A Dala lovak

Svédország szimbóluma és egyik legkelendőbb exportcikke

3 perc + videó

A Dala ló (svédül: Dalahäst, angolul: Dalecarlian horse) egy fából készült, hagyományos formára faragott, leginkább pirosra festett, és ezt az alapot további színekkel díszített ló szobor. Nevét a készítés helyéről, Svédország Dalarna tartományáról kapta. A lovakat már a vikingek is szent állatként tisztelték, már ők is faragtak lovakat, de piacokon árult színes gyerekjátékként csak jóval később, a 17. században lett népszerű.

A mai kézműves Dala ló fenyőből vagy égerfából készül, mintája 150 éves. Általában minden ló születéséhez legalább kilenc ember járul hozzá a tudásával. Nézzétek meg, hogyan készülnek ezek a lovak az egyik legrégebbi műhelyben:

‍

Itt egy jóval régebbi darab Stockholmból, a Gamla Stan egyik régiség boltjának kirakatából:

Közép-Svédország Dala lovas falvai megélhetésként főleg erdőkben dolgoztak, bútor- és órakészítéssel foglalkoztak, valószínűleg ezek során maradtak kisebb fadarabok, amik elindították a Dala ló faragás művészetét. Hosszú téli estéken a gyerekeknek készítették őket, hogy legyen mivel játszaniuk. A mai napig faragnak másféle állatokat is, de a ló a legnépszerűbb. Eleinte egyáltalán nem festették a kifaragott lovakat, később az egyszínű vörös vagy fehér volt a jellemző, míg egyszer csak (a helyi legenda szerint egy kisgyerek kérésére) a lovakra is kerültek színes bútorfestési motívumok. A korai gyártás során nem volt hiány faragó mesterekben, annál inkább festőkben, akiknek megvolt a saját mintájuk, saját stílusuk, amiről fel lehetett ismerni őket. Egy bizonyos stílus azonban sokkal általánosabbá és elterjedtebbé vált, mint mások: a masszívra faragott, élénk pirosra festett, fehér-zöld-sárga-kék színű mintákkal és hevederrel díszített.

‍

Az 1930-as években (főleg az 1937-es Párizsi világkiállítás és az 1939-es New York-i világkiállítás után, ahol Dala lovakat mutattak be) megkezdődött a Dala lovak tömeggyártása. Ez egy új korszak kezdete volt, ami játékból nemzeti szimbólummá és népszerű ajándéktárggyá tette. A legkorábbi lókészítők munkái közül sok már nem létezik, de a megmaradtakat tulajdonosaik nagy becsben tartják, gyakran nemzedékeken át öröklődnek. Ezekre a gyűjtők is áhítoznak, értékük az évek során jelentősen emelkedett.

Manapság Dalarna megyében sok falu készít Dala lovakat, melyek egyedi stílusa a származási körzetet reprezentálja. Ezek a lovak jellegzetes formájúak és gyakran különböző méretűek. Néhány ló, mint például a nusnäsi ló, zömök munkaló, mások soványabbak, mint a Rättvik ló. Ezek közül sok látható az éves kiállításon, amit Leksandban, a Klockargårdenben rendeznek meg. Itt jelenleg mintegy negyven faragó és festőműhely mutatja be, illetve kínálja eladásra lovait. A Dala lovak készítése a nagyközönség számára megtekinthető turisztikai attrakció.