Dórát az motiválta a beszélgetésre, hogy ha valaki hasonlóképpen gondolkodik, mint ő, az ne bátortalanodjon el, merítsen inspirációt, és merjen lépni, mert megéri. Sok-sok hasznos info jön a kezdeti ügyintézésekkel kapcsolatban, részletek a többlépcsős kiköltözésről a nyugdíjas szülőkkel együtt.

‍Hogyan kerültél Norvégiába, mikor és hogyan merült fel maga az ötlet?‍

Nagyjából 13-14 éve el akartam jönni Magyarországról a mindenkori politikai és gazdasági helyzet miatt. Evidens volt, hogy olyan helyet kell keresnem, ahol angolul is meg tudom magam értetni. 8 éve dolgoztam egy cégnek, ahol az ügyfél miatt rendszeresen jártam ki Svédországba. Nagyon megtetszett a kultúra, és az az általános nyugalom, amit ott tapasztaltam. Azóta egyre jobban foglalkoztatott, hogy milyen lehet itt élni. Abban is biztos voltam, hogy politikailag nyugodt, akár semleges helyet keresnék. Sokáig EU-tagországok között nézelődtem, aztán ezt is elengedtem.

2022 tavaszán, amikor a parlamenti választások messze alulmúlták a várakozásaimat (inkább bizakodást mondanék...), akkor döntöttem úgy, hogy oké, akkor egy éven belül elintézem a költözést. Ez időben egybevágott azzal is, hogy az akkori munkahelyemen borzasztóan kiégtem, főleg a kultúra (hiánya) miatt. Adta magát, hogy skandináv országokban keressek állást. Végül egy norvég céghez nyertem felvételt, amit ráadásul elég hamar megszerettem. 2022 októberében kezdtem ott dolgozni. Decemberben felhívott a főnököm, hogy most tervezik a büdzsét, ki akarok-e költözni 2023-ban, mert akkor úgy kell kalkulálniuk. Egy pillanatot nem hezitáltam, nem egyeztettem a családdal - azonnal igent mondtam.

‍

‍

2023 januárjától folyamatosan néztem lakásbérleti lehetőségeket, de Oslo irgalmatlanul drága. Ezzel együtt egyszer egy reménytelibb hirdetés miatt egyik napról a másikra vettem repjegyet is, hogy megnézzem, de akkor már leegyeztettem 4 másik helyet is. Itt a lakásnézés nem úgy megy, hogy felhívod az ingatlanost és megmutatja csak neked - egybe kell essen a megtekintésre alkalmas nyilvános időpont azzal, hogy mikor érsz rá. Oslo nem nagy város, de nulla helyismerettel, Google Mapsre és egy bizonytalan magyar mobil előfizetésre hagyatkozva igencsak nagy kihívás volt eljutni mindegyik helyre megnézni az adott ingatlant. A mobil előfizetés azért volt para, mert néha egész egyszerűen nem volt net - itt pedig net nélkül nem lehet létezni, különösen, ha navigálnod, vagy fizetned kell. Mindent mobillal csinálsz, és azon belül is mobilnettel. De eljutottam a helyekre, megnéztem a lakásokat. Végül "üres kézzel" jöttem haza, nem találtunk januárban sem lakást.

Az óra ketyegett: áprilistól szólt a norvég szerződésem. Kollegák már szervezték, kiknél fogok couch surfölni, ha nem találok lakást addig. Videochatre sem minden ingatlanos vevő: hisznek a személyes kontaktban, a kézfogás erejében, a kimondott szóban. Rövidre véve a történetet, végül úgy lett meg a mostani házunk, hogy egy norvég kollegám felhívta az ingatlanost és validálta neki, hogy létezem, nekik dolgozom, megbízható vagyok, annak ellenére, hogy nem beszélem a nyelvet. A 200nm-es házat egyébként Oslotól 20 km-re egy kis faluban, a hegy és az erdő találkozásánál találtam, tehát álomszép hely - és ugyanannyi a bérleti költsége, mint Osloban egy 60nm-es társasházi lakásnak. A szerződéskötés, előleg átutalása, mindenféle igazolások (pl. a keresetünkről) digitálisan zajlott - épp emiatt kerestünk kifejezetten ingatlanközvetítő cégen keresztül ingatlant: az adatainkat nem akartuk magánszemélynek kiadni.

Márciusban kijöttem átvenni a kulcsokat és felmérni a házat (hiszen addig csak a reklámfotókon és a videochaten keresztül láttam), majd elkezdtem listát írni, mi minden kell majd. Tudtam, hogy április 3-án fogok érkezni, ami vasárnap. Úgy számoltam, bérlek egy autót és a reptérről megyek rögtön IKEA-ba, lesz ágyam meg veszek kaját. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna! Vasárnap ugyanis MINDEN zárva van. Szóval sikerült bemutatkozni a szomszédoknak: most költöztem ide, nincs ágyam, és nem beszélek norvégul. Szerencsére itt mindenki beszél angolul és tudtak adni egy matracot, de nem volt hozzá pumpa. Első éjjel a fűtetlen házban, a földön, az összes ruhámban aludva... hát nem voltam kisimult.‍

"Amikor elhatároztam, hogy jövünk, nekem egyértelmű volt, hogy a szűk családomon kívül a szüleim is jönnek majd."

Amikor elhatároztam, hogy jövünk, nekem egyértelmű volt, hogy a szűk családomon kívül a szüleim is jönnek majd. Néztem ismerősi körben, ahogy ingáznak Magyarország és a választott ország között, esetleg nem voltak ott kritikus pillanatokban, és ezekből fájdalmas szituációk adódtak. Persze egyáltalán nem volt ez ennyire triviális nekik. Ők leéltek egy teljes életet Magyarországon. Amikor bedobtam a bombát, Apukám eleinte tagadásban volt, közölte, hogy Anyukám mehet, de ő marad. Végül sikerült meggyőzni, és onnantól teljes erőbedobással tanult norvégul. Mivel nyugdíjas, ideje (és szorgalma) bőven volt, le is körözött pillanatok alatt.

Így tehát mikor rendeződtek a dolgaim megérkezéskor, elkezdtem a szüleimnek nézni lakást, vagy házrészt a közelünkben. Ez már könnyebben ment, mert személyesen oda tudtam menni. Gyakorlatilag egy héten belül meglett így az ő lakásuk, amit azóta is nagyon szeretnek. Nekik is vidéken sikerült lakást találni, így ekkor vált egyértelművé, hogy kell autó is. Van tömegközlekedés, nagyon is jól szervezett, de a hatalmas távolságok és domborzati viszonyok miatt mindenképp gyorsabb és kényelmesebb - különösen -26 fokban - az autózás. Teljes meglepetésemre sokkal olcsóbb is (de csak ha elektromos autód van).

Na de vissza a költözéshez. Május végén jártam Magyarországon megint, hogy elhozzam a cicánkat. A norvég repülőtársaságnál van fedélzeti állat szállítás, egy járaton maximum két állat utazhat a fedélzeten. Az állatorvossal előtte való napra egyeztettük a kötelező oltás, állatútlevél, stb. kapcsán a találkozót, és adott bódító pasztát is. Tüneményesek voltak amúgy a reptéri dolgozók: amint meglátták, hogy cica van nálam, azonnal jöttek és segítettek végig átmenni a kapun meg minden. A repülőn is mindenki nagyon segítőkész volt, csak fel- és leszálláskor kellett a lábamhoz szuszakolni a cicáhordozót, amúgy végig lehetett az ölemben.‍

"...mind a költöztető cég képviselőjének, mind pedig a fogadó félnek egyszerűbb, ha személyesen igazolod, hogy tényleg a te ingóságaidat hozzák."

A saját holminkhoz három költöztető céget versenyeztettünk, végül nem a legolcsóbb nyert, de nekünk és a szüleimnek is ők hozták ki a holmit, nagyon megbízható társaság. Egyik nap felpakolta a férjem Budapesten a cuccot, harmadnap elmentem a norvég-svéd határra igazolni a vámnál, hogy minden oké. Ezt érdemes megtenni, mert ugyan vannak hivatalos dokumentumok erre, de mind a költöztető cég képviselőjének, mind pedig a fogadó félnek egyszerűbb, ha személyesen igazolod, hogy tényleg a te ingóságaidat hozzák. Ha személyesen ott vagy, ellenőrzik az irataid meg a hivatalos szállítólevelet, és már mehetsz is.

Ezt követően hazarobogtam, hogy tudjam fogadni a költöztetőautót, kipakoltak, majd heteken át éltem kicsomagolatlan dobozok közt. Mert ugyan egyedül össze tudok rakni egy kanapét vagy egy komódot, még falhoz is tudom tolni, de szerszámok és létra híján a rögzítés már gondot okoz. Merthogy menetközben vissza kellett adni a bérautót, busszal meg nem vicces innen vidékről elmenni egy hatalmas létráért vagy szerszámkészletért egy olyan boltba, amit csak autóval lehet megközelíteni.‍

"Amíg ezek nincsenek meg, addig két lehetőséged van: vagy a megtakarításaidból kell élned, vagy külföldi számlára kaphatod a fizetésed, de annak más lesz az adózása."

Végül júliusban megérkezett Apukám (átvenni a kulcsokat, meg nekem segíteni, ahol tudott), augusztusban pedig a férjem. Onnantól nekik kezdtük el ugyanazokat az adminisztrációs köröket, amiket nekem nem kis szerencsével alig pár hét alatt sikerült letudni. Ők kifogták az uborkaszezont és jóval lassabban haladtak. Először be kell jelentkezni a rendőrségen, ott kapsz egy papírt hogy hivatalosan is tudomásul veszik, hogy itt vagy. Aztán be kell jelentkezni az adóhivatalnál, ott kapsz egy adóazonosítót (egy ún. D- vagy P-számot). Ha ezek megvannak, akkor tudsz bankszámlát nyitni, és tudsz mellé Bank ID-t is igényelni. Ez azért jó, mert ezzel az azonosítóval tudod magad mindenhol, de tényleg mindenhol azonosítani. Amíg ezek nincsenek meg, addig két lehetőséged van: vagy a megtakarításaidból kell élned, vagy külföldi számlára kaphatod a fizetésed, de annak más lesz az adózása. Bank ID-t nem adnak ki bankszámla nyitása nélkül, így érdemes mihamarabb norvég számlát nyitni, ennek pl. lakásbérlet esetén is lesz jelentősége. ‍

Milyen az élet ekkora hóban és ilyen hosszú ideig tartó télben? Erre például nem nagyon lehet előzetesen felkészülni otthonról.‍

Világéletemben tavaszi lány voltam, nagyon szeretem, ahogy nyílnak a virágok, ébred a természet. Ezzel párhuzamosan, ugyan nem utáltam a telet, de sosem rajongtam érte. Fázós vagyok, és utálok felöltözéssel vesződni. Szóval igen, ezen izgultam egy kicsit, amikor eldőlt, hogy jövünk. Viszont úgy voltam vele, hogy azért csak élnek itt emberek, biztos tudnak valamit ennek kapcsán, amit én nem. Meg ha más nem is fog működni, legfeljebb megtanulok adaptálódni. A változtatásra, változásra való hajlandóság amúgy is megvan nálam, majd lesz valahogy.

Amikor elkezdtem kijárni munka miatt, akkor inkább az eső miatt voltak fenntartásaim, de az a helyzet, hogy annyira imádtam itt lenni az első pillanattól kezdve, hogy szimplán nem érdekelt. Mindig vízlepergetős cuccokban jártam, és időben elindultam mindenhova, így nem okozott gondot. Az itteni hóval való találkozásom már viccesebb volt. Amikor jöttem átvenni a kulcsokat, a repülőn felejtettem a napszemüvegem, és az érzékeny szemem miatt ez nagyjából két percen belül gondot okozott. Állandóan hunyorogtam, könnyeztem. Aztán nagy nehezen megszokta a szemem. A hó egyébként mindenhol embermagas tornyokban állt felhalmozva. Hát ahogy megyek a ház felé, baktatok föl egy durva meredek és keskeny lejtőn, egyszercsak hallom, hogy valami nagy gép közeledik. Felnézek, egy traktor jön le ugyanazon a keskeny úton, amin én igyekszem felkapaszkodni. Mellettem mindkét oldalon hófal, igyekeztem annyira kihúzódni, amennyire lehet. Tőlem 15 centire haladt el a hatalmas gép, úgy megijedtem, hogy elvesztettem az egyensúlyom, és azzal a lendülettel borultam bele a hófalba.

‍

‍

Amikor kiköltöztem áprilisban, akkor épp csak derékig ért a hó (az utakon nem, ott rendesen takarítják), viszont mivel nem volt rendes aláöltözetem, állandóan fáztam. A lakást nem tudtam hogyan kell fűteni, szóval az egy elég nehéz időszak volt. Magyarországon a május volt a kedvenc évszakom, mert akkor már nincs eső, de még nincs nagyon meleg, és már csicseregnek a madarak - itt meg még mindig esett a hó. Szóval ez elég nagy váltás volt. Viszont csakúgy, mint az esőnél, itt is hamar túl tudtam tenni magam rajta, és "átkattintottam" az agyam az adaptálódás első lépéseként. Igyekeztem arra fókuszálni, hogy valójában milyen szép a hófödte táj. Mert hogy amúgy gyönyörű: hatalmas szántóföldek, aztán hatalmas fenyőerdők váltakoznak amerre robog a buszom haza Osloból. Mindennap, amikor mentem haza az osloi irodából, alig vártam, hogy átlépjük a városhatárt, és gyönyörködhessek a sziklákon megfagyott vízesésekben, majd a behavazott tájban.‍

"Megtaláltam a boltot, ahol nagyon jó minőségű téli ruházatot, aláöltözetet, megfelelő csizmát lehet kapni, és hamar mindennapos testmozgás lett a szabadban sétálás."

Sejthető, hogy a nagy ódzkodás a hidegtől szintén hamar a múlté lett. Megtaláltam a boltot, ahol nagyon jó minőségű téli ruházatot, aláöltözetet, megfelelő csizmát lehet kapni, és hamar mindennapos testmozgás lett a szabadban sétálás. Nemrég megtaláltam egy webshopot, ahol téli overálokat lehet kapni, így még egyszerűbb az öltözködés. Most januárban nem ritka a -25 fok alatti hőmérséklet, viszont az aktív életmóddal, a napi hótakarítással elég hamar átállt a szervezetünk egy jobb energiafelhasználásra, így nem igazán fázunk. Még feltétlenül szót kell ejteni a szöges cipőkről, szöges talpakról. Az év nagy részében, amikor hó és fagy van, elengedhetetlen - főleg vidéken. A szöges cipő, szöges futócipő inkább azoknak való, akiknek a lába kevésbé fázós, és mindennapos használatban szükséges. A kis szögek megakadnak a jégben - csak úgy, mint a szöges gumiabroncsok autók esetében -, és megelőzik a csúszást. A szöges talpak érdekes szerkezetek: cipőre húzható gumis/láncos valami, ahol vagy a gumiba építve, vagy a fémláncra forrasztva kis hegyes szögek vannak, amit tetszőlegesen le lehet venni. Én pl. amikor a hegyvidékről bemegyek a nagyvárosba, biztos hogy leveszem, mert Osloban általában már nincs hó vagy jég, amikor itt még bőven. A mindennapos sétákhoz elengedhetetlen kellék nekem.

Hótakarításról jut eszembe, itt nincs olyan, hogy férfi- vagy női munka. Ez lehet, hogy nem pont ide tartozik, de azért jutott eszembe, mert múltkor pl. én kaptam fel a hatalmas hólapátot. Ez önmagában egy 9-10 kilós szerkezet, kb. 80 cm széles csíkban tudja eltolni a havat. Kicsi kertünk van, de megosztott a kocsifeljáró, kb. 30 nm-nyi terület. Na erről elvakarni a havat kb. 1-1,5 óra megállás nélkül.‍

Milyenek a szomszédok? Akár nálatok, akár a szüleidnél. Valóban annyira zárkózottak, hogy nincs kommunikáció, vagy épp ellenkezőleg?‍

A szomszédok csöndesek. Nem hallunk belőlük semmit. Egyrészt a ház kialakítása, szigetelése is nagyon jó, másrészt alapvetően norvégok-lakta helyen élünk. Ismerőstől tudom, hogy a bevándorlók-lakta részek, társasházak nem ennyire csendesek. A távolabbi szomszédok is kedvesek, közvetlenek és segítőkészek, de alapvetően senki nem ártja bele magát a másik dolgába. Nem "illik" zavarni. Anyukámék lakásának bérbeadója a közvetlen szomszédjuk (egy házrészt bérelnek). Irtó kedves középkorú férfi, a felesége meg a kamasz gyerekek. Néha jönnek látogatóba az ő szüleik, azok is közvetlenek, vidámak, segítőkészek.‍

"Elvárják, hogy betartsd a szabályokat, és akkor rendben vagy a szemükben."

Az, hogy ki zárkózott, és ki közvetlen, abszolút egyénfüggő, épp úgy, mint bárhol máshol. Ez a vélekedés, hogy a norvégok zárkózottak lennének, szerintem annyiban igaz, hogy nem fognak csak úgy "belemászni az aurádba", nem fognak zavarni, ha nem muszáj. De szeretnek és tudnak kommunikálni, tiszteletteljesen, közvetlenül és egyenesen. Kifejezetten udvariasak, nem nézik le egymást, de a külföldieket sem (vagy nem éreztetik). Elvárják, hogy betartsd a szabályokat, és akkor rendben vagy a szemükben.‍

Mesélj a munkádról, illetve arról, hogy az ahhoz szükséges norvég nyelvet hogyan és mennyire tudtad elsajátítani ennyi idő alatt.‍

Lead product designernek vettek fel, remote kezdtem dolgozni egy norvég cégnek. A munka angol nyelven zajlik, így eleinte nem volt megerőltető a dolog egyáltalán. (Emiatt nem is feltétlenül tartom relevánsnak, hogy a munkámról beszéljek. :) ) Amikor kiköltöztem, júniusban elkezdtem nyelvsuliba járni. Borzasztóan frusztrált, hogy nem beszélek norvégul, egyszerűen másképp néznek rád, ha csak angolul tudsz. Persze, segítenek, meg mindenki beszél angolul, de akkor is más. Meg hát tudtam, hogy le akarok itt telepedni, akkor meg evidens, hogy megtanulom a nyelvet. Hetente 2x4 órás alkalmakra jártam, azt ígérte a nyelvsuli, hogy júniustól decemberig abszolút kezdőről elvisznek B2-es (folyékony társalgás) szintig. Ezt hozták is, de nagyon sokat kellett mellette nekem is beletennem. Minden áldott nap Duolingoztam, Babbeleztem, és hát hallgattam az irodában a norvég kollegákat. Explicit megkértem mindenkit, hogy norvégul beszéljenek hozzám, legfeljebb angolul válaszolok. Sorozatokat, filmeket nézek norvégul és újabban megvettem norvég nyelvű könyveket. A szókincsem még mindig gyenge, de valóban tudok már norvégul kommunikálni, és rengeteget értek, akár szakszöveget is. Mivel sok az angol jövevényszó, egy idő után "rááll" az ember agya, és elkezdi megérteni, akkor is, ha még nem tanulta az adott szót. Kontextusból nagyon könnyű egy idő után rájönni, hogy mit jelent a szöveg. A kiejtés nagyon fura eleinte, aztán kifejezetten dallamosnak kezdtem hallani, nagyon megszerettem a nyelvet. Vannak fura magánhangzók, mint az ø (ö), æ (á) vagy az å (ó), és egy csomó betűt másképp ejtenek, mint ami nekünk megszokott. Eljött az az idő is, amikor már elkezdtem a dánt és a svédet is érteni, annyi az átfedés a norvéggal (történelmi okok miatt).

‍

‍

A szüleim is tanulnak norvégul. Apukám beszél angolul, németül és franciául, valamint kicsit spanyolul, neki elég gyorsan megy a tanulás, ő már szerintem többet tud mint én, viszont mivel nem hallja az élő beszédet - nyugdíjasként nem dolgozik, csak bolti beszélgetéseket csíp el, podcastot hallgat, sorozatot néz norvégul - ezért a kiejtése gyengébb. Anyukám viszont nem nagyon beszél nyelveket, többször nekivágott az angolnak, de sose ment igazán - a norvéggal viszont szárnyal! Nagyon szereti, és ragad rá, csomó dolgot megért már.

Amit még érdemes megemlíteni, hogy négy beszélt nyelv van Norvégiában: norsk bokmål (ez a legáltalánosabb, mindenféle hivatalos kommunikáció nyelve), nynorsk (ez "új norvég"-ot jelent, alternatív norvég, más kiejtéssel és más szavakkal), számi (az őslakosok nyelve) és az angol. A bokmål (ejtsd: bukmól) a legelterjedtebb, de ezen belül is rengeteg nyelvjárás van, és nagyon nehéz megérteni némelyiket. A magyar nyelvjárásokhoz képest az a különbség, hogy itt tényleg nagyon eltorzulnak a hangzók, egyes szavakat teljesen másképp ejtenek. Egy olyan embernek, aki nem érti magát a kontextust a beszédben, teljesen érthetetlen lesz. Ez azért alakult így, mert Norvégiában nagyon nagy távolságok vannak városok, falvak, kommunák között, az emberek szeparáltan élnek. A norvégban van a szavaknak neme. Osloban és a nagyobb városokban vegyesen hím-, nő- és semleges nem, de van olyan város, ahol csak hímnemben használják a szavakat. Ha már kiejtés: általános tévhit, hogy a fővárost "Oszló"-nak kell ejteni, és ebből jönnek a "remek" szóviccek magyarul - ugyanis helyesen "Úslo"-nak ejtik norvégul, de angolul is "Ozlo". "Sz" hangzót ritkán használnak, inkább az "s"-t képzik különbözőképpen (épp hol áll a nyelv a szájban), és ettől függően sok hasonló alakú szó totál mást jelent.

Összességében azt mondom, hogy ha valakiben van affinitás, gyorsan lehet haladni. Épp emiatt érdekes, hogy nagyon sok bevándorló egyáltalán nem tanulja meg a nyelvet. Vannak olyan családok, akik itt élnek 12-13 éve, és a mai napig nem beszélnek norvégul, egyszerűen nem szorulnak rá. Elsősorban a szolgáltató- és építőiparban szerzett szaktudásuk, és/vagy a hihetetlenül erős szociális háló miatt, kiválóan eléldegélnek itt nyelvtudás nélkül.‍

Miben más a mindennapi élet, mondjuk egy bevásárlás vagy a pénzügyek általános kezelése Norvégiában, mint Magyarországon?‍

Itt minden digitális. De tényleg minden. A boltok - mivel kötelezve vannak rá - tartanak készpénzt az emberek által üzemeltetett kasszáknál, de az önkiszolgáló kasszáknál pl. már egyáltalán nincs készpénzes fizetésre mód. Egy buszjegyet sem tudsz készpénzzel megvenni. Az egyetlen lehetőséged, hogy letöltöd a tömegközlekedésért felelős cég alkalmazását, és azon keresztül a kártyád és telefonszámod megadásával regisztrálsz, onnantól pedig simán letervezed az utad és az alapján ajánl neked lehetőségeket (időponttal és jegyárral). Ezt még meg tudod oldani úgy, hogy csak a megtakarításaidból, vagy külföldi számládról éldegélsz, de a hétköznapi élethez elengedhetetlen egy bankszámla, azontúl pedig jó, ha van a már említett Bank ID. Ez utóbbival azonosítod magad gyakorlatilag mindenhol: hivatalokban, időpontfoglaláskor, egészségügyben, netes vásárláskor. Ez egy elég transzparens és gyorsan működő rendszert eredményez. Mindenkinek a pénzmozgásai transzparensek, bármikor lekérdezhetők (persze erről kapsz hivatalos értesítést).‍

"Külön igényelni kell Bank ID-t is. Ezek nélkül gyakorlatilag nem vagy része a társadalomnak, nem tudsz semmit csinálni, nem kapsz fizetést."

A bankszámla létrehozatala Magyarországon sokkal zökkenőmentesebb és gyorsabb. Itt először digitálisan igényelned kell egy elég hosszú kérdőív kitöltésével, adatok megadásával. Ezt 2-3 nap alatt feldolgozzák, kiküldenek egy papír alapú levelet, amiben benne van a hivatalos szerződés formanyomtatvány, amivel igényelhetsz számlát. Ezt követően behívnak személyesen is egy fiókba, ahol igazolnod kell magadat, és hogy életvitelszerűen itt élsz: bérleti szerződés, munkaviszony igazolás, útlevél. Ahogy említettem korábban, a bankszámla nyitáskor külön igényelni kell Bank ID-t is. Több hét is lehet az átfutása, míg minden elbírálásra kerül, onnantól viszont elég dinamikusan létrejön minden azonosító, és hirtelen kinyílik a világ: be tudsz lépni az állami szervek honlapján automatikusan létrejött profilodra, és sokkal zökkenőmentesebben tudsz vásárolni. (Itt amúgy a bankszámla formátuma is más: nem xxxxxxxx-xxxxxxxx-xxxxxxxx, hanem xxxx.xx.xxxxx.) Ha megvan a norvég bankszámlaszámod, azonnal kötelességed jelenteni a munkáltatódnak, mert innentől tud neked fizetést utalni. Ez a nehézség a bankszámlanyitással befolyásolta a lakásbérlést is. Az első hónapokban, amíg nem volt norvég bankszámlám, a bank ráterhelt egy tranzakciós díjat a külföldi számláról utalt bérleti díjamra, ezt pedig az ingatlancég visszaterhelte a lakbér számlára. Ebből adódóan érthető, hogy minél hamarabb érdemes bankszámlát nyitni.‍

Hogyan működnek a hétköznapi adminisztrációs körök, akár munkahelyi szinten, akár az iskolákban?‍

Az adminisztráció - leszámítva a kezdeti nehézségeket - gyakorlatilag észrevehetetlen. Mint említettem, ha megvan a Bank ID-d, bárhol tudod magad igazolni. Ez igaz gondviselőként is, ha pl. be akarod íratni az iskolába a gyereked. Nagy különbség a magyar iskolarendszerhez képest, hogy itt nem lehet szabadon iskolát választani: kizárólag a lakóhelyed körzetes iskolájába írathatod a gyereket, ott pedig kötelesek helyet találni. (Itt azonban az iskolák színvonala jóval homogénebb, így majdnem teljesen mindegy, hogy egy fővárosi vagy egy vidéki iskolába megy a gyerek.) Írnod kell egy levelet az iskola vezetőségének, lehetőleg a titkárnak, hogy van egy ennyi és ennyi idős gyereked, adott időponttól szeretnéd beíratni és amúgy itt laktok (pontos címmel). Ez alapján ők visszajeleznek, és beinvitálnak egy személyes beszélgetésre is. Nyilván szóba fog kerülni, hogy az oktatás nyelve norvég, tehát ha angol oktatást akarsz a gyereknek, érdemes magániskolába vinni - bár teljesen felesleges, mert itt már 9-10 évesek folyékonyan beszélnek angolul.

Az iskola augusztus közepén kezdődik, nincs külön évnyitó ünnepély, egyszerűen csak bemennek, és egy könnyed beszélgetős nappal kezdenek. Az oktatás 90 százalékban digitálisan zajlik, minden gyereknek automatikusan adnak egy érintőkijelzős laptopot. Ezen fogják megkapni a leckéket, és itt is kell elvégezni azokat. Kétheti "sprintekben" dolgoznak, mindig a második hét végére kötelesek leadni az összes feladatot. A nem norvég anyanyelvű gyerekeket a norvég órák alatt elviszi egy nyelvtanár külön foglalkozásra, ahol felzárkóztatja őket norvégból. Az angol oktatás csoportokra osztva zajlik, de itt majdnem az összes gyerek készségszinten használ mobiltelefont - kell a buszozáshoz is, ugye, jegyvásárlásra -, és a legtöbb szakavatott social media fogyasztó. Innen tanulnak meg rendszerint angolul.

Van főzés & egészség, ahol megtanulják a konyhai higiéniai alapokat és csoportokban megtanulják az ételfeldolgozás, ételkészítés menetét. Amit főztek, megehetik. Van kézimunka, ahol elég hamar megszeretik a horgolást és a kötést - nem véletlenül, norvég történelmi és képzőművészeti emlékek is fennmaradtak gyönyörű kötött ruhaneműkről. Itt jellemzően gyapjúval dolgoznak, mert ez a legmelegebb. Van vallás óra, de ez inkább kultúra, történelem és általános műveltség, valamint etikai kérdéseket feszegető óra. Itt megtanulják már kicsi koruktól, hogy a bullying, mint olyan, nagyon nincs rendben, és inkább egymás segítése a cél.

‍

‍

Mivel a társadalom igen sokszínű, nagyon befogadó és elfogadó, ezért itt már elég fiatalon felvállalják a gyerekek a nemi identitásukat (bár ez a legtöbb esetben inkább a social media hatása, és alakul nagyobb korukig), és a hovatartozás sem szégyen vagy kérdés. Nagyon vegyes baráti társaságok vannak. A nagy távolságok miatt - főleg vidéken - nehézkes megoldani iskola utáni közös programokat, de van iskolabusz és sok szülőnek olyan a beosztása, hogy tudja hozni-vinni autóval a gyerekeket. Nagyon hamar megtanulják az önállóságot, és el is várják, hogy partnerként kezeljék őket. Épp emiatt igen nehéz a tanárok feladata: hogyan nevelsz úgy gyereket, hogy ő bármikor dönthet úgy, hogy nem ért veled egyet, neked pedig el kell fogadnod, akkor is, ha nem az az irány?

Kicsit még az adminisztrációról: amikor pl. oltást kell kapnia a gyerekeknek, a nemzeti egészségügyi központ a saját mobil alkalmazásában küld egy értesítőt a szülőnek, hogy mikor esedékes az oltás, és hogy az iskolai nővér a felelős érte, aki szintén küld levelet. Az iskoláknak van egy központi kommunikációs alkalmazása, ezen keresztül zajlik az iskola- és a szülők közti kommunikáció. Itt a tanárok kifejezetten örülnek, ha kapnak levelet a gyerekek kapcsán a szülőktől, abszolút egy közös munkának tekintik a gyerekek nevelését. Rendszeresen van iskola- és osztály szinten értekezlet, ami a gyerekek jóllétéről szól, illetve tájékoztatják a szülőket a mindenkori fejlesztésekről. Nagyon jól szervezettek az intézmények, mindenkinek megvan a saját szerepe, amit lelkiismeretesen el is lát. Egy kézenfekvő példát hadd hozzak: itt ugye alapvetően elég hosszú ideig van sötét, pl. iskolába menéskor is. Az iskola környékén lévő zebráknál külön emberek foglalkoznak azzal, hogy figyelik a forgalmat, fényvisszaverős zászlóval kimennek az autók elé, hogy a zebrához érkező gyerekek békésen át tudjanak kelni.

Érdekes a munkával kapcsolatos ügyintézés is. Alapvetően mindent a munkáltatód intéz, de ha elbocsátanak, azt egyrészt mind a munkáltatónak, mind a munkavállalónak be kell jelentenie a NAV-nál (a feloldása "Ny arbeids- og velferdsforvaltning", ez a helyi munkaügyi központ). Alapvetően itt nem elbocsátanak, hanem ún. "permittering" státuszba helyeznek, ez egy átmeneti leépítés 6 hónapra. Ezalatt a cég dönthet úgy, hogy visszavesz (pl. mert nem akartak elbocsátani, de pénzügyi okok miatt kénytelenek, de valójában akarnak vissza), de te is kereshetsz munkát, sőt, kötelességed is.

Ilyenkor végignézik a munkakörülményeid előzményeit, igazolnod kell 3 évre visszamenőleg a kereseted (és adóviszonyaid), akkor is, ha külföldi vagy. Ezeket online feltöltött dokumentumokkal tudod megtenni. Fájdalmasan lassú idő, amíg elbírálják, és a kereseted n%-át kapod, kétheti bontásban. Kéthetente be kell küldened egy online kitölthető igazolást, melyben nyilatkozol büntetőjogi felelősséged tudatában, hogy még mindig szükséged van az ellátásra. Ezt követően 2-3 napon belül a számládon van a neked járó illetmény. A NAV kötelez arra, hogy keress aktívan munkát, és ha kell, tudd ezt igazolni is, ugyanis ez is feltétele az illetmény kiutalásának. Pár hét múlva küldenek egy levelet, amiben közlik, hogy a megadott adatok alapján mekkora esélyed van a sikeres munkakeresésre, illetve azt is leszögezik, hogy ha nem sikerül, akkor ők találhatnak neked valamit, akár olyat, ami nem szakmába illő. Erre azért nem nagyon van példa.

Azonnal jelezned kell, ha találtál munkát, ekkor megszűnik az ellátmány és az új munkahelyed állományba vesz. Ekkor megint minden visszazökken a normális kerékvágásba. Egyszer egy munkához kötődő ügyintézés miatt személyesen be kellett mennem az egyik NAV-kirendeltségbe, és elképesztő volt. Egy hatalmas, nyitott tér, tetőablakokkal (a természetes fény itt ritka), kerek asztalokkal, az asztalok közepében ültetett, hatalmas virágok. Leülsz, várakozol, majd egyszercsak kijön egy ügyintéző a laptopjával, leültök az egyik ilyen asztalhoz, és megbeszélitek, amit szükséges. Teljesen civilizált, egy pillanatig nem érzed, hogy te itt egy leszakadó tagja lennél a társadalomnak. Nem néznek le, mert elvesztetted a munkád, hanem tényleg segíteni akarnak.‍

Mit kell tudnunk a norvég autóvásárlás, autótartás körülményeiről?‍

A norvég kormány nagyon sokféleképpen támogatja az elektromos autók értékesítését, fenntartását, és általános érvényű igazság, hogy az áram sokkal olcsóbb, mint a fosszilis üzemanyag. Épp emiatt nem gondolkodtunk sokat, szüleim és mi is az elektromos autók piacán néztünk szét. Itt nem jellemző az azonnali vásárlás, egyrészt a horribilis árak miatt, másrészt a lízing konstrukciók úgy vannak kialakítva, hogy három évig használhatsz egy teljesen új autót, gyakorlatilag “Car as a Service” modellben havi díjért, viszont ezért cserébe gyakorlatilag majdnem minden költség benne foglaltatik a díjban. A harmadik év végén lehetőséged nyílik megvásárolni az autót egy állapotfelmérést követően, de lehet, hogy jobban jársz, ha belemész a következő szerződésbe. Az elektromos autótöltők emiatt gyakorlatilag mindenütt megtalálhatók: a benzinkutaknál van külön töltőállomás, vannak a kiépített Tesla-töltők (amikkel más autókat is lehet tölteni), és természetesen a társas- és családiházak, közintézmények falán is vannak töltők felszerelve. Az autó töltése - micsoda meglepetés - mobil alkalmazáson keresztül indítható. Akkumulátor kapacitástól, használattól és időjárástól függően kell 1-5 naponta tölteni az autókat, lényegesen olcsóbban, mintha tankolni kéne. (Összevetésképp: itt nagyjából ugyanannyiba kerül az üzemanyag litere, mint Magyarországon, csak itt sokkal magasabb az átlagkereset. És még ennél is olcsóbb árammal tölteni.) Persze nem mindenhol jó megoldás az elektromos autó. Északabbra például kifejezetten nem ajánlott. Egyrészt hidegben az akkumulátorok gyorsan merülnek, másrészt ott még szeparáltabban élnek az emberek, és ha gyorsan kell mozdulni, akkor mindenképp kell egy autó, ami azonnal be tud indulni. Ami miatt említettem többször is a Bank ID-t, az ebben az esetben is fontos: ha mégis autóvásárlás, vagy lízingelés mellett döntenél, elengedhetetlen a szerződéshez, anélkül nem tudsz saját autóhoz jutni.

Ami a jogosítványt illeti: mivel sokat autózom, és nem volt kedvem a magyar konzulátuson vesződni ügyintézéssel, úgy határoztam, hogy honosíttatom a jogosítványomat. Ehhez is online foglaltam időpontot, személyesen elmentem az egyik kirendeltségbe, ahova vinnem kellett egy kitöltött nyilatkozatot, kellett fotót készíttetnem magamról (ott helyben) és bekérték a magyar iratot, majd kiadtak egy igazolást, hogy náluk van a jogsim (arra az esetre, ha megállítana a rendőr). Erre azért van szükség, mert a magyar hatóságokkal együttműködve validálják, hogy nem állok körözés alatt, nem érvénytelen a dokumentum, meg ilyesmi. Ez kb. 1-2 hét alatt megvan, akkor kaptam egy újabb értesítést, hogy bemehetek az újat átvenni. Ekkor kellett kb. 6000 forintnak megfelelő kezelési költséget fizetni, meg letölteni a mobilalkalmazást is, hogy mobilon is meglegyen a jogsi. Emiatt lassan már egyáltalán nem hordok magamnál iratokat: csak a mobilommal vagy a személyi számom bemondásával tudom igazolni magam.

Sokat emlegettem a Bank ID-t, de amire nem tértem ki, az a személyi szám. Itt kétféle van: mikor bejelentkezel először az adóhivatalban, vagy instant kapsz egy azonosítót, ez az ún. D-szám (limitált, hogy milyen esetben azonosíthatod magad vele), de ha nem kapsz azonnal, akkor pár héten belül postázzák a P-számodat (personal number), ami már egy teljeskörű azonosító. A P-számot azok kapják, akik hosszú távra akarnak letelepedni (merthogy erről is nyilatkoznod kell).

‍‍Most, hogy már túl vagytok a kezdeteken, minden és mindenki a helyére került, hogy érzitek magatokat?‍

Az elmúlt hónapokban nagyon kiegyensúlyozott lettem, elmúlt a stressz, ami állandóan bennem volt. A családom is kifejezetten boldog, többször felmerült, hogy nem gondolták volna, hogy valaha váltani fognak, de megérte nekik is. A szüleimre különösen jó hatással van ez az egész: Apukám megtanult főzni (Anyukám érkezett utoljára, novemberben, így kénytelen volt), a sok sétától fittebb, csomó megoldandó dolgon tudja törni az fejét, így mentálisan is frissebb. Az új környezet őt is kirángatta a megszokott helyzetéből, amiben rutinból csinált mindent. Anyukám pedig hozza a maga örökké energikus formáját, de látszik rajta, hogy boldogabb, már eleve attól, hogy nem kipufogófüstöt kell szagolnia, ha kinyitja az ablakot. A férjemen láttam egy ideig, hogy nem tesz jót neki a szociális élet hiánya, de ő nemrég volt Osloban egy meetupon és látványosan felélénkült. Jót tesznek neki az esti sétáink is, és hogy sok a ház körüli tevékenység. Összességében azt mondom: megérte, és eszem ágában sincs visszamenni.


Borító fotó: Tomasz Zajda / Adobe Stock

Belső fotók: Dóra