Régóta vártam már, hogy bemutathassam nektek Vass Bettinát, Izland első magyar esküvő fotósát, aki a hónapban a szakma legrangosabb nemzetközi elismerését is kivívta magának. Így év végére lett egy kicsit lassabb és nyugodtabb az élete, hogy tudjunk beszélgetni a munkájáról, ami amellett, hogy rendkívül látványos a fotókon, fizikailag is megterhelő az izlandi tájakon és időjárásban.

‍

‍

- Hogyan kerültél Izlandra? Előbb volt a fotózás és utána jött Izland, mint helyszín, vagy pont fordítva?
- 2012-ben költöztem Izlandra. Csak 5 hónapot terveztem au pairként, aztán szerettem volna még utazgatni egy kicsit Európában, de úgy alakult, hogy a kintlétem legelején megismertem egy izlandi fiút, aki azóta a vőlegényem, így itt ragadtam. A fotózás kicsit korábban jött, de otthon Budapesten nem dolgoztam profiként, inkább csak próbálgattam ezt-azt. 2017-ben kezdtem el építeni a profilomat, és 2018-ban kezdtem el kapni felkéréseket, aminek az lett a vége, hogy 2019 elejétől kezdve teljes időben fotózok, 2019 végére már saját cégem volt itt Izlandon. Azóta pedig - egy szusszanatnyi 2020-as kihagyással, amikor összesen 2 esküvőm volt csak - nincs megállás, folyamatosan tele van a naptáram.

- A ma már sikeres vállalkozásodnak milyen állomásai és nehézségei voltak az elején?
- Először is maga az, hogy egy másik országban és egy harmadik nyelven kellett mindezt megvalósítanom. Izlandon élek, de főleg amerikaiakkal dolgozom. Így nem elég, hogy az izlandi kultúrát, de az amerikait is magamévá kellett tennem. Ez azért fontos, mert tudni kell, hogy a különböző kultúrából érkező párok mit várnak, hogyan tudsz nekik élményt nyújtani. Konkrét nehézségeket inkább magammal kapcsolatban tudnék mondani. Rengeteg önismeret és személyes fejlődés szükséges ehhez a munkához. Ugyanis a fotózás, legalábbis amit én csinálok, nem csak azzal jár, hogy “kattintgatom” a gépet. Picit bele kellett mélyednem a pszichológiába, pénzügyekbe, marketingbe, egy sikeres vállalkozás alapjaiba (amit bölcsészként nem tanultam soha), plusz ezek mellett lépést kellett tartanom a folyamatosan fejlődő technikával.

‍

‍

- Mint esküvő fotós (ez így igaz rád, jelen vagy az esküvőn is?) milyen a stílusod, milyen pároknak ajánlanád magadat?
- Nagyon ritkán fotózok tradicionális esküvőket. Elopementekre specializálódtam, pontosabban adventure elopementekre, ami azt jelenti, hogy olyan párokkal dolgozom, akik másra vágynak, mint a megszokott tradicionális esküvő, és egy a komfortzónájukon kívüli felejthetetlen napot szeretnének esküvőjükként. Olyan párokkal, akik többre értékelik az élményt, mint a tárgyakat, nem félnek attól, hogy koszos lesz a ruhájuk, hogy túrázniuk kell, vagy egy vízesés mögött elázni. A párjaim mind az izlandi természetben házasodnak, egy egész napot töltünk el együtt Izland valamelyik részének felfedezésével. Ezek a párok főleg csak ketten érkeznek az esküvőre vagy maximum egy 10-20 fős nagyon szűk családdal. Nincs recepciójuk, nincs nagy vacsora, nem költenek milliókat dekorációra, meghívókra és egyéb dolgokra. A napjuk, a szabadság, a természet, az élmény és a szerelmük a legfontosabb.

"Nincs nagy vacsora, nem költenek milliókat dekorációra, meghívókra és egyéb dolgokra. A napjuk, a szabadság, a természet, az élmény és a szerelmük a legfontosabb."

- Az Izlandon fotózás nagyban függ az időjárástól. Alkalmi ruhában különösen. Gyakran húzza keresztbe a számításaidat, vagy nagyjából azért fel lehet rá készülni?

- Az időjárás teljesen kiszámíthatatlan. Aki itt akar házasodni, az tisztában van azzal, hogy lehetséges, hogy esni fog a napján, északi sarkról fújó szél lesz, vagy akár hóvihar útlezárásokkal. Ez mind a kaland része. Annyiban befolyásolja csak, hogy ha testi épségre veszélyes viharjelzés van, akkor az esküvőt mindenképpen el kell napolnunk, illetve ha útlezárások vannak, akkor másfelé kell mennünk, de ezek nagyon extrém példák, eddig csak egyszer fordult velem elő, hogy egy vihar miatt el kellett napolnunk az esküvőt.

‍

‍

- Volt már olyan, hogy a párok a helyszínen meggondolták magukat? Hogy nem bírták az időjárást, a tempót, vagy egyszerűen csak nem erre számítottak?

- Hál’ istennek nem nagyon. A párok meg akarják tapasztalni Izlandot és a nyers, érintetlen izlandi természetet. A szél, eső, hóesés, mind a része ennek, amit általában élveznek is. Itt nem az a cél, hogy tökéletesen nézzenek ki, hanem hogy egy különleges, felejthetetlen élménnyel indítsák a házas életüket. Amúgy van napsütés és jó idő is Izlandon. Volt pár olyan fotózásom, ahol tűző napsütés volt, atlétában, mezítláb rohangáltunk a parton vagy egy gleccser közelében.

- Ahhoz, hogy igazán jók legyenek fotók, gondolom, ki kellett ismerned a tájat, a helyszíneket, hogy mikor és hogyan adják azt a képet, amit szeretnél.‍

- Szerintem egy jó képhez nem a táj a legfontosabb, persze nyilván az izlandi táj miatt jönnek a párok. Inkább a velük való személyes kapcsolatom az, ami kihozza a kettejük közötti bizalmat és intimitást a képeken. Nekem ez mindennél fontosabb. Fontosabb, mint bármelyik vízesés vagy gleccser a háttérben. Persze a munkám nagyon nagy része a helyszínek felfedezése is. Gyakran járok többnapos helyszínkereső expedíciókra, ahol olyan helyeket próbálok keresni, ami még mindig nagyjából turistamentes. Ez nagyon nehéz, mert Izlandon állandóan turista szezon van, a közösségi médiában terjedő képek és geo tagging miatt a legtöbb hely már turista kánaán.

- Szükség van Izlandon valamilyen speciális felszerelésre egy kreatív fotózáshoz? 

- Nem használok semmi extra cuccot, sőt inkább elég minimális felszereléssel fotózom. Egy 8-12 órás vagy akár kétnapos munka elképesztően kimerítő tud lenni a több órás autóban ülés, mászkálás, túrázás és a természeti elemekkel való küzdelem miatt. A hátizsákom van vagy 15 kiló, és amikor egész nap a hátamon van, plusz még a széllel is küzdenem kell, az azért fájdalmas tud lenni. Nincs asszisztensem, mindent egyedül csinálok, ezért nem használok kültéri fényeket, derítő lapot és semmi fancy dolgot. Azért sem, mert ezeket nem is nagyon lehetne az izlandi időjárásban. Ha nagyon kell, akkor a vőlegényem szokott segíteni, cipelni a hátizsákomat vagy vezetni, ha már annyira kimerült vagyok, hogy nem merek autóba ülni. Ez idén kétszer fordult elő. A képeim és a munkám lényege, hogy minden természetes, a megörökített pillanatok sem fabrikáltak, hanem őszinték, pont úgy, ahogy az megtörtént a nap alatt.

‍

‍

- Látok templomi fotókat is, tehát van lehetőség rá, hogy pappal együtt adjanak össze. Milyen vallás szerint?

- Persze. Izland lutheránus ország, ahol mind a templomi, mind a polgári esküvő mindenki számára elérhető vallástól és szexuális orientációtól függetlenül.

‍- A turistákon kívül mennyire kell kerülgetni egymást a konkurenciával? Sokan foglalkoztok ezzel vagy csak 1-2 fotós? Meg kell-e esetleg egyezni, hogy ki hol mikor, vagy kinek melyik a területe? 

- Izland még mindig nagyon felkapott, a legtöbb fotós álma, hogy legyenek izlandi esküvői képei a portfóliójában. Rengeteg külföldi fotós jön ide úgy, hogy alig, vagy nem is kér fizetséget a munkájáért, csak hadd fotózhasson egy izlandi esküvőt. Hirtelen mindenki “Iceland Elopement Photographer” lett, nagyon sokan úgy hirdetik magukat, mintha itt élnének, pedig nem. A helyi fotósokkal jóban vagyunk, próbálunk egy egészséges kapcsolatot kialakítani. Rendszeresen találkozunk kávé meetingekre és segítünk egymásnak, amiben csak tudunk. Van olyan, hogy egy-egy helyszínen néha belefutok egy másik fotósba, aki épp dolgozik. Általában odafigyelünk egymásra és tisztelettudóan nem zavarjuk a másikat, mert miért is akarnánk elrontani a párjaink élményét. Persze vannak történeteim kevésbé figyelmes fotós társakról is. Például az az úriember, aki úgy arrébb lökött, hogy elestem, csak hogy tudjon pár képet lopni az én páromról.

A pandémia óta egyre felkapottabbak az elopement típusú esküvők. Magyarul a megszökés, elszökés nem igazán adja vissza a jelentését. Én azt vettem észre, hogy van egy bizonyos trauma az esküvő iparon a Covid óta. A sok esküvő elhalasztása és újraszervezése után a legtöbben még mindig félnek belekezdeni egy nagyobb, tradicionálisabb esküvő megszervezésébe, és inkább az elopementet választják a szűkebb családjukkal, ami alatt nemcsak összeházasodnak, de egy felejthetetlen utazásban is lesz részük, bármelyik országot is választják helyszínnek.

- Megesik, hogy el kell tüntetni néhány turistát a fotóról?

- Főleg a felkapottabb helyszíneknél, mint például a híres fekete homokos tengerpart és a nagyobb vízesések, ahol lehetetlen úgy fotózni, hogy ne legyenek mások is a háttérben. A turisták általában adnak teret nekünk, amikor látják, hogy esküvő fotózás történik, de mindig van, hogy ki kell retusálnom embereket a háttérből azokon a helyszíneken.

"A pandémia óta a sok esküvő elhalasztása és újraszervezése után a legtöbben még mindig félnek belekezdeni egy nagyobb, tradicionálisabb esküvő megszervezésébe"

- Az utómunkálataidnak vannak jellemzői? Pl. sokan szeretik Izlandot misztikus, sötétebb színekben mutatni.

- A legtöbbször elképesztően rossz időben fotózok - ha arra érted a sötétebb színeket. Az utómunkám legfontosabb része, hogy konzisztens legyen, hogy átadjam az adott nap hangulatát. Akik a “light & airy” fotókat szeretik, biztos vagyok benne, hogy nem velem akarnak dolgozni, hanem olyan fotóssal, aki úgy editál.

- Hogyan történik a párokkal a találkozás? Mennyire része a feladataidnak az utazás- és szállásszervezés, vagy bármi egyéb, ami más esetben nem a fotós dolga?

- Az első emailjük után azonnal videóhívásra invitálom őket, ahol megismerjük egymást, kiderül, hogy összeillünk-e, és hogy azt az élményt keresik-e, amit én tudok nyújtani. Miután lefoglalták a napjukat, mindenben segítem őket, de nekik kell lefoglalni az utazásukat, és minden mást. Én mindenkivel tartom a kapcsolatot és folyamatosan kommunikálok nemcsak a párral, de a sminkestől kezdve a virágoson át a hotelben dolgozókkal, mindenkivel, hogy biztosan simán és zökkenőmentesen menjen az esküvőjük napja. Az, hogy hol találkozom a párokkal, a napjuktól függ. Van úgy, hogy már előtte pár nappal tudunk találkozni egy kávéra Reykjavíkban, vagy a napjuk előtti este a hotelükben egy koktélra. De legtöbbször az esküvőjük reggelén találkozunk, viszont addigra már ismerjük egymást a több videóhívás és a folyamatos kommunikáció miatt.

- A napokban kaptad meg az esküvő fotós szakma legnagyobb elismerését, a világ 30 legjobb feltörekvő fotósai közé választott a New York-i Rangefinder Magazin. Az "Our 30 Rising Stars of Wedding Photography 2022" listán szereplés a szakma Oscarját jelenti. Számítottál erre a díjra? Mit hoz ez a gyakorlatban számodra? A világ több pontjáról keresnek majd, más lesz cél? Milyenek a többiek, a többi fotós a Top 30-ban?

- Abszolút nem számítottam rá. Óriási meglepetés és hatalmas megtiszteltetés. Nem biztos, hogy szavakba tudom önteni, milyen az, amikor az évekig tartó kemény munkádat nemzetközileg elismerik, és a neved olyan, a szakmában már elismert nevek közé kerül, amiről csak álmodni mertél eddig. Fantasztikusan tehetséges fotósok közé választottak be, amiért elképesztően hálás vagyok és még annál is büszkébb. Nem hiszem, hogy sok mindenben meg fogja változtatni az életemet vagy a munkámat ez az elismerés, vagy legalábbis remélem. Talán egy kicsivel több figyelmet kapok majd itt-ott, illetve mindenképpen nagyobb nyomást fogok érezni magamon azzal kapcsolatban, hogy a színvonalat még inkább hoznom kell. A munkámmal főleg Izlandra koncentrálok, de szeretnék terjeszkedni a Feröer-szigetek felé is, ahol augusztusban voltam fotózni.

Vass Bettina bekerült a Rangefinder Magazin Top30 feltörekvő esküvő fotósai közé

- Munkától függetlenül, magánemberként, mennyi idő után érezted magad otthon Izlandon? 

- Szerintem sosem fogom magam teljesen otthon érezni. Mindennap amikor felébredek, a komfortzónámon kívül vagyok egy kicsit. Más kultúra, más nyelv, más szokások, más időjárás, minden más. Kellett jó pár év, hogy nagyjából megszokjam a dolgokat, de a mai napig van olyan, ami még mindig kultúrsokként ér. Ettől függetlenül szeretek itt élni. Teljesen berendezkedtem, saját vállalkozásom van, saját lakásunk, vőlegényem, a legszebb cicáink, barátaim, kollégák, és a 10 év alatt nagyon sok jó emlékem.

- Izlandon töltöd a karácsonyt? Milyenek ott az ünnepek?

- Igen, Izlandon, a vőlegényem családjával. Tipikus karácsonyi este, szépen feldíszített vacsora asztallal, minőségi borokkal, fantasztikus ételekkel, családi játékokkal, anekdotákkal és ajándékozással. A szilvesztert is itt töltjük, ami hasonló a karácsonyhoz, vacsorával, koktélokkal, családi játékokkal, izlandi szokás szerint tűzrakással és rengeteg tűzijátékkal. Idén annyi lesz a különbség, hogy végre a szüleim is csatlakoznak.

‍

És végül a sok esküvő fotó után itt egy magáról a fotósról is:

‍

Fotók: Bettina Vass Photography