Az északi népek mindig tisztelték mindazt, amit a környezetük adni tudott az életükhöz, azonban az elmúlt évtizedek klímaváltozással kapcsolatos vészjósló adatai (és amit a saját szemükkel is látnak a természetben) még inkább a fenntarthatóság felé terelték őket. Magyarországon kevésbé van hagyománya ennek. Nem sokan gondolnak a bolygó egészségére, amikor felújítják vagy berendezik az otthonukat. Több északon élő magyar olvasónkkal beszélgettünk már arról, hogy a valódi skandináv/nordic otthonok nemcsak IKEA bútorokkal vannak berendezve, hanem szülőktől, nagyszülőktől örökölt, vagy régiségboltokban, piacokon olcsón beszerzett darabokkal, amiket vagy megtartanak úgy a maguk régi pompájában, vagy új életet lehelnek bele. Vörös Kati lakberendezőt kérdeztük, aki elhivatott a fenntarthatóbb élet népszerűsítésében, a régi tárgyak és bútorok felhasználásában a mai modern lakberendezésben.

‍Mennyire népszerű Magyarországon a skandináv lakberendezési stílus és mit értenek ezalatt a megrendelők?

A magyarok skandináv lakberendezésről alkotott elképzelése az 1980-as években gyökerezik. Ekkor vált a skandináv stílus(ú) szóösszetétel a köznyelv részévé, ekkor robbant be a Téka és lett státuszszimbólum az IKEA - az első budapesti áruház 1990-es megnyitása előtt Bécsben vásárolt, illetve magyar gyártású darabokon keresztül. A Tékát egy a nyugatnémet IKEA-nak bútorokat gyártó bajai szövetkezet alapította 1983-ban, boltot nyitva a fővárosi Régiposta utcában. A bajaiak kárpitozott bútorai mellett még egy tucat szövetkezet termékei és például az Amfora fehér Saturnus étkészlete, Német Éva gyapjú szőnyegei és iparművészeti textilek voltak kaphatók. Mondhatjuk, hogy a Téka egy soha nem látott, nyugatias, ízlésformáló concept store volt, ami zajos siker lett, és nagyban meghatározta a magyar lakberendezést a következő évtizedben. 

‍

‍

Ahogy a Népszabadság írta 1984 januárjában: „Alig két hónapja, hogy megnyílt egy kisáruház Budapesten, Téka néven. Azóta zarándokolnak oda vásárlók, érdeklődők, hogy megnézzék ezeket a skandináv, fenyőfából készült ágyakat, étkezőket, szekrényeket, kárpitos garnitúrákat, a hozzájuk színben, anyagban illő függönyöket, szőnyegeket, terítékeket, ágyneműket. Egységes stílus, egységes ízlésvilág.” És pontosan ez az a stílus, ami skandinávként vonult be a magyar köztudatba: letisztult, nem túlzsúfolt összkép, natúr fenyő bútorok, fehér falak, a Marimekko hangulatát idéző, nyomott mintás anyagok, világos gyapjú szőnyegek, sötétbarna és színes kiegészítők.

Ezt kanonizálta Torday Alíz Skandináv Szellemben című 1987-ben megjelent könyve, amit érdemes megvenni és lapozgatni. Egyrészt ma is inspiratív, másrészt demonstrálja a Téka által népszerűvé tett stílus erejét és időtállóságát. A 80-as évek sötétbarnája és az ugyancsak a korszakra jellemző élénkszínű kiegészítők helyett, a nemzetközi trendeket visszatükrözve, azóta egy monokrómabb összképet azonosítanak a legtöbben a skandináv stílussal. De a praktikus elrendezés, ötletes tárolás, világos fa bútorok, fehér falak, natúr textilek és természetes agyagok máig szorosan hozzátartoznak ahhoz, hogyan képzelünk el Magyarországon egy skandináv enteriőrt.

‍Egy nem skandináv országban a skandináv lakberendezés hogyan tehető harmonikussá a környezetével? Mi az, ami működik, és mi az, ami nem? Gondolok itt például egy budapesti belvárosi lakásra.

Valójában a skandináv dizájn nem más, mint funkcionalista, de emberközpontú demokratikus modernizmus, ami az 1950-es években indult világhódító útjára, és aminek az IKEA a legismertebb megtestesülése. Skandináviában már a két világháború között olyan nagy hatású modernista dizájnerek alkottak, mint a finn építész Alvar Aalto, a dán lámpatervező Poul Henningsen vagy az Ausztriából Svédországba menekült Josef Frank, aki a Svenkst Tenn céget tette világhírűvé ikonikus textilmintáival. A második világháború utáni évtizedben a dán bútortervezők: Hans Wegner, Arne Jacobsen és Finn Juhl voltak a legnagyobb hatással arra, hogy milyen volt egy korszerűen berendezett enteriőr Amerikától - bizony - egészen Magyarországig. A nemzetközi dizájntörténet felől nézve a skandináv stílus tehát egy tágabb, globális jelenség, azaz a háború utáni modernizmus különösen befolyásos része. Ez az, amit az elterjedt angol kifejezéssel mid-century modernnek (MCM), magyarul pedig leginkább retrónak neveznek.

‍

‍

Az ötvenes évek szocreál intermezzója után Magyarországon is visszatértek az építészek és dizájnerek a modernizmus ideáljához, sokat merítve az erős skandináv hatás alatt álló nemzetközi trendekből. Nem véletlen például a svédfal elnevezés a Panni falként is ismert, a hatvanas években népszerű variálható, könnyed, elemes, térelválasztónak is használt polcrendszerre. Magyarországon a finnugor kapcsolatok miatt a finn építészet és iparművészet befolyása különösen erős volt. Alvar Aalto hatása érhető tetten például a korszakra annyira jellemző piros téglás lakóházakon és iskolákon. A nagyközönséget is érdekelte a téma, a Hétköznapok művészete című, a finn iparművészetet bemutató 1965-ös kiállítás az Ernst múzeumban akkora siker volt, hogy a nyitvatartását meghosszabbították. Evvel kapcsolatban ajánlom Koós Judit Finn iparművészet című 1971-es könyvét, amit könnyű online antikváriumokban megtalálni.

Bizonyos értelemben tehát skandináv stílusban éltünk az államszocializmus idején, ahogy ma is. De persze a skandináv lakberendezés, ha azt értjük alatta, hogy milyen stílusú otthonokban laknak a valóságban a skandináv országokban, ennél sokfélébb. Gondoljunk csak a vidéki kúriákra, paraszti házakra és városi lakóházakra az elmúlt századokból. Egy stockholmi századfordulós társasház fapadlós, cserépkályhás, stukkós, nagy belmagasságú lakása tökéletes inspirációul szolgálhat egy pesti belvárosi lakás dekorálásához.

"Valójában a skandináv dizájn nem más, mint funkcionalista, de emberközpontú demokratikus modernizmus"

A skandináv lakberendezés valósága sokkal komplexebb, mint ahogy azt a skandináv stílust monokróm minimalizmussá szűkítő definíció sugallja. Finn Juhl ma már múzeumként működő 1942-ben épült otthona kiváló példája a ma is releváns, színes és meleg skandináv modernizmusnak. De a rusztikus elemeket, antik bútorokat és mintás textileket idillien keverő vidéki svéd meseházak, illetve a virágos tapétás, mély színekkel teli, antik és dizájnbútorokat mesterien kombináló kifinomultan eklektikus városi lakások sem illenek bele az „unalmasan” fehér skandináv stílus szterotípiájába.

‍

‍

Érdemes az Instagramon követni a lakberendezési magazinokkal vetekedő svéd ingatlanügynökségeket, mint a Historiska Hem, Stadshem vagy a Fantastic Frank. A Tegelbiten a személyes kedvencem, ami egy olyan Instagram profil, ami az 1950-es, 60-as és 70-es évekből időkapszulaként megmaradt eladó házak fotóit gyűjti össze. Nagyon tanulságosak. Segítenek megérteni, hogy a skandináv lakberendezési stílusra nem stílusjegyek gyűjteményeként, hanem szemléletmódként érdemes tekinteni. Ne csak a színekre, egy-egy bútorra figyeljünk, hanem igyekezzünk elemezni a lakásokat. Megérteni azt, hogyan viszonyul a berendezés az épület stílusához, hogyan nyúlnak a tradícióhoz, hogyan bánnak a térrel, milyen eszközökkel teszik otthonossá, de nem túlzsúfolttá a lakást, milyen anyagokat használnak.

Mit kell tudnunk a skandináv lakberendezésben használt színekről?

Ahogy a jó skandináv lakások fotói is demonstrálják, nincsenek általánosan érvényes színekkel kapcsolatos szabályok. Mindig az adott lakás tulajdonságai (például fényviszonyok, méret, már meglévő elemek), az épület stílusa, kora, a tulajdonos ízlése és igényei együttesen határozzák meg, hogy milyen színeket használunk. Érdekes, hogy két újlipótvárosi, az 1910-es években épült nagypolgári lakás esetében is hasonló adottságú svéd lakások adták a legtöbb inspirációt. Az egyikben a halszálkás parkettát az előző tulajdonos lamináltra cserélte, de mi mindenképpen vissza akartuk állítani a lakás eredeti, nagyvonalú hangulatát. Mivel az ügyfelem nem szereti a hagyományos parkettát, tölgy svédpadlót választottunk, ami bár nem hű reprodukciója az eredetinek, mégis tökéletesen megidézi annak szellemiségét, hangulatát. Mondhatjuk, hogy nem szó szerinti idézet, hanem skandináv ihletésű parafrázis.  Mindkét lakásban az élettér részét képezi az annak hangulatához alakított IKEA konyha, az egyikben szürke, a másikban a zöld szín dominál, és mindkettőben kevertük a mai és antik bútorokat. Nem abból indultunk, ki, hogy egy „skandináv stílusú” lakást szeretnénk, hanem abból, hogy van egy bizonyos adottságokkal rendelkező, egy bizonyos történeti korszakban épült terünk, mi lenne a legjobb stiláris és térrendezési megközelítés annak felújításához. 

‍

‍

‍Hogyan tehetjük vonzóvá és szerethetővé a múlt dolgait az otthonunkban?

Én kicsit átfogalmaznám a kérdést: hogyan tehetjük vonzóvá és szerethetővé az otthonunkat? Többek között régi és egyedi dolgokkal, azaz - egyik kedvenc szakkifejezésemmel élve -  rétegekkel. Egy monokróm otthon sem unalmas, ha van mélysége, vannak rétegei. Ez az, ami nagyon sok magyar lakásból hiányzik és ez az, ami a skandináv lakáskultúra nagy erőssége. Sosem lesz egy lakás hívogató otthon textúrák, textilek, személyes tárgyak, egyedi festmények, képek nélkül. Az említett két lakás is ettől lett egyszerre nagyon pesti és skandináv otthon, hogy mindkettőben ott vannak az évek alatt gyűjtött szőnyegek, könyvek, használati és dísztárgyak, festmények. Nem próbáltuk azonnal generikus dísztárgyakkal, idézetes plakátokkal, bútoráruházi képekkel, a színpalettába illő díszpárnákkal és takarókkal „otthonossá” tenni, hanem felhasználtuk a tulajdonosok már meglevő dolgait, illetve időt hagytunk a személyes, jelentéssel bíró új darabok megtalálására. 

“Az azonnal, egy színpaletta, egy elképzelt stílus alapján berendezett lakás lapos, lélektelen”

Az azonnal, egy színpaletta, egy elképzelt stílus alapján berendezett lakás lapos, lélektelen. Azt tanácsolom, hogy felejtsük el a kiegészítőt, mint fogalmat, gondolkodjunk egyenrangú rétegekben. A rétegnek, ami a lakberendezés egyik legfontosabb aspektusa, fizikai és időbeli jelentése is van. Ne úgy álljunk a lakásunk berendezéséhez, hogy bebútorozzuk, majd a bútorokra dísztárgyakat rakunk. Valójában rétegeket rakunk egymásra, anyagokból, textúrákból, emlékekből. Hagyjunk időt magunknak, ne törekedjünk tökéletességre, inkább személyességre, egyediségre. Ajánlom a témában a tavaly megjelent, a Sight Unseen online magazin szerkesztői által írt beszédes című könyvet: How to Live with Objects: A Guide to More Meaningful Interiors.

Természetesen nem mindenki szereti az antikot, retrót. Nem kell mindenáron erőltetni, csak azért, mert ez a fenntartható, trendi. Nekem is volt olyan megrendelőm, aki nem akart vintage bútort vagy régi szőnyeget a lakásába. Mégis találtunk olyan elemeket, amik behozták a rétegeket, egyediséget a nagyszülők egy-egy tárgya, könyvtára, és saját - tinédzserkori, érdekesebb és személyes jelentéssel bíró - IKEA darabok formájában. Tulajdonképpen már egy húsz vagy harminc éves IKEA szék vagy asztal is vintage darab, több közülük egyre értékesebb dizájnikonnak számít. De a lényeg, hogy ne egy ideálnak próbáljunk megfelelni, hanem legyen önazonos, amiben élünk.

‍Fotók: Vörös Kati