Vasa múzeum, Stockholm

Gyönyörű állapotban a vízrebocsátás után elsüllyedt 17. századi svéd hadihajó

10 perc + videók

A Vasa Múzeum (svédül: Vasamuseet) Skandinávia leglátogatottabb múzeuma, egy tengerészeti múzeum Svédországban, Stockholmban. Itt található az egyetlen szinte teljesen ép 17. századi hajó, a 64 ágyús Vasa hadihajó, ami első útján 1628-ban süllyedt el. Fontos megjegyezni, hogy nem viking hajó, 600+ évvel később járunk az időben. A Vasát (vagy Wasát) 1626 és 1628 között építették II. Gusztáv Adolf svéd király parancsára, az általa kezdeményezett katonai terjeszkedés részeként a lengyel-litván háborúban. Svédország és királya ambícióinak szimbólumaként gazdagon díszített, elkészülte után a világ egyik legerőteljesebben felfegyverzett hajója lett. A Vasa azonban veszélyesen instabil volt, a bronzból öntött ágyúkkal túl nagy súlyt kapott a hajótest felső szerkezete. A stabilitás hiánya ellenére tengerre vezényelték, azonban alig 120 méterrel később elsüllyedt. A türelmetlen királlyal senkinek nem volt bátorsága nyíltan megvitatni a hajó problémáit, hogy elhalasszák az utat, és bár utólag keresték a katasztrófa felelősét, végül senkit nem büntettek meg. Az értékes bronzágyúk nagy részét a 17. században, magát a hajót jórészt sértetlen hajótesttel 1961-ben mentették ki, azóta több mint 35 millióan látták.

1628. augusztus 10-én Söfring Hansson kapitány megparancsolta a Vasának, hogy induljon el első útjára, az Älvsnabben haditengerészeti állomásra. A nap csendes volt, csak enyhe délnyugati szél fújt, az ágyúk tisztelegve tüzeltek, amikor a hajó elhagyta Stockholmot. Nem sokkal később egy széllökés megtöltötte a vitorlákat, amitől a hajó hirtelen a kikötő felé fordult, majd egy erősebb szél a bal oldalára kényszerítette olyannyira, hogy a nyitott ágyúnyílásokon behatolt a víz az alsó fedélzetre. A víz folyamatosan ömlött, amíg le nem futott a rakodótérbe, a hajó hamar elsüllyedt 32 méter mélységbe. A túlélők a felszín feletti felső árbócokba kapaszkodtak, sok közeli csónak sietett a segítségükre, de így is 30 ember vesztette életét a több ezres stockholmi tömeg szeme láttára, akik között nagykövetek, szövetségesek és ellenségek kémei is voltak.

‍

A katasztrófát túlélő kapitányt azonnal kihallgatásra vitték, aki megesküdött, hogy a fegyverek megfelelően voltak rögzítve, és a legénység józan volt. Később valamennyi életben maradt tisztet, felügyelő hajómestert, legénységet és számos szakértőt törvényszék előtt kivizsgáltak, bűnbakot kerestek, de csak az derült ki, hogy mindenki tudja a másikat hibáztatni és mindenki hibátlanul teljesítette a kötelességét. Ezután a figyelem a hajóépítőkre irányult, leginkább arra, miért építették olyan keskenyre. A mester elmondta, hogy elhunyt elődjétől vette át a feladatot, aki követte a király által jóváhagyott specifikációt, beleértve minden mérést és fegyverzetet. A hajót az utasítások szerint építették, és a megadott számú lövedékkel töltötték meg. Ő maga 42 centivel szélesítette a hajót, miután átvette a felelősséget, további szélesítésre nem volt lehetőség, mert az építés túlságosan előrehaladott volt már. Végül nem találtak vétkest, “csak a jóisten tudja, miért süllyedt el”, maradt meg válaszul.

‍

A Vasa a haditengerészeti taktika átalakulásának időszakában épült, amikor a haditengerészeti tüzérség még gyerekcipőben járt. Nem ez volt a valaha épített legnagyobb hajó, és nem is az, amelyik a legtöbb fegyvert szállította. Ami vitathatatlanul a kor legerősebb hadihajójává tette, az az ágyúkból leadható lövések együttes súlya: 267 kg. Ez volt akkoriban a legnagyobb tüzérségi koncentráció egyetlen hadihajón a Balti-tengeren, talán egész Észak-Európában, csak az 1630-as években építettek nagyobb tűzerővel rendelkező hajót. Ezt a nagy mennyiségű haditengerészeti tüzérséget a szállított fegyverzethez képest meglehetősen kicsi hajóra helyezték. Összehasonlításképpen, az Egyesült Államokban 169 évvel a Vasa után épített fregatt, ami nagyjából azonos tűzerővel rendelkezett, több mint 700 tonnával volt nehezebb.

‍

A 17. században a fegyverek drágák voltak, és sokkal hosszabb élettartamúak, mint bármely hadihajó. A több mint százéves fegyverek nem voltak ismeretlenek, míg a legtöbb hadihajót csak 15-20 évig használták. Svédországban és sok más európai országban egy hajó általában nem tulajdonolta a fegyvereit, hanem kapta minden szezonra a fegyverraktárból. A hajókat így nagyon különböző korú és méretű fegyverekkel szerelték fel. Nemcsak az tette lehetővé, hogy a Vasa ekkora tűzerőt szállítson, hogy szokatlanul sok fegyvert zsúfoltak egy viszonylag kicsi hajóba, hanem az is, hogy a fő lövegek szabványosított könnyűszerkezetűek voltak. Ezeket egyetlen sorozatban öntötték a stockholmi állami ágyúöntödében. Az öntöde nem tudott olyan gyorsan fegyvert önteni, mint a haditengerészet hajókat építeni, így a Vasa az építkezés befejezése után közel egy évet várt a fegyverzetére. Amikor elindult első útjára, a tervezett 72 ágyúból 8-at még nem szállítottak le.

Az akkori hadihajók szokásához híven a Vasa egyes részeit szobrok díszítették. Sok szobron és a hajó más részein festékmaradványokat találtak. Korábban azt hitték, hogy a háttérszín kék volt, és szinte minden szobor aranyozott volt, ez tükröződik számos Vasa-festményen a ‘70-es évektől a ‘90-es évek elejéig. Nem annyira korai barokk, mint inkább olyan stílusban, amit ma extravagánsnak tartanánk. Az 1961-es helyreállítás során több ezer műtárgyat és legalább 15 ember maradványait találták meg a hajótestben és környékén a tengeri régészek. A sok talált tárgy között ruházat, fegyverek, ágyúk, szerszámok, érmék, evőeszközök, étel, ital és a tíz vitorla közül hat volt. A műtárgyak és maga a hajó felbecsülhetetlen értékű betekintést nyújtott a tudósok számára a tengeri hadviselés, a hajóépítési technikák és a mindennapi élet részleteibe a 17. század eleji Svédországban.

‍

A Vasa példátlan kihívás elé állította a régészeket. Azelőtt soha nem állt ásatásra készen négyemeletes építmény, aminek eredeti tartalmának nagy része háborítatlan volt. Nehezítette a körülményeket, hogy a hajót nedvesen kellett tartani, hogy ne száradjon ki, ne repedjen meg, mielőtt megfelelően konzerválták volna. Az ásatást állandó szitáló víz és iszapos sárban kellett végrehajtani, ami több mint 1 méter mélységű lehetett. A leletek többsége fából készült, ami nemcsak egyszerű életről tanúskodik, hanem a 17. század eleji svéd anyagi kultúra kifinomultságáról. A Vasa ilyen jó állapotának oka nemcsak az volt, hogy hiányzott a fahajókat általában felfaló hajóféreg, hanem az is, hogy a stockholmi ström vize a 20. század végéig erősen szennyezett volt. A rendkívül mérgező és ellenséges környezet azt jelentette, hogy még a fát lebontó legkeményebb mikroorganizmusok is nehezen élték túl. Ez, valamint az a tény, hogy a Vasa újonnan épült, és elsüllyedésekor sértetlen volt, hozzájárult a konzerválásához. A víz tulajdonságainak is volt negatív hatása, de az emberi tevékenység volt a legpusztítóbb tényező, mivel a kezdeti mentési erőfeszítések, a fegyverek visszaszerzése és a 20. századi végső mentés mind nyomot hagyott.

Közel 500 szobor található a hajón, mindnek külön története van. Tölgyből, fenyőből vagy hársból faragták őket, sok nagyobb darabot részenként készítettek és csavarokkal illesztettek össze. A keresztfán bibliai és nacionalista szimbólumok, képek láthatók. Különösen kedvelt motívum az oroszlán. Összességében szinte minden hősies és pozitív képzet közvetlenül vagy közvetve a királlyal azonosítható, eredetileg az volt a célja, hogy bölcs és hatalmas uralkodóként dicsőítse őt. A király egyetlen tényleges portréja a far legtetején található a tatban. A szobrok művészi minősége jelentősen eltér. Négy különböző stílust lehet megkülönböztetni. Az egyetlen művész, akit pozitívan kapcsoltak különféle szobrokhoz, Mårten Redtmer, akinek stílusát "erőteljes, élénk és naturalista"-ként írták le. A szobrok jelentős részéért ő volt a felelős. Ezek közé tartoznak a legfontosabb és legrangosabb darabok: az oroszlán alakja, a királyi címer és a király szobra a keresztfa tetején. A másik két stílust "elegánsnak, kissé sztereotip és manieristának", illetve "nehéz, laza, de mégis gazdag és élénk stílusnak" nevezik. A negyedik és egyben utolsó stílust, amit egyértelműen a másik háromnál alacsonyabb rendűnek ítélnek, „merevnek és csúnyának” írnak le, talán kevésbé képzett tanoncok faragták.

A múzeum folyamatosan figyeli a hajót a fa korhadásából vagy vetemedéséből eredő károk miatt. A folyamatban lévő kutatások arra törekednek, hogy a hajót a jövő generációi számára megőrizzék, és a lehető legpontosabban elemezzék a meglévő anyagot. Aktuális probléma, hogy az öreg tölgy, amelyből a hajó épült, jelentős mértékben veszített eredeti erejéből, így a hajót tartó bölcső nem nagyon passzol a hajótesten belüli súly- és feszültségeloszláshoz. "Aggasztó a mozgás mértéke a hajótestben. Ha nem teszünk semmit, a hajó nagy valószínűséggel ismét felborul" - mondja Magnus Olofson, a Vasa Múzeum munkatársa. A hajó elkerülhetetlen tönkremenetelét lassítandó a Vasa Múzeum nagytermét 18-20 fok közötti hőmérsékleten és 53 százalékos páratartalmon tartják, a savas vegyületek általi pusztulás fékezésére újabb és újabb módszereket próbálnak ki.