért nem használják a tudásukat, tehetségüket arra, hogy a világ szemét felnyissák a klímaváltozással kapcsolatban. Hollywood miért nem készít jó filmeket és sorozatokat a globális felmelegedés hatásairól?

‍

Olvassátok el Facebookon, mit gondolnak olvasóink Jo Nesbø könyveiről!

‍

‍

SPOILER!!!

ÖSSZEFOGLALVA NÉHÁNY GONDOLAT A VIDEÓBÓL:

Greta elmondja, hogy az emberek nincsenek teljesen tisztában a helyzettel, úgy gondolnak a klímaváltozásra, mint a távoli jövő problémájára, ami nincs hatással a mai életükre, és ezen változtatni kell. Jonak hasonló tapasztalatai vannak még a jól informált Norvégiában is, szkeptikusokkal, holott 70+ éve vannak egyértelmű adatok arról, hogy merre tartunk. Az emberek úgy érzik, nem tehetnek semmit, pedig igenis tehetnek. Greta sok művésszel, íróval, újságíróval találkozott, akik készek alkotni és tenni az ügyért, de nem kapnak segítséget az elképzeléseikhez.

Úgy gondolja, a támogatók alulértékelik az emberek érdeklődését, mert lenne igény ilyen történetekre. Szerinte olyan sztorikra van most szükség, amik a jelenlegi állapotokról, az igazságról szólnak, amik tükrözik a valóságot, és megmutatják, hogyan befolyásolhatják az emberek a jövőt. Mert nem vagyunk tehetetlenek, ez nem egy olyan probléma, amin ne dolgozhatnánk. Úgy érzi, sokan attól félnek, ha a témáról írnak, azzal fogják őket vádolni, hogy állást foglalnak egy politikai kérdésben vagy nem tudnak eleget a problémáról.

‍

‍

Jo egyetért Gretával abban, hogy ha jó a sztori és jól van megcsinálva, akkor van iránta érdeklődés akkor is, ha nehéz témával foglalkozik, de úgy látja, hogy a filmek utólag dolgozzák fel a világ drámáit, mert könnyebb úgy elmesélni, ha már láttuk, vége van, mögöttünk van. Ő is azt gondolja, hogy tudunk tenni a változásért, csökkenthetjük a károkat, moziban pedig egy olyan történetet látna szívesen, ami a politikusok erkölcsi dilemmáival foglalkozik, illetve ami megérint bennünket érzelmileg. Szerinte egyre több anyag készül a világban látható klímaváltozásról, és optimista azzal kapcsolatban, hogy egyre több ilyen születik majd.

Greta szerint a média csak beszámol a történésekről, mint tényekről, de nem a címoldalon, nem vezető hírekben, és nem úgy, mint egy vészhelyzetről, krízisről. Jól látható ez összehasonlítva pl. a Covidról szóló híradással. Ő nem tudja elfogadni, amikor valaki azt mondja neki, hogy minden rendben lesz, nem kell aggódni, ez nem ad neki reményt, ellenben a valódi tettek igen. És egy művész nemcsak művész (szólt ez Jonak is), hanem ember is, akinek emberi mivoltában is van morális felelőssége, hogy a saját eszközeivel, a tehetségével éljen.

‍

‍