Mák István fél évre utazott Finnországba cserediáknak. Ennek már 17 éve, azóta is ott él, szereti az országot. Vele beszélgetünk a finn emberekről, az északi életstílusról és a munkájáról az Európai Vegyianyag Ügynökségnél.

- Miért pont Finnországba mentél? Ismerted már a nyelvet vagy volt valami kötődés?

- Őszintén, Finnország soha nem volt a terveim között. Mikor jelentkeztem cserediáknak, angol nyelvtudással a következő lehetőségek voltak: Németország, Lengyelország, Belgium, Dánia és Finnország. Három helyet lehetett megjelölni, úgyhogy beírtam Belgiumot (az EU mindig is nagyon érdekelt), Dániát (egyszer középiskola alatt voltam ott másfél hétre cserediáknak és tetszett), illetve Finnországot (mondhatni jobb híján). Mikor beadtam a jelentkezésem (őskori módszerekkel, valódi hard copyt kellett leadni), akkor mondták, hogy én még csak másodéves vagyok, nem sok esélyem van, mert általában végzősöknek adják a helyeket. Ezután volt egy nyelvi teszt, ahol felmérték, hogy a nyelvet, amin az oktatás lesz, tudjuk-e megfelelő szinten használni. Na, ezen a teszten valaki elhasalt, én pedig megkaptam az ő helyét Finnországban.

- Mi történt ezalatt az időszak alatt, hogy ott ragadtál? Hogyan fogadták ezt a döntést a szüleid?

- Eredetileg fél évre jöttem, de nagyon hamar ráéreztem a nemzetközi, multikulturális élet „ízére”, és sikerült elintéznem, hogy kapjak hosszabbítást a teljes tanévre. Az év folyamán belebolondultam egy finn lányba, és emellett az itteni oktatás stílusa is sokkal jobban bejött, ezért úgy gondoltam, megpróbálom a felvételit, ami mint kiderült, sikerült. Felvettek ide, és az otthoni tárgyaim több mint felét sikerült elfogadtatnom (another yay for the EU). Abból kifolyólag, hogy a „kiköltözésem” eredetileg 6 hónap volt, aztán egy tanév, utána még pár év, stb., szerintem sikerült lassanként hozzászokniuk ahhoz, hogy ~1500 km-re vagyok tőlük. Emellett végig nagyon támogatók voltak, egyszer sem mondták, hogy ne menjek vagy menjek haza. Mára már nagyon nehéz lenne elképzelni azt, hogy nem Finnországban élek. Az itteni életstílus, az emberek viselkedése, és úgy általában az ország mára teljesen a szívemhez nőtt.

‍

‍

- Mit jelent az "itteni életstílus" és "az emberek viselkedése"? Kifejted bővebben, hogy milyenek a finn emberek? Hogyan élnek? Miben mások, mint a magyarok?

- Az északi életstílus elég sokban különbözik a magyartól. Az egész ország sokkal természetközelibb, mint Magyarország. Ez nem jelenti azt, hogy itt mindenki "treehugger" és az összes hétvégéjét sátorban tölti a nemzeti parkokban, de még a nagyobb városokban is sok park van, ahol teljesen úgy tudod érezni magad, mintha távol lennél a világ minden zajától. Társadalmi "státusztól" függetlenül, mindenki sokkal jobban odafigyel arra, hogy egy egészséges munka-szabadidő egyensúlyt teremtsen. Nem érzem azt, hogy itt mindenki folyamatosan rohan, mint otthon. Egyszerűen mindenki sokkal nyugodtabb. Erre egy nagyon jó példa, hogy nyáron, mikor jó idő van, a város parkjai (a kisebbek, amik tényleg a központban vannak), megtelnek emberekkel, akik piknikeznek a kollégákkal/barátokkal/családdal. Ehhez persze külön jó, hogy júniusban ugye éjfél körül sötétedik csak be (már amennyire), így aztán nem kell sietni sehova a sötét miatt.

"Egy finn soha nem fog neked dicsekedni vagy felvágni (főleg) anyagi dolgokkal"

Ami még nagyon nagy különbség, hogy itt szinte mindig számíthatsz arra, hogy igazat mondanak az emberek. Ez elsőre nagyon jónak hangzik, de elég brutális is lehet, amikor köntörfalazás nélkül megmondják, hogy mire gondolnak. Nincs mézes-mázos beszéd, amit a finnek mondanak, az úgy van, azt gondolják. Míg az előbbi tulajdonságuk néha akár (mindenképpen akaratlanul) bántó is lehet, addig egy nagy pozitívum a finneknél a szerénységük. Egy finn soha nem fog neked dicsekedni vagy felvágni (főleg) anyagi dolgokkal. Az ország alapvetően egy erős gazdasági alapokon nyugvó jóléti társadalom, de pl. a luxusautó/capita mutatóban Magyarországon garantáltan messze túlszárnyalja a finneket. Miért? Mert itt nem nagyon illik "kilógni a sorból" és felvágni azzal, hogy mennyi pénze van valakinek. 

- Milyen volt a finn iskola magyarként? És milyen volt beilleszkedni a közösségbe fiatalon? Lettek igazi barátaid, akik máig megvannak? 

- A magyarhoz képest egy teljesen más oktatási közeg fogadott Finnországban. Míg otthon sok tárgyból már év elején meg volt adva, hogy a vizsga a “tankönyvből lesz”, és onnantól kezdve voltak tanárok, akiket nem nagyon érdekelt, hogy az órákra bejár-e valaki (kivéve persze labor/gyakorlat), itt a folyamatos beadandók, prezentációk, csoportos feladatok miatt elképzelhetetlen volt, hogy valaki nem jelenik meg az órán. Szintén a sok feladat miatt, mire az ember eljutott a vizsgaidőszakhoz, nagyon keveset kellett pluszban tanulni, hiszen a nagy részét az ember már megtanulta a tananyagnak. Az én tapasztalatomban a finn oktatás sokkal inkább praktikus volt, mint elméleti.

"Az embernek elég sokat kell dolgoznia azon, hogy finn barátai legyenek, de nagyon megéri a dolog"

Mivel cserediákként érkeztem az országba, ezért egy teljesen más beilleszkedési időszakom volt, mintha valaki akár diáknak, akár dolgozni jön ide. Az első évem nagyrészt más cserediákokkal töltöttem, akikkel sokszor egymásra utalva fedeztük fel a finn mindennapok valóságát, segítve egymást. Ez az időszak a legtöbb cserediáknak (és nekem is) a kulturális növekedésről szólt (beleértve elég sok bulit), amikor az ember megtanulja, hogy a világ nem fekete vagy fehér, és gyakorlatilag mindent lehet másként is csinálni, mint ahogyan azt mi gondoltuk. Persze az az első év azért arra is elég volt, hogy néhány finn barátot is szerezzek. Legtöbbjükkel a mai napig nagyon közeli barátok maradtunk. Az embernek elég sokat kell „dolgoznia” azon, hogy finn barátai legyenek, de nagyon megéri a dolog, mert mindig feltétel nélkül számíthat rájuk.

- Szereted a finn nyelvet, érzed a finn-magyar nyelvrokonságot? Te is tudsz svédül is?

- Finnországnak két hivatalos nyelve van: a finn és a svéd, illetve fent északon még regionálisan a számi is. A finn ugye rokonnyelv a magyarral. Sajnos ez a szókincsben nem igazán érződik egy-két egyértelműen „ősi” szót leszámítva (pl. víz=vesi, kéz=käsi). Ahol viszont egyértelművé válik a rokonság, az a nyelvtan és a logika, ami alapján a nyelv működik. Nincsenek nemek, ellentétben a legtöbb más európai nyelvvel, nem használnak pre- vagy post positiont, hanem a szavak végéhez tesznek hozzá toldalékokat, amik segítségével el lehet mondani, hogy ki, mit csinál, hol és mikor.

‍

‍

Szégyenszemre be kell valljam, hogy 17 év finnországi élet után sem beszélek folyékonyan finnül. Na, ez nem azért van, mert annyira nehéz lenne a nyelv, hanem mert egy „angol buborékban” élek. Én itt angolul jártam egyetemre és a mai napig az összes munkahelyem multikulturális környezet volt, ahol az angol a munkanyelv. Egyszerűen soha nem volt rá valós szükségem, hogy finnül beszéljek. Itt gyakorlatilag mindenki beszél folyékonyan, és a bankokkal, önkormányzattal, állammal, rendőrséggel, stb. kapcsolatban is minden ügy elintézhető angolul. Kicsit viccelve azt szoktam mondani, hogy a finneket hibáztatom, amiért még nem beszélek finnül. Túl jól beszélnek angolul. Ezek után nem hiszem, hogy meglepő lenne, de svédül sem beszélek. A finnországi diákok általános iskolában és középiskolában mind tanulnak svédül, illetve egyetemeken az államvizsga része egy kötelező svéd nyelvvizsga (vagy finn, ha az illető svéd anyanyelvű lenne, mint az ország kb. 6%-a). A foreign degree studentek (mint ami én is lettem, miután a cserediák évemben sikeresen felvételiztem) felmentést élveznek a finn/svéd nyelvi követelmények alól. A következő „céldátumom” a finn nyelv elsajátítására az, hogyha gyerekem születik, akkor majd vele együtt megtanulok finnül.

- Melyik ez a munka, ahol nincs szükség a finn nyelvre?

- Az Európai Unió egyik ügynökségének dolgozom, az Európai Vegyianyag Ügynökségnek, immáron több mint 12 éve. Európai közszolgaként az Európában gyártott vagy az EU-ba importált vegyianyagok regisztrációjával foglalkozom. 2008-ig tagállami szinten történt a vegyianyagok regisztrációja, de azóta közösségi szinten, központosítva, Helsinkiben történik mindez a teljes EU és EEA-re vonatkozóan. Én a „joint submission”-ökkel foglalkozom, ami azt jelenti, hogy ha több cég is gyártja/importálja ugyanazt a vegyianyagot, akkor nekik közösen kell regisztrálniuk annak érdekében, hogy a szükséges teszteket ne kelljen többször is megismételni.

‍

Borító fotó: espiegle / Adobe Stock

Belső fotók: Mák István