‍Kauker Krisztina és családja egy nyolc napos svéd autós túra után döntött úgy, hogy a bennük élő észak iránti szeretetet északi életre váltják. Hazaérkezésük után azonnal elkezdtek infókat gyűjteni, svédországi állást és albérletet keresni. A férje mérnökként hamar talált munkát, ő IKEA vezetőként, angol nyelvtudással sem. A svéd kereskedelemben elengedhetetlen a svéd nyelv. Az ideális albérlet megtalálása volt a legnehezebb, nagyon sok hirdetőnek írtak, mire végül valaki érdemben válaszolt.

- Egy idősebb úr visszahívott minket, érdeklődött mindenfelől is. Végül megállapodtunk vele, és miután mi is leellenőriztük őt és a családját, elküldtük neki a kauciót és egyebeket. Eladtuk a magyarországi lakásunkat, aminek az ára nagyrészt a banké lett. Eladtunk mindent, aminek értéke volt, vagy elvittük az adományközpontba, majd végül a maradék életünket felpakoltuk egy utánfutóra és elindultunk Svédország felé. 2018. szeptember 13-án elindultunk és szeptember 15-én érkeztünk meg a szigetre.

- Egy autómentes szigetre. Mit jelentett ez a gyakorlatban? Milyen életet éltetek?

 - A ház tulajdonosa, Gunnar többször megkérdezte, hogy biztosan értjük-e, mivel jár ez a szigeti élet. Mondtuk, hogy Magyarországon nincs túl sok sziget, így nem, de nagyon lelkesek vagyunk és bevállalósak. A szigetet úgy kell elképzelni, hogy autóval a szárazföldről átmész kompon egy nagyobb szigetre. Az autót otthagyva a lakosoknak szánt parkolóban, felszállsz a személyhajóra, mert csak azzal tudsz a kisebb szigetre menni. Heti egyszer át lehet menni autóval is, de még aznap délután vissza kell menni, különben az autónak ott kell maradnia egész hétre. A szigeti életben ezt volt az egyik legnehezebb megszokni. A bevásárlást vagy bármit heti egy alkalomra időzíteni, hiszen csak úgy leugrani a boltba azt jelentette, hogy kb. három órán keresztül utazol a nagy szigetre és vissza. Ez elég macerás, amikor épp elfogy a tejföl. Emiatt a szigetiek egymásra vannak utalva, teljesen máshogy, mint ahogyan azt mi megszoktuk. Eleinte az elindulás és hazaérkezés is nehézkes program volt, mivel a hajó csak óránként jár, nincs olyan, hogy fogom magam és elindulok, mert nincs hová és nincs mivel. 

"...csak úgy leugrani a boltba azt jelentette, hogy kb. három órán keresztül utazol a nagy szigetre és vissza. Ez elég macerás, amikor épp elfogy a tejföl."

A másik az elszigeteltség, ami nekünk igazából nagyon jólesett a budapesti rohanó élet után. Kifejezetten élveztem és ma is élvezem, hogy együtt vagyok a természettel, annak minden jó és rossz tulajdonságával. Együtt élünk vele, és ez a fajta valahova tartozás sokkal jobb, mint a városban haladni a mókuskerékben. Lecsendesülsz és megnyugszol. Korábban ilyet sose éreztünk. Persze a tengeren egy kicsi szigeten élve az anyatermészet olyan oldalát is láttuk, amit addig nem. Megtudtuk például, hogy van olyan, amikor alulról felfelé esik az eső. A szél és a tengeri pára miatt tulajdonképpen bárhogy eshet. Sokszor mikor épp a bevásárlással haladtunk a kikötőből hazafelé, ez annyira nem volt jó, de hazaérni egészen más volt, mint előtte. Szemléltetésképpen: méretét tekintve a sziget kevesebb mint a fele a budapesti Városligetnek, Grötö, Göteborg szigetvilágának a része, egy tíz szigetből álló szigetcsoportban van, és nem ez az egyetlen autómentes sziget. Izgalmas és kalandos volt ott élni, érdekes élettapasztalat volt, az biztos.

‍

‍

‍- Merre mentetek utána, hol éltek most? 

 - Most egy kicsi mezőváros mellett élünk egy tanyán. Vannak csirkék, kacsák, a kert mellett éppen nő a borsó a földeken. Pár tanyával arrébb van egy tehenészet. A város kb. 3 km bicikli útra van, ami nem sok, de annyira elég, hogy a természetben élve érezzük magunkat, hiszen a szomszédok a távolban vannak, jó pár száz méterre tőlünk, így gyakrabban látjuk az őzeket és a nyulakat, mint őket. Itt is hasonló a nyugalom és csend, de van erdő, ami a szigeten nem igazán volt, és bármikor elugorhatok valamiért vagy orvoshoz, ami itt nem lesz egy félnapos program. Igazából lehet, hogy még ma is a szigeten élnénk, de mivel anyukám hozzánk költözött, szükség volt egy nagyobb házra. Így csöppentünk most közelebb a szárazföld bentebbi részéhez, közel Svédország legnagyobb tavához, a Vänernhez. Mostanra azért már megmaradt a szokásunk, hogy tartunk heti vagy kétheti nagybevásárlást, és csak a frissebb dolgokért megyek el biciklivel a városba. A kamasz lánykánknak is egyszerűbb az iskolába jutás, mivel a szigetről anno neki át kellett mennie a nagyobbik szigetre, aminek a másik végén volt az iskola. Itt most csak felpattan a biciklijére, aztán a saját tempójában és idejében halad a suliba.

‍- Milyen egy svédek között nevelkedő kamasz (élete, lelkiállapota)? Azt már tudjuk korábbi interjúkból és filmekből is, hogy az északiak egyenrangú partnerként tekintenek a gyerekeikre, építő kommunikáció zajlik, mindenbe van beleszólásuk, ami gondolom, hogy igaz a tinédzser években is. Illetve arról is többen beszéltek már, hogy nem könnyű igazi barátságokat kötni. Nektek, illetve a lányodnak az ő korosztályában ez hogyan megy/ment?

- Igen, kamasznak lenni kicsit másabb. Én elég magamnak való gyerek voltam, így amiket Kira mesél, nekem olyan, mint amilyen 20 éve Budapesten volt általános iskolásként. De kétségkívül nem úgy barátkoznak, mint a délebben élők. Nem túl beszédesek, már kamasz korukban sem, felnőttként meg még kevésbé. Az első szigeti iskola nagyon nehéz volt, mert Kira volt az első bevándorló gyerek, és a nagy könyv szerinti dolgok nem jöttek be. Voltak sírások és nem akarok iskolába menni napok. Amikor próbáltunk tanácsot adni, hogyan kellene, akkor nagy nehezen másfél év után végre úgy csinálták, de rá egy évre pont elköltöztünk. Igazából a szigeti közösségek nagyon zártak, oda bevándorlóként bekerülni teljesen más, mint az ország más részeire. Kicsit igazi skandináv krimis, amikor néznek, hogy ki vagy, honnan jöttél, és azt akarják, hogy menj el, minek vagy itt? Ez tényleg olyan, mint amikor a krimikben hasonlót olvasni. Szóval talán nem sejtették, hogy két és fél évig maradunk, mert például a mi szigetünkön, mi laktunk a legtovább bevándorlóként, amivel a helyiek tiszteletét tulajdonképpen ki is érdemeltük. Az iskola megint egy másik sziget, más szigeti közöséggel, furcsa világ, mondhatni. Bár nagyon próbálkoztak a maguk módján, csak nem tudták, hogyan is kellene csinálni.

"Kicsit igazi skandináv krimis, amikor néznek, hogy ki vagy, honnan jöttél, és azt akarják, hogy menj el, minek vagy itt?"

A mostani iskola már egy olyan központibb városban van, ami kifejezetten jól felkészült a bevándorlókra. Az iskolában a kommun által működtetett osztály van az újonnan érkezőknek. A szigeten Kira egyből belecsöppent a svéd oktatásba úgy, hogy semmit nem értett. Az első hetekben én is bejártam fordítani közte és a tanárok között angolul. A mostani iskola megvárta, amíg eljut arra a szintre, amikor betehetik normál osztályba, ami a szigeten tanultak miatt már gyorsabban ment. Kira barátkozna a svédekkel, de ők láthatóan nagyon el vannak maguknak. Kira cserébe beszélget a felnőttekkel és a bevándorlókkal, ami nem baj, biztosan alakul később a gimnáziumban. Ettől függetlenül a gyerekek jogai itt teljesen más módon valósulnak meg, mint ahogy azt valaha tapasztaltam az életemben. A tanárokat a nevükön szólítják, például Annie vagy Marie, se tanárnő, se vezetéknév. Az iskolai tanulásban a tanár inkább egy mentor, aki segít a kérdésekben, de tulajdonképpen tanulni is megtanulnak, ami a nagybetűs életben sokkal fontosabb lesz, mint az évszámok magolása. Bármi zajlik az iskolában, megkérdezik őket is. Most év végén például név nélkül lehetett levelet írni arról, hogy miben változtassanak jövőre. Legyen másmilyen az ebéd, legyen máshogy bármi… szóval ez a fajta kamaszkor azért sokkal jobb. Persze vannak hátrányai, ha olyan típusú egy kamasz, aki kihasználja a rendszert, de azért ez nem jellemző, én úgy látom.

‍- Anyukád hogy érzi magát Svédországban? Ő később is ment ki, idősebb korosztály, bár gondolom elsősorban a veletek élés öröme tölti ki a napjait.

- Anyukám idén ment nyugdíjba, és mivel más közeli hozzátartozónk nincs, úgy gondoltuk, jobb lesz neki velünk. Ő is így gondolja, csak még nagyon nehéz neki, hogy nem ugorhat csak úgy el a boltba, vagy az orvoshoz, vagy bárhova. Egyrészt mert nem a városban élünk, másrészt mert nem érti a nyelvet. Próbálunk mindenfélét csinálni, hogy mozgalmasak legyenek a napok, kertészkedik, főz valami finomat nekünk, vagy segít például a Nordecoy körül. Idővel biztosan jobb lesz, bár kétségkívül élvezi, hogy őzek és nyuszik rohangálnak a kertben, a kert végéből pedig a róka nézelődik. A táj és a nyugalom már őt is megfogta, de közel 60 évesen egy új országban nem egyszerű… majd az idő segít és MI.

‍

‍

 - Nagyon szép termékeitek vannak a webshopban, amiket ti magatok készítetek. Mindig is ilyen alkotós voltál, vagy ezt az új élet hozta ki belőled? Mi a Nordecoy márka története?

- Valahogy mindig éreztem, hogy szeretnék létrehozni valami kedves, de hasznos dolgot vagy helyet. Régen, amikor még a suliban kellett üzleti tervet készítenünk, én elkészítettem egy kézműves kávézó terveit rajzokkal, üzleti tervvel és mindennel együtt. Valahol mélyen mindig ott bújkált bennem ez a szeretnék megosztani hasznos dolgokat az emberekkel. Itt egyszer csak adta magát az ötlet, hogy alkossunk valamit abból, ami körülvesz minket. Így alkottuk meg a kicsi építőkockákat, amik házikók is egyben, és rengeteg módon lehet variálni, építgetni őket. Azóta készült már 2in1 fa memória és kirakós játék is, természetesen mind helyi fenyőből. Majd az internetről elkezdtem megtanulni varrni. Vicces módon egy Svédországban élő japán hölgytől, úgyhogy nagyon multikulturális tanulás volt. Elkészítettem az első termékeket magamnak, és azt gondoltam, ez másoknak is tetszene. A textil anyagokat egy kisváros családi manufaktúrájából szerezzük be, így tulajdonképpen egymást is támogatjuk itt mindannyian, mi pedig küldünk az elkészült termékekkel egy csipetnyi Skandináviát a világ bármely pontjára. A Nordecoy név mögött egyébként egy szójáték bújik meg, mivel több szót is ki lehet belőle olvasni, ami nekünk is fontos és magának a vállalkozásnak is: NORD, mint észak, DECO, mint dekoráció, ECO, mint fenntarthatóság, OY, mint Toy. 

"Itt egyszer csak adta magát az ötlet, hogy alkossunk valamit abból, ami körülvesz minket."

Néhány a Nordecoy termékek közül (kattintsatok a linkre a többiért!)

‍

‍

‍- Az ilyen "crafty" típusú embereknek az otthona és az öltözködése is mindig különleges, egyedi. Ti milyen lakberendezési stílus mentén alakítjátok az otthonotokat? Uralkodik a vidéki Skandinávia hangulata vagy egészen más?

 - Az otthonunk egy 120 éves faház, igazi faluni vörös színben. (Nem elírás, Falun bányájából származó rézbányászat melléktermékéből készül.) Imádom minden részletét, bár sajnos sok régi dolgot az előző tulajdonos már eltüntetett. De az érzés, hogy már 120 éve is éltek itt, önmagában lenyűgöz. Az otthonunk mondhatni skandináv, uralkodik a fa mindenhol, de letisztult is egyben. Az emelet például fehér, szürke és a fa keveréke. Az étkezőt éppen átvariáljuk, ott a fekete és a fa lesz kombinálva színekkel. Általánosságban mindenhol a fehér uralkodik valamilyen színnel fűszerezve vagy extrább svéd tapétával. A dekorokat is úgy helyezzük ki, hogy passzoljon az adott helyiséghez vagy éppen az évszakhoz, persze a dala ló az év minden napján figyel minket a ház több pontján is. Azt mondják, a dekorok területenként változnak. Dalarna megyében ugye a dala ló, de a szigeteken például a sirály és a hajó voltak a dekorok, úgyhogy a kicsi halász házikóban (Sjömansstugan volt a neve, ami annyit tesz, a tengerész házikója) ezek voltak nálunk is előtérbe helyezve az ablakokban. Teljesen svéd vidéki hangulatot nem tudunk teremteni, mert a ház már túlságosan modern hozzá, de remélem, egyszer veszünk egy kicsi házikót az erdő mélyén, ami olyan igazán skandis lesz.

‍- Milyen szokott lenni a ti nyaratok Svédországban, illetve turistáknak mit ajánlanál, milyen tervekkel és milyen látásmóddal induljanak neki Svédországnak, ha nyáron szeretnének eljutni? Mi a starter kit egy svéd úthoz?

 - A mi nyaraink nagyon aktívak. Olyannyira, hogy a normál szabadság az 4 hét, meg amit Dani összehoz a plusz munkaórákból, így hosszú hétvégéket és több kisebb utazást is tervezünk minden évben. Idén júniustól minden szombaton csinálunk valamit. Voltunk már négy napot kajakozni a hegyekben, öt napra elmegyünk Uppsalaba, majd pár nap otthon (csak hogy mosni tudjak) és irány tovább Hollandia autóval. Augusztusban szintén megyünk négy napra a hegyekbe kirándulni, lakókocsival. Közben egy-egy napra elutazunk a szigetvilágba vagy a környékre bárhova, hiszen minden kilométernél van valami látnivaló, amire egy élet sem elég, hogy mindet felfedezzük.

Svédországba utazóknál azt látom, hogy inkább a három nagyvárosra koncentrálnak, esetleg a szigetvilág néhány közelebbi pontjára. Holott igazán beljebb és feljebb utazni az országban látjuk meg az igazi Svédországot. Próbálom a blogon megmutatni a három nagyvároson kívüli érdekes helyeket is, segítve a Svédországba utazókat. Írtam pont ezért elsőként egy bejegyzést arról, hogy mikor és hova érdemes ellátogatni. Persze az utazó szemléletmódja is fontos, hogy ő mire kiváncsi igazán az országból. A számik életére, a nemzeti parkok és a vadon csodájára, a tengeren hajókázásra, esetleg horgászna, kajakozna, vagy a városi pezsgést élné igazán.

‍

‍

Például alig hat óra autózással Stockholmtól elérünk Svédország legnagyobb vízeséséhez, és amiket útközben láthatunk, az maga Svédország. Lehet, hogy valaki inkább Göteborg szuper éttermeit fedezné fel, de akkor is érdemes alig 100 km-t autózni a szigetvilágba, megnézni a szigetiek életét, a házakat, helyben fogott rákot és halat enni, és átélni úgy igazán azt, hogy milyen is a svéd élet. Nagyon szoktam javasolni mindenkinek, hogy ne autópályázzanak (mondjuk Svédországban nincs is túl sok autópálya szakasz), hanem menjenek kicsi utakon, nemcsak Svédországban, hanem bárhol, ahol a világban járnak, utaznak, mert ilyen utakon haladva látjuk meg egy ország igazi szépségeit, az igazi arcát, az emberek igazi életét. Mert nemcsak a cél számít, hanem az út is, amin odaáig eljutunk.

"Ha lenne starter kit egy svéd utazáshoz, akkor az esőkabát, a vízálló cipő, a csipesz és a napszemüveg biztosan benne lenne. Mi sehova nem megyünk ezek nélkül."

Északon nyáron nem árt a szúnyogok ellen egy hálós sapka sem. Egy starter kit sok mindennel kiegészíthető, évszak és tájegység függő. Hiszen ha belegondolunk, hatalmas távolságok vannak az országban. Ha onnan, ahol mi élünk, felmennénk a legészakibb városig, az ugyanakkora távolság lenne, mint dél felé München. A nagy távolságok itt mást jelentenek, amit utazóként is érdemes szem előtt tartani, hogy ne csak az 50 km-es körzetben lássunk dolgokat, hanem számoljunk akár több száz kilométerrel, hogy minél jobban felfedezhessünk az országot.

 - Készültök a hétvégi ünneplésre?

 - Igen, a június végi Midsommar már egy általunk is nagyon várt esemény az évben. Pénteken a helyiekkel egy kastély parkjába megyünk ünnepelni, szombaton pedig ugyanott a kastély két nagy taván kajakozunk majd. Így igazán megéljük a természettel összekapcsolódást, azt hiszem.

‍

Boldogságrecept a svédektől - Olvassatok még többet a svédekről a Svéd Otthon blogon!

‍

Borító fotó: by-studio / Adobe Stock

Belső képek: Kauker Krisztina