Virág Nordskag 32 éves, gyermekvédelemben dolgozik, és egy szigeten él a híres Atlantic Road szomszédságában közép-nyugat Norvégiában. Több mint 7 évvel ezelőtt a norvég párja miatt költözött ki, aki azóta már a férje. Két kislányuk van, most várják a harmadik babájukat.

- Hogyan ismerkedtetek meg?

- Egy véletlennek köszönhetően online, ami után én lettem az idegenvezetője Budapesten. Ő kétszer jött, én egyszer utaztam Norvégiába. Nem láttuk értelmét a távkapcsolatnak, de tudtuk az elejétől fogva, hogy ez most valami más, és nem hagyhatjuk, hogy a távolság közénk álljon. Májusban találkoztunk először, szeptemberben pedig kiköltöztem hozzá. Nem voltak kétségeink, de az élet így is minket igazolt.

‍

‍

- Milyen kulturális különbségekkel kellett szembenéznetek a párkapcsolat elején, vagy akár később, amikor a gyerekek születtek? Hogyan tudtál beilleszkedni az ő családjába, vagy ő a tiédbe?

- Különbségekből sok van, de mi mindig is a hasonlóságokat próbáltuk keresni. A külföldre költözés egyik alapfeltétele - legalábbis szerintem -, hogy nyitottak és elfogadóak legyünk, főleg ha mi is ezt szeretnénk tapasztalni a befogadó országtól. Mint került, hozzám nagyon közel áll a norvég életfelfogás, kultúra, szemléletmód, és persze az évek alatt is egyre inkább “norvégosodom”. Eleinte nagy fókusz volt a mindennapi élet, a ritmus, a szokások, az ünnepek megismerésén. Például emlékszem, az első pár hónapban nagyon nehéz volt megszokni, hogy itt a főétkezés nem dél-egy óra körül van, hanem délután 4-5-kor. Nehéz egy konkrét listát mondani, hiszen egyszerre minden annyira hasonló és minden annyira különböző. A nyitottság segített a családokba való beilleszkedésben is, nem volt probléma egyik oldalon sem. A férjem családja nagyon jól beszél angolul, ami könnyítő tényező volt, amíg tanultam a norvégot; ráadásul többeknek van külföldi partnere, így a mi kapcsolatunk sem volt annyira különleges.

- Hogyan nevelitek a gyerekeket, mennyire mix a magyar-norvég hagyomány az életetekben?

- Már a gyerekek születése előtt is keveredtek nálunk a kultúrák, és ez azóta is így van. Mivel itt élünk és itt is tervezzük az életünket, az itteni mentalitás sokkal nagyobb hatással van a gyereknevelésünkre. Itt valahogy más kultúrája van ennek. A kezdetektől egyenrangú partnerként kezelik a gyerekeket, és sokkal türelmesebbek a szülők, ami nyilván az életmódból is adódik. Arra nagyon figyelek, hogy a lányaink az én nyelvemet, hagyományaimat is megismerjék. A mostani időszak nagyon jó példa erre: december 6-án jött a Mikulás, de 13-án már fehérbe öltözve Lucia napot ünnepeltünk. 23-án, a norvég kiskarácsony estéjén már áll a karácsonyfa, de nem kerülnek be az ajándékok a fa alá, mint a többi családnál, hanem az angyalok hozzák 24-én, mint Magyarországon. Ugyanígy van az Anyák napjával is: februárban engem köszöntenek a lányok, májusban pedig mindannyian köszöntjük az én anyukámat. A mi gyerekeinknek a kétnyelvűség és a kultúrák keveredése lesz a normális, mert ebbe nőnek bele, és ez szerintem csak gazdagabbá teszi őket.

‍- Milyen a norvég vidéki élet, kiknek való? Külföldiként hol egyszerűbb beilleszkedni: vidéken vagy nagyobb városban?

- Norvégiában nincsenek igazán nagyvárosok. Vannak nagyobb városok, de a legnépesebb városban, Oslóban is csak 6-700 ezren élnek, ami a budapesti lakosság jóval kevesebb, mint fele, viszont a területe majdnem ugyanakkora. Sok szabadon hagyott, kirándulásra, feltöltődésre, sportra alkalmas hely van a városokban, tehát az ott élők is valahogy közel vannak a természethez. A vidéken élők jobban ki vannak téve az időjárás szeszélyeinek, pl. egy igazán havas napon nekünk kihívás lehet a munkába és boltba való eljutás is, míg ez a városban azért könnyebben megy az infrastruktúrának köszönhetően.

‍

‍

A kisvárosi élet redukálja a lehetőségeket, kevesebb a választás, a munkahely, étterem, stb., de ez ugye nem csak Norvégiára jellemző. A vidéket azoknak tudnám ajánlani, akik szeretik a valóban nyugalmas életet, szeretik, ha van körülöttük tér, illetve a természet és az állatok közelségét. Mi például percek alatt elérjük a tengert, a szánkózós lankákat, körülvesznek minket a hegyek és a fjordok, végtelenek a túrázási lehetőségek, és napi szinten járnak le a kertbe az őzek. Ez a fajta vidéki élet azoknak való, akiknek nem jelent problémát, ha néha meg kell küzdeni az elemekkel, cserébe a gyerekeik életre szóló barátságokat köthetnek, hiszen óvodás kortól ismerik egymást. Itt kedvezőbbek az ingatlanárak, de nehezen jut az ember kultúrához; a mi szomszédos városunkban például nincs színház sem. Sok a pro és kontra, ezt mindenkinek magának kell mérlegelnie.

A beilleszkedés attól függ, kinek mit jelent ez a fogalom. Norvég barátokat, ismeretségeket szeretne? Inkább magyar vagy nemzetközi ismerősökre vágyik? Mennyire beszéli a nyelvet? Az már beilleszkedés, ha a gyerek oviba jár? Vagy csak az, ha ismerősi, baráti viszonyban van egy-két szülővel? Sok befolyásoló tényező van, mindenkinek más lehet a definíciója. Nemzetközi ismeretségekre szert tenni nagyvárosban egyszerűbb, de ezen kívül nem gondolom, hogy földrajzilag meghatározó lenne, hogy hol élünk. A kiköltözésem után egy ideig Trondheimben éltünk, ami Norvégia harmadik legnagyobb városa, budapesti mértékkel viszont kisváros. Ott megismerkedtem egy magyar társasággal. A legtöbbjüknek semmilyen norvég kapcsolata nem volt magánúton, sokan a nyelvet is alig beszélték, nagyjából csak annyit, ami a munkájukhoz kellett. Mégsem érezték úgy, hogy ne illeszkedtek volna be. Volt munkahelyük, barátaik, társasági életük. A norvégokra szerintem nem jellemző az az általános előítélet, miszerint zárkózottak. Inkább úgy fogalmaznék, hogy érdeklődőek, kedvesek, befogadóak, de csak egy bizonyos szintig. Felnőtt korban kevés embert engednek igazán közel magukhoz, a barátok nagyrésze az óvodától vagy tizenéves koruk óta velük van. Nekem alig vannak itt magyar ismerőseim, a többség már máshová költözött. Norvégok jelentősen többen vannak, de egyik sem igazán közeli barát. A családdal már más a helyzet, ott teljes nyitottság és elfogadás van az első perctől kezdve.

- Mesélj a kinti terhesgondozásról, illetve a szülés körülményeiről.

- Összességében azt tudom mondani, hogy kevésbé “aggódós”, mint amit otthonról hallok, olvasok. Például nincs korai ultrahang az állam részéről, tehát ha valaki szeretne a 6-12. hét körül, akkor azt magánúton teheti csak meg, kivéve, ha a korából vagy egészségügyi állapotából adódóan behívják vizsgálatra. Amennyiben minden rendben van, egyetlen államilag finanszírozott ultrahang vizsgálat van a 18-20. hét között, valamilyen kockázat esetén azonban többször. Szülésznői vizsgálat havonta van, és a szülésnél is legtöbbször csak szülésznők és nővérek vannak jelen. Nőgyógyász természetesen van a kórházban, de csak akkor jön, ha valamilyen komplikáció lépett fel, amihez a szülésznőnek nincs elegendő szaktudása, vagy amivel nem bír el. Nincsenek fogadott orvosok, mert alaptétele úgy általában az egészségügynek, hogy minden orvosnál ugyanolyan jó és színvonalas ellátást kapunk. A magánszektor ugyan létezik, de csak nagyon kis százalékban.

‍

‍

Szüléskor bemegyünk a kórházba és az éppen ügyeletes szülésznőnél szülünk. Az én két szülésem alatt összesen 3 szülésznő volt jelen és mindhárom ugyanolyan segítő, támogató és megnyugtató volt, teljes biztonságban éreztem magam. Hathetes kontrollra is csak akkor kell menni, ha valamit célzottan meg akarnak vizsgálni. Ha komplikációmentes szülés történt, nincs is ez a vizsgálat. Szülés után pár nappal a várandósságunkat is végigkövető szülésznő jön látogatásra, tőle lehet kérdezni, nézhet gátsebet vagy szoptatási tanácsot ad. Egy hónapos kor körül kezdődik a baba védőnők általi vizsgálata, és ekkor alakul meg a “barselgruppa” is. Ez egy olyan csoport, ahová az egy-másfél hónapon belül született babák és anyukáik járnak. Egyrészt, hogy közösségbe járjanak havonta-kéthavonta, másrészt, hogy egymást támogassák, együtt éljék át a fejlődés különböző állomásait.

Sok esetben ismeretségek, barátságok is születnek, pl. a csoporton kívül is találkozunk és együtt járunk babakocsizni, kávézni, túrázni, amíg otthon vagyunk a babánkkal. Mi most abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az előző csoportban megismertem egy anyukát és a kislányát, akivel a lányom azóta már egy ovis csoportba jár. Ösztönösen jó pajtások, sokszor keresik egymás társaságát. Az élet közben úgy hozta, hogy ismét egyszerre vagyunk várandósak, és bár nem egy csoportba fogunk kerülni az újszülötteinkkel, de túrázni, kávézni biztosan fogunk. A babával otthon tölthető időszak is máshogy oszlik meg, mint ami Magyarországon megszokott. Jelenleg fizetetten 6-9 hónapot tud otthon tölteni az anya a korábbi fizetése 80-100 százalékával. Ebben az esetben az anyuka felhasználja a saját és a közös kvótát is, de ez utóbbit az apa is felhasználhatja. Ezután jön az apa az ő 2-3 hónapos fizetett szabadságával, szóval így a legtöbb gyerek egy éves kora körül kezdi az óvoda kiscsoportját, ami az otthoni bölcsődének felel meg. Segítik a munkába való visszatérést is (mondjuk ez ott kezdődik, hogy a várandósság maga tényleg nem jelent problémát egy munkahelyen, próbaidő alatt sem), és évekig dolgozhatunk csökkentett óraszámban. Ahogy a legtöbb, így ez a rendszer sem tökéletes, de nagyrészt elégedettek vagyunk vele, úgy érezzük, megkapjuk a megfelelő gondozást és támogatás.

‍- Mit jelent számodra az Instagram oldalad, ahol magyarul írsz Norvégiáról? Milyen kapocs ez a magyarokkal, mi az, amit a posztjaiddal át akarsz adni nekik?

- Mielőtt kiköltöztem volna, próbáltam a lehető legtöbb információt fellelni Norvégiáról, de alig találtam valamit. Egyetlen zsebútikönyvet-szótárat leszámítva nem voltak nyelvkönyvek, beszámolók, szinte semmi, ami segítséget jelentett volna. Az Instagram egy remek felület arra, hogy az emberekhez közelebb hozzam Norvégiát. Ez egy nagyon élhető, haladó ország, fantasztikus természeti látnivalókkal és lehetőségekkel, mindenfelé hegyek, fjordok, erdők, körbevesz minket a nagybetűs természet. A norveg_mama oldalon meg tudom mutatni mindezeket a szépségeket, a követőim kapnak utazási tippeket, megismerhetik a kultúrát, a hagyományokat, és egy kicsit minket is.

‍

‍

Borító fotó: Bergen - Levgen Skrypko / Adobe Stock

Belső képek: norveg_mama - minden jog fenntartva