Fél év után otthon érezte magát Izlandon, 2 év után pedig, amikor a helyiek kérték, hogy maradjon, odatartozónak. A kezdeti nehézség, a mélyebb nyelvismeret hiánya most is megvan, de szerencsére ez a helyiek türelmének és rugalmasságának köszönhetően átléphető. Még mindig szokatlan neki, hogy nagyrészt minden csupasz szikla vagy zuzmós bokor. ("Mit kell tenni, ha eltévedsz Izlandon az erdőben? Csak fel kell állni.") Szereti az északi otthonokat, a nordic lakberendezési stílust, ami kicsit színesebb, mint amilyennek képekről ismerjük. Ha izlandiasíttatná a nevét, nem sokat változna, csak kapna egy "sson" végződést. Danival beszélgettünk arról, hogy milyen az élet arrafelé.

- 30x éves vagyok, informatika, illetve geoinformatikai végzettségem lenne, ha befejeztem volna az egyetemet. 2014 óta járom Európát, Svédországtól kezdve Románián át Izlandot bezárólag sok helyen és pozícióban dolgoztam. Jelenleg szakács vagyok Izland Vestfirðirdon, egy világvégi benzinkút kicsiny konyhájában. Mellette hobbiból autós túravezetést szoktam szervezni, amikor az időm engedi. Izlandra 2016 nyarán jöttem diákhitel-törlesztési gondok miatt. Sajnos a probléma elhárítására ráment a 2,5 éves kapcsolatom. Akkor egy teljes évet itt töltöttem. Maga a skandináv kultúra nem volt idegen, mivel előtte fél évet éltem Svédországban Uppsala mellett, illetve pár hetet Dániában is “nyaraltam”. Részben emiatt, részben a természeti adottságok miatt szeretek itt élni. Nagyon komoly asztmám és allergiám van, de itt helyben nem jött elő sosem.

Természetesen ennek az országnak is megvannak a negatív dolgai, de ezek mellett is szívesen jöttem vissza a Covid előtt. Mivel lassan elérem az állampolgárság megszerzéséhez szükséges időt, gondolkodom a végleges letelepedésen, esetleg a vizsga és a papír megszerzése után egy másik skandináv országon (Norvégia vagy Finnország). Sajnos nem látom a lehetőségeket otthon, Magyarországon, itt viszont a helyiek is mondják, hogy inkább idevaló vagyok, mint a legtöbb betelepülő.

‍

‍

- Mik azok a tulajdonságok vagy milyen mentalitás az, amitől odavalóbb vagy a helyiek szerint?

- Nyitottság, can do attitude, bárkivel és bármivel szívesen dolgozom, bármilyen helyzetben. Időjárásálló és pozíciófüggetlen vagyok. Városi gyerekként állatokkal foglalkoztam, nemcsak etetési/takarítási, hanem elletési és adminisztratív feladatkörökben, és emellett is meg tudtam őket lepni.

- Milyen típusú embernek ajánlanád, hogy próbáljon szerencsét Izlandon, és kinek nem?

- Olyanoknak ajánlom, akik bírják a monotonitást és a szélsőségeket. És a hideget. Meg a túl sötétet vagy a túl világost. Ha csak az időjárásnál maradunk, itt Westfjordson már szeptember közepétől télikabát kell (és szöges gumi a kocsira) egészen májusig. Sokan nem bírják ezt. A migrációs válság idején ide érkező menekültek 2-3 hónapnál tovább nem bírtak itt élni. A legnagyobb különbség a magyarok és az izlandiak gondolkodásában a nyitottság. A helyiek nem foglalkoznak azzal, hogy ki vagy, mi vagy, honnan jöttél. Amíg dolgozol rendesen, építed a szigetet, a közösséget, és nem rombolsz, addig lehetsz bárki végzettség nélkül is, csinálhatsz bármit a legalitás határain belül. Külföldiként is azonnal érezhető az általános elégedettség. Ha valami nem tetszik nekik, akkor annak hangot adnak, és/vagy változtatnak rajta. Ez kicsit furcsa az elején, de sokkal egyenesebbnek tartom. Az idősebb generáció is nyitott az újításokra (érintés nélküli kártyás fizetés, elektromos autózás, online tanfolyamok...), emiatt sokkal fiatalosabb a gondolkodásuk, mint amit otthon megszoktunk.

"A migrációs válság idején ide érkező menekültek 2-3 hónapnál tovább nem bírtak itt élni."

- Mennyire érzed elszigeteltnek az országot? Például olyan szempontból, hogy a világ hírei mennyire érdeklik az embereket?‍

- A focit és a közvetlenül őket érintő dolgokat (olajárak, halászati gondok, stb.) leszámítva, nem igazán érdekli őket, beleszólni meg még annyira sem akarnak. Pár éve volt valami vita az USA és az oroszok között. Az akkori izlandi kormány beállt az USA mellé, amire válaszul az oroszok az összes halászati szerződést egyoldalúan felbontották (addig a helyben fogott és feldolgozott hal jelentős része ment orosz piacra), így elég sok hal maradt itt, amit az USA természetesen nem vásárolt fel. Egyrészt emiatt sem csatlakozott az ország az Unióhoz, másrészt nem igazán örülnének neki, ha egy szervezet 2000 km-ről beleszólna az ország dolgaiba. 

‍

‍

 - A fiatalok inkább elmennek vagy inkább maradnak az országban/vidéken?

 - Az utóbbi időben és egyes vidékeken (pl. Fjarðabyggð régióban az Alcoa acélfeldolgozó miatt) növekszik a fiatalok száma, de ahol nincs jelen valamilyen termelőegység vagy feldolgozó üzem, onnan inkább városba vagy a közeli nagyobb településre mennek. Nyaralni, orvosi kezelésekre vagy tanulni utaznak külföldre. Például nincs orvosi egyetem a szigeten, ezért Debrecenbe és Pécsre járnak az áraik miatt. Nem sokuk szeret a megszokott életterükből kimozdulni, emiatt nem jellemző, hogy munka miatt tartósan külföldre költöznének. Párkapcsolat miatt inkább.

‍- Mesélj az emberi kapcsolatokról. Könnyen lehet a helyiekkel barátkozni? Milyenek a randizási szokások? Hogyan funkcionálnak a családok? Gondolok itt pl. arra, hogy tradicionálisak, hagyománykövetők, vagy modern, laza családok vannak inkább?

- Felszínes barátságot könnyű kialakítani. Udvariasak, képesek veled a leglehetetlenebb helyzetben beszélgetni, ha kedvelnek és kiváncsiak rád. Legutóbb a hulladékgyűjtő udvaron kérdezett az egyik ottani dolgozó (törzsvendégem), hogy mennyire nehéz drónozni, mert látott pár napja a drónnal repülni. Randizási szokásokról nem sokat tudok mondani, egyszer randiztam helyivel, semmi eltérőt nem tapasztaltam. Annyiban lehet másabb, hogy mivel itt nagyobb szexuális szabadság van az ottonihoz képest, nem köveznek meg, ha ugyanolyan neművel randizol vagy ha sokszor váltogatod a partnereidet. Itt ez a normális, törvénybe is van iktatva, hogy emiatt diszkriminálni nem lehet. (Az is, hogy ugyanazért a munkáért nem kaphatsz kevesebb fizetséget valamilyen indok miatt). A családok, akiket eddig megismertem, a magyar családi viszonyokhoz képest lazábbak, nyitottabbak. Hagyománykövetők is, szeretnek születésnapokra, ünnepekre összeülni, együtt tölteni. Szokás, hogy 3-5 évente nagyobb családi gyűléseket tartanak. Az nem tiszta, hogy kinek a felmenőiből pörgetik le a dolgot. Egyszer láttam ilyet, az egy 2 napos 100+ fős esemény volt, játékos, vidám, családias programokkal múlatták el az időt.

..".mivel itt nagyobb szexuális szabadság van az ottonihoz képest, nem köveznek meg, ha ugyanolyan neművel randizol vagy ha sokszor váltogatod a partnereidet."

- Mi a menü a kis konyhátokban, kik járnak oda enni? Szoktál magyar ételeket főzni, szereted a hagyományos izlandi ízeket?

- Nagyon egyszerű gyorséttermi menünk van, pár fajta hamburger, pizza, tortillák. Nagyrészt helyiek a vendégek, vegyesen minden korosztályból. Azért is jöttem ide, mert a hely a Covid miatt nem volt bezárva. Nagyon ritkán szoktam gulyást főzni, de csináltam már lángost, pogácsát, sőt, bográcsoztunk is pár helyivel. Nagy általánosságban kedvelem az izlandi ételeket (a hákarl-t is, a slátur-t nem). Ahogy az északi országok, a nordic konyha is fejlődött és átalakult a globalizációs folyamatok során. Nem egy öregtől hallottam már, hogy gyümölcs (általában alma) csak karácsonykor volt. Ha ezt összevetem azzal, ami most van, ég és föld a különbség, egészségesebb és finomabb lett.

‍

‍

- Állampolgárság és végleges letelepedés esetén hogyan változnak a lehetőségeid Izlandon? Kedvezményesebb/könnyebb lesz bármi? Eü, lakhatás, munka, stb.

- Állampolgárság esetén bármelyik másik nordic országban könnyebb a letelepedés. Ugyanaz a jogkör illet meg, mint egy rendes izlandit, pár kivétellel: pl. nem lehetek rendőr és nem birtokolhatok tenger részeket (ez a halászat miatt fontos, hogy a helyi tengeri területek ne kerülhessenek külföldi kezekbe). A végleges letelepedés annyiban változtatná meg az életemet, hogy nem szezon munkát keresnék, hanem valami állandót, és akkor helyben néznék valami házikót magamnak. 

- Milyen negatívumokat emelnél ki az országgal kapcsolatban?

- Nagyon lassan működő bürokrácia. Persze nem minden esetben. Például a jogosítvány honosításom 6 hét volt, amiből állítólag 2 hétig a hivatal a nem létező magyar konzulátust próbálta elérni. Viszont az igénylés utáni napon már Apple Walletbe kimenthető volt digitálisan a jogsim (amit elfogadnak hivatalos igazoló dokumentumként a szigeten), a fizikai jogsim 4 héttel utána érkezett meg. 

- Mit kell tudni az autós túravezetésről? Mikre kell vigyázniuk a túrázóknak?

- Egyszer megkérdeztem, hogy mehetek-e segíteni, azóta beugrósként szoktam menni. Nagyrészt óceánjárókkal érkezőknek szerveznek kicsit privátabb utazást. Ugyanazokra kell vigyázni a túrázóknak, mint otthon, annyi extrával, hogy az ösvényekről nem szabad letérni, illetve a mohákat, zuzmókat nem szabad leszedni (15-20 év mire visszanő). Fontos megemlíteni, hogy vizet az összes felszíni folyóvízből lehet venni, annyira tiszták a patakok (a kivételeket táblák jelzik), ezért is ajánlják, hogy csak egy üres palackot vigyél magaddal, amit menet közben is újratölthetsz kb. bárhol. 

Fotók: Adobe Stock

‍

‍

Instagramon találtok egy kis update-et.

Dani életében a beszélgetés óta megváltoztak a dolgok, aminek a végén egy érdekes dán tricikliszerelő műhelyben találta magát, mint egy össznorvég önkéntesközpont kulcsembere. A CE kategóriás és buszvezetői jogosítvány megszerzése után nem kapott sofőr állást Izlandon, mivel az áru- és személyszállításhoz is a jelenlegi tudásánál magasabb szintű izlandi nyelvtudást igényeltek. Jött azonban egy dán szezonális munkalehetőség, ahol sofőrt és bicikli szerelőt kerestek. Beadta a jelentkezését, amire még aznap választ kapott, 3 interjú után pedig már része is lett a projektnek. A Norges Frivilligsentraler és a Copenhagen Cycles célkitűzése az volt (követve egy másik nemzetközi önkéntes szervezet, a Cycling Without Age ötletét), hogy időseket, sérülteket és hátrányos helyzetűeket vonjanak be, integráljanak a társadalomba a kerékpározás által.

“Májusban kezdtem Dániában egy összeszerelő üzemben, ahol magam raktam össze a tricikliket, miközben a főnökeim járművenként 100 km-t tekertek vele Jylland régióban, mindezt azért, hogy ha bármilyen gyári hiba akadna, akkor azt még most ki lehessen javítani (pl. az egyik aksi üzemképtelen volt 1 töltés után). Egy héttel később 6 triciklivel, pótalkatrészekkel és az utánfutóval úton voltunk Kristiansandba.A nehezség, amire nem számítottam a túra alatt, hogy a projekt szervezője 14 hét alatt szerette volna "letudni" a dolgot, nem számolva azzal, hogy pihenő napokat kellene tartanunk, nemcsak a pihenés miatt, de a triciklik karbantartása miatt is. Nem egyszer volt olyan alkalom, amikor 2-3 órával korábban kezdtem azért, hogy a járgányok menetkészek legyenek. Összességében viszont megérte, mivel rengeteg embernek szereztünk örömet, továbbá a NFS és a CWA norvég és dán tagjait is összehoztam. Rá kellett világítanom nekik nem egyszer, hogy az önkéntesség nem a versenyzésről szól, hanem hogy mindenki jó érzezze magát, illetve hogy egymást kiegészítve nagyobb volumenű projekteket is tető alá lehessen hozni - ez most előkészítés alatt van."