Balogh Erika lassan elmondhatja, hogy a fél életét Svédországban élte le. Férje még tinédzserként, 1988-ban politikai menekültként érkezett az apukájával Svédországba az akkori román diktatúrából. Mindketten erdélyiek, az egyetemi évek alatt ismerkedtek meg, amikor komolyabbra fordult a kapcsolatuk, Erika kiköltözött hozzá.

- Otthon 2 évet jártam földrajz-angol szakra és valahol a tanár-turizmus vonalon szerettem volna elhelyezkedni, mert mindig is imádtam utazni. Mikor ide kijöttem, volt 2 évem eldönteni, hogy mit szeretnék, azalatt az idő alatt a svéd nyelvet tanultam. Végül a tanári pálya mellett döntöttem, tanárképzésre jelentkeztem. Az otthoni egyetemi éveimből elfogadtak egyet, így csak 3,5 évet kellett kijárnom. Mivel itt nincs külön földrajz tantárgy az általános iskolában, ezért társadalomismeretek - angol szakos tanár lettem, ami magában foglalja a földrajz, történelem, vallástörténet, társadalomtudomány tantárgyakat is. 15 éve dolgozom Svédországban tanárként, de az utazás szeretete oda vezetett, hogy utazós tartalomgyártással is foglalkozom Instagramon, és lassan készül az utazós blogom is. Van egy 6 éves kisfiunk, akivel nagyon sokat kirándulunk. Ha nem nemzetközi vizeken evezünk, akkor Svédország szépségeit fedezzük fel együtt. Tengerparti városban lakunk, így heti rendszerességgel kirándulunk különböző közeli partszakaszokon, de a tipikus svéd erdő és tavak is közel vannak, ha ellenkező irányba indulunk, úgyhogy bőven van úticél, amiben válogathatunk. 

‍- Milyenek a svéd gyerekek, a tanítványaid? 

- A svéd gyerekek, húha, ez egy nagyon összetett téma. Felsősöket tanítok, ami 13-16 éves kamaszokat jelent, akik egy olyan országban szocializálódtak és nőttek fel, ahol mindenki tegeződik, nincs hierarchia, valamint ovis koruk óta tanulnak a jogaikról, na meg a kötelezettségeikről is, de azokat hajlamosak elfelejteni :) Ami lényeges különbség a magyar és a svéd diákok között az az, hogy itt ciki a tanárt szeretni, ha szeretnek se mutatják ki, senki nem marad bent szünetben dumálni, érdeklődni, beszélgetni, nehogy a többiek strébernek nevezzék. A folyosókon még egymásnak sem köszönnek, nemhogy a tanárnak, és tapasztalatom szerint a kollégák ebből nem csinálnak nagy ügyet. Én próbálok velük beszélni, hogy alap emberi dolog az, hogy köszönünk egymásnak, de nem hiszem, hogy magában a társadalomban is annyira fontos lenne a köszönés, mint otthon, mert sokszor még a felnőttek sem köszönnek egymásnak. Amit szeretek bennük az az, hogy önállóak, bátran tesznek fel órán kérdéseket, "hülye" kérdéseket is, amikből aztán nagyon mély beszélgetések tudnak kerekedni. Ugyanakkor kreatívak, kezdeményezők, szívesen jönnek ötletekkel, hogy pl. sima dolgozat helyett hogyan szeretnék, ha számonkérném a tudásukat. Valamint kíméletlenül tudnak háborogni, ha valami nem tetszik nekik vagy igazságtalanságnak tartják. Mivel tanárként nincs semmilyen megfélemlítő eszköz a tarsolyunkban, ha órán figyelnek, érdeklődést mutatnak a tantárgy iránt és tanulnak is, akkor tudjuk, hogy valamit jól csinálunk.

- Milyen kihívásokkal szembesülsz a svéd oktatási rendszerben, és hogyan próbálod ezeket kezelni?‍

- Egész Svédországot az "egy iskola mindenkinek" gondolata jellemzi. Ez ugye egy igazi szociáldemokrata ország, a szolidaritás, egymás segítése az alappillére az országnak. Ezért magas az adó is, hogy abból finanszírozzák pl. az oktatást, hogy minden társadalmi rétegnek ugyanazok legyenek a lehetőségei. Azaz, ha szegény vagy, ha nem értelmiségi családba születtél, akkor is legyen meg az esélyed a tanulásra, tudásra. Ebből kifolyólag teljes integrálás is van, a speciális igényű gyerekek mind helyet kapnak az osztályokban, hogy szociálisan megfelelően fejlődjenek, ők is úgy érezzék, hogy odatartoznak. Persze vannak fejlesztő pedagógusok, akik külön foglalkoznak velük.

Kihívások: a fegyelem és a fegyelmezés lehetőségének a hiánya, a lexikális tudás alacsony szintje, az osztályzás, a különböző nevelési igényű gyerekek integrálása kevés ráfordított anyagi és szakmai háttérrel. 

‍

‍

1. Fegyelem és fegyelmezés: a svédek úgy gondolják, és ez nemcsak az iskolára, hanem az egész társadalomra vonatkozik, hogy nem büntetéssel vagy megvonásokkal kell elérni, hogy egy diák tanuljon és jól viselkedjen, hanem ennek belső motiváció útján kell létrejönnie. Nagy hangsúlyt fektetnek már óvodás kortól arra, hogy a gyerekekkel megértessék, mi a helyes viselkedés, de annak, ha valaki nem viselkedik helyesen, nincsenek következményei. Beszélnek a gyerekkel és a szülővel, próbálják megértetni vele, hogy helytelenül cselekedett, és ez ne ismétlődjön meg. Nagyon sok gyereknél működik is ez a módszer, hisz a legtöbb diák illemtudó, normális viselkedésű kamasz lesz, de persze mindig vannak kivételek. Ezek a kivételek általában olyan gyerekek, akiknek nincs meg a támogató családi háttere vagy valamilyen speciális nevelési igénnyel rendelkeznek, ezért nehezebben értik meg a többségi társadalom által elfogadott viselkedési normákat. Na meg persze a lázadó kamaszok között is vannak olyanok, akik kihívó viselkedésűek, amit néha nehéz kezelni. Mivel itt nincs magaviseleti jegy, nem lehet azzal fenyegetőzni, az egyetlen lehetőség beszélni a gyerek fejével. Ha ezek után nincs javulás, akkor a szülővel beszélünk, és ha ezek után sem, akkor az igazgatót is bevonjuk. Nagyon szélsőséges esetekben osztályt vagy iskolát vált a gyerek, de ilyen még nem fordult elő a pályafutásom alatt.

2. Lexikális tudás: a tanítási módszerek közül teljesen hiányzik a magolás és magoltatás, ami természetesen pozitív, viszont a tanuláshoz, tudáshoz vagy a memória javításához bizonyos dolgokat hasznos kívülről tudni, pl. a szorzótáblát. A diákjaim nagyrésze nyolcadikban még nem tudja kívülről a szorzótáblát, dolgozatoknál használhatnak számológépet. Teljesen más készségeket gyakoroltatnak velük, mint annak idején, amikor én voltam általános iskolás. Nincs pl. egy egyezményes lista azokról a könyvekről, írókról sem, akikről mindenkinek illene tudnia, pl. általános műveltség céljából. Minden tanár maga választhatja ki, hogy mit tanít, mely könyveket olvastatja el a gyerekekkel. Verseket, énekeket sem tudnak kívülről, ha közös éneklés van, mindenkinek kinyomtatják a szöveget. Senki nem tudja, ki volt Robinson vagy A három testőr, a görög mitológiáról meg ne is beszéljünk, mert klasszikusokat már szinte nem is olvastatnak velük.

3. Osztályzás: ezt azért tartom kihívásnak, mert nehéz belejönni, de tulajdonképpen jó dolog. A gyerekek hatodik osztálytól kapnak osztályzatokat, addig szöveges értékelés van. A jegyek A-tól F-ig vannak, ahol az A a legjobb, az F az elégtelen. Hiába hasonlít a magyarországi 5-ös jegyrendszerhez, az osztályzatok értékei eltérőek. Konkrét leírás tartozik minden osztályzáshoz, és csak akkor lehet megadni a maximum jegyet, akkor lehet valaki kitűnő, ha minden pontban megfelel a teljesítménye. Félév végén összegzünk. Tehát ha pl. angolból szeptemberben C szinten van, de decemberben már B szinten, akkor B lesz az osztályzat, mert a haladását értékelik, és azt, hogy abban a pillanatban milyen szinten van, amikor osztályozzák. Egy országos tanterv van, azt minden iskolának kötelezően követnie kell, az tartalmazza a leadandó tananyagokat és az osztályzások kritériumait. 

4. Integrálás: nagyon jó dolognak tartom, hogy bármilyen adottságokkal rendelkező gyereket integrálnak. Nincs olyan, mint amit Magyarországon hallok, hogy ha van egy SNI-s (sajátos nevelési igényű) gyerek, akkor az iskola nem biztos, hogy fogadja, vagy a többi gyerek szülei követelik, hogy ne járjon az ő gyerekük osztályába, mert zavarja őket. Sajnos itt sem működik tökéletesen a rendszer, mert egyre több SNI-s gyerek van, és nem jár melléjük fejlesztő pedagógus, de legalább a tanárok kapnak továbbképzést az ilyen gyerekek tanítását illetően. De ha egy osztályban teszem azt 3-4 ilyen gyerek is van, az megnehezíti a tanárok munkáját, hiszen nem biztos, hogy ugyanazzal a módszerrel lehet mind a négyet integrálni és a többiekkel is foglalkozni kell. De végeredményben azt látom, hogy a diákok elfogadóbbá válnak, ha ilyen osztálytársuk van, és nem közösítik ki őket, ami sokat jelent az ilyen gyerekek fejlődése szempontjából. 

‍- Milyen fontos változások történtek a svéd oktatási rendszerben amióta ott dolgozol és milyen hatást gyakoroltak ezek a tanulókra és a tanárokra?

- 2008-ban végeztem az egyetemen, azóta két új nemzeti tanterv is kijött. Az első változás 2011-ben, a második 2022-ben. Az elsőnél az osztályzásokat változtatták meg, addig csak négy osztályzás volt: elégtelen, elégséges, jó, kitűnő, amit 2011-ben F, E, D, C, B, A-ra változtattak. 2022-ben egyszerűsítettek a leadandó anyagon és az osztályzás kritériumain is, mivel a 2011-es nagyon bonyolult volt. Amit még tudni kell, hogy a kerettantervben nincs rögzítve, hogy konkrétan mit mikor kell tanítani, pl. hogy a második világháborút a nyolcadik osztály októberében, hanem a tanárnak nagy szabadsága van kialakítani a saját munkarendjét. Az elején mindig időbe telik megérteni az új tantervet, de az Oktatási Minisztérium kisfilmekkel segít megértetni, amit kisiskolások és nagyobb diákok szintjén is elkészítenek, valamint egy szülői változatot is.

‍

‍

- Milyen módszereket használsz a tanítás során, hogy a diákok aktívan részt vegyenek a tanulási folyamatban és motiváltak maradjanak?

- Bár léteznek tankönyvek, a tanár nem köteles használni azokat, és minél idősebbek a diákok, annál többen térnek át más forrásokra. Szerencsére nagyon sok diákoknak szóló dokumentumfilmet gyártanak az országban vagy vesznek meg külföldről, amihez minden iskolának hozzáférése van egy adatbázis keretén belül. Ugyanakkor sok tankönyvkiadó digitális változatot is készít, melyek interaktívak. A tanórán a tanár általában tart egy rövid előadást az adott anyagról, majd a diákok különböző formában megbeszélik, gyakorolják, ismétlik ezt. Az utóbbi időben népszerű lett egy úgynevezett hármas módszer, ami azt foglalja magában, hogy a diák először egyedül gondolkodik a válaszon, majd kettes-hármas csoportokban, végül pedig a kis csoportok az egész osztály előtt elmondják a gondolataikat, hogy mit tanultak. Nagyon fontos, hogy a gyerekek konkrétan tudják, mi áll a tantervben, mit várunk el tőlük. Valamint a formatív értékelés is, azaz, hogy a diákoknak visszajelzést adunk arról, hogy mi az, amit jól csinál, jól gondol, megy neki, és a továbbiakban mire figyeljen, hogy fejlessze magát. Röviden, nem azt nézzük, hogy mit nem tud, hanem, hogy mit tud.

"Az utóbbi időben népszerű lett egy úgynevezett hármas módszer, ami azt foglalja magában, hogy a diák először egyedül gondolkodik a válaszon, majd kettes-hármas csoportokban, végül pedig a kis csoportok az egész osztály előtt elmondják a gondolataikat, hogy mit tanultak."

A motiváció mindig nehéz, főleg mikor tinikről beszélünk, de elég sokszor pozitív eredményeket érünk el, ha a diákok befolyásolhatják a tanítási, tanulási módszereket. Pl. ha a tanár megkérdezi a diákokat, hogy csoportos vagy egyéni munkát szeretnének, szóban vagy írásban akarják-e megmutatni, hogy mit tanultak. Továbbá az egyénre szabott oktatás is motiválóan hat: egy gyengébb tanulótól nem várjuk el ugyanazt, mint egy erősebbtől, ezért az ő szintjének megfelelő feladatokat kap, hogy legyen sikerélménye. Nem az a cél, hogy mindenkiből ügyvéd és közgazdász legyen, mert kellenek a vízvezetékszerelők és a kamionsofőrök is.

- Hogyan támogatod a tanulók személyes és érzelmi fejlődését az osztályteremben, hogyan segíted elő a pozitív tanulási környezetet?

- Mivel óvodás kortól egymás elfogadására nevelik a gyerekeket, a legtöbb diák tiszteli egymást. Persze mindig vannak kivételek, "bully"-k, ami megnezhetíti a dolgunkat. Osztályfőnöki órán sokszor játszunk olyan szerepjátékokat vagy gyakorlatokat, melyek az összetartást segítik elő vagy az értékrendet fejlesztik. De ez nemcsak ofő órán van, hanem akár történelem vagy vallástudomány órán is, amikor a világvallásokról tanulunk, hogy jobban megértsünk más nemzeteket, vagy a Holokausztról, hogy megértsék, hova vezetnek az előíteletek és a túlzott nacionalizmus. Ugyanakkor minden iskolában van szociális munkás, akihez a diákok fordulhatnak és akinek titoktartási kötelezettsége van. Összefoglalva, Svédországban ahhoz, hogy valaki tanárként dolgozzon nagyon sok türelem kell és a gyerekek szeretete. Na meg el kell tudni fogadni a szülőket, akik egyre jobban beleszólnak abba, hogyan tanítunk.

- A kollégákkal milyen a kapcsolat? Igaz, hogy a magánéletet nem osztják meg a munkahelyen és hogy nehezen barátkoznak?‍

- Vegyes a kapcsolat. Négy évembe telt, amíg úgy éreztem, hogy én is közéjük tartozom. Fenntartásaik vannak a bevándorlókkal szemben, még akkor is, ha ezt legtöbbször tagadják, és gyanakvón figyelik, hogyan végzed a munkád. Majd amikor évek múltán belátják, hogy vagy olyan jó, mint ők, akkor befogadnak. Vannak barátaim a munkahelyen, de ez csakis az én magyar természetemnek, humoromnak és közvetlenségemnek köszönhető, mert én nyitottam feléjük. Ez egy tanulság: legtöbbször ha te nyitsz, viccelődsz, mesélsz a magánéletedről, majd kérdezel az ő magánéletükről, akkor ők is megnyílnak. Sokat segít, ha meghívod őket ilyen-olyan sütikre, kajákra, mert a svédek szeretik az ingyen kaját :) Ha meg netalántán italra invitálod őket, egyből barátok lesztek. De azt hozzá kell tennem, hogy egyetlen svéd barátom sincs olyan szinten, mint egy magyar. 

‍

‍

‍- Milyen az iskolátok berendezése?

- A skandináv stílus a letisztult formákat és a világos színeket jelenti. Egyszerű és funkcionális, nem díszítik csecsebecsék. A felhasznált anyagok természetesek. Otthoni lakberendezésben a szobák harmonikusak: a szőnyeg és a függöny összhangban van a kanapé színével. Ez nem azt jelenti, hogy minden fehér, szürke vagy bézs, bár az utóbbi években ez nagyon népszerű, de szívesen dobják fel különféle színes díszpárnákkal, függönyökkel. Az iskolában ugyanez a helyzet. Fehér falak, szürke padok, világos fa polcok, fehér tábla. A gyerekek munkái vagy különböző poszterek országokról, emberi testről, stb. díszítik, de pl. függöny nincs és virágok sem az ablakban. Az utóbbi tűzvédelmi szabályok miatt. A naptól, fénytől legtöbbször reluxa véd.

- Mit gondolsz a magyarországi pedagógus helyzetről? 

- Sajnos nem vagyok képben a magyarországi pedagógus helyzettel kapcsolatban, csak néha-néha jut el hozzám egy-egy újságcikk. Amit felháborítónak tartok, az az, hogy egy egyetemet végzett gyakorló pedagógusnak minősítési vizsgákat kell letennie ahhoz, hogy a pályán maradhasson, és hogy növelje a fizetését. Svédországban, ha valaki elvégzi a tanárkepzőt, az onnantól tanár, nem kell semmilyen vizsgát tennie vagy portfóliót készítenie. Mondjuk ez Romániában is így volt, gondolom ez a poszt-kommunista országok ellenőrzés mániája, mivel abból indulnak ki, hogy senki nem végzi jól a munkáját, ha folyamatosan nem ellenőrzik. Szerintem egy pedagógust akkor kellene ellenőrizni, ha felmerül a gyanú, hogy rosszul végzi a munkáját. Ha a diákoknak jók az osztályzatai, sikeresen veszik az akadályokat, és úgy érzik, hogy megkapják a tudást és útmutatást a tanártól, akkor nem igazán értem, miért kellene még ezzel is tetőzni a munkájukat. A másik pedig természetesen a fizetés. 

- Érzékeled, hogy egyre több magyar érdeklődik az északi országok iránt? Van több magyar gyerek a svéd iskolákban?

- Személyesen a környezetemben nem érzem, nincs egyáltalán magyar gyerek a munkahelyemen, viszont pl. az Instagramon sok olyan magyar tartalom ér el hozzám, melyek népszerűsítik a skandináv országokat, költözésre buzdítanak, vagy szokások átvételére. Hogy ez mennyire jelenti azt, hogy többen költöznek ide, azt nem igazán tudom, annak ellenére, hogy a helyi magyar egyesület titkára vagyok. Elvileg sok magyar család költözik ki, de egyáltalán nem keresik más magyar családok társaságát, nem látogatják a rendezvényeinket, nem iratják be a gyerekeiket az állam által ingyen biztosított magyar órákra az iskolába. Ezek a családok legtöbbször csalódtak Magyarországban, a politikában, az emberekben, ezért nem akarnak magyarokkal kapcsolatot fenntartani az új lakóhelyükön. Mivel a férjem 35, én pedig 21 éve élek itt, nálunk ez nem áll fenn, mi szívesen járunk magyar társaságba, sőt örülünk, hogy Svédországban gyakorolhatjuk a kultúránkat, gyermekünk járhat magyar órára az iskolában, megtapasztalva ezáltal egy közösség erejét, ami valljuk be, sokszor hiányzik a svéd hétköznapokban.

- Mik azok a dolgok a svéd hétköznapokban, amiket átvettetek?

1. Bejelentkezés: átvettük azt a szokást, hogy előre bejelentkezünk valakihez, ha felugrunk hozzá. A svédeknél nincs meg az, hogy felugrom a barátnőmhöz 10 percre munka után egyet kávézni és dumálni. Minden látogatásra be kell jelentkeznünk előre. Ez az elején furcsa volt, de most már én is szeretem, mert nem ér soha meglepetés, hogy pont akkor csenget valaki, amikor lepihentem, vagy épp hajat mosok, vagy rohan a lakás. Szóval a nyugodt élethez nagyban hozzájárul. 

2. Mindenki magának fizet: az elején furcsa volt, hogy amikor kimentél egy sört meginni egy bárba, akkor mindenki magának fizetett, de most már ezt is átvettük, úgyhogy nem hívjuk meg egymást a körökre.

3. Fika: azaz a kávézás sütivel nagyon népszerű a családunkban, ami szintén a svédeknek köszönhető. Minden munkahelyen délelőtt 10-kor és délután 3-kor fikáznak, ami a magyar uzsonnának felel meg, de itt szinte az áhitat szintjére van emelve, annyira fontos. Az elején az is furcsa szokásnak tűnt, hogy a svédeknek naptári napjuk van arra, hogy mikor mit esznek. Pl. a fahéjas csigának, a gofrinak, a farsangi fánknak, ugyanakkor minden pénteken tacost esznek, és kedden halat. Sokszor átvesszük mi is ezeket a szokásokat.

‍

‍

4. Természetbarát hozzáállás: szelektív szemétgyűjtés, helyi vagy közelben termesztett élelmiszer vásárlása, akkor is, ha kicsit drágább. 

5. Természet közelsége és szeretete: egy másik dolog, amit szívesen vettünk át, az a sok séta az erdőben vagy a tengerparton. A svédek mindennap rengeteget sétálnak egészségük megőrzése céljából. 

6. Skandi stílus: nagyon szeretjük az egyszerű skandináv lakberendezést, ezért - már amennyire egy gyerek mellett ezt lehet - letisztult, skandináv stílusban rendeztük be a lakásunkat is.  

7.  Bizalom a rendszerben, a hivatalos szervekben (adóhivatal, rendőrség, TB, stb.,) hogy tényleg azért vannak, hogy segítsenek, és hogy minden olajozottan működjön. Kivéve mondjuk az egészségügy, ami hagy némi kívánnivalót maga után.

8.  Egyenjogúság - már azelőtt is az volt, hogy jobban beleláttam volna a svéd társadalomba, viszont az, hogy olyan országban élek, ahol a férfiak és a nők megosztják a munkát egymás között, sokat számít abban, hogy otthon is könnyebb ezt fenntartani.

‍

Fotók: Balogh Erika

Borító fotó: Lars Johansson / Adobe Stock