“A skandináv mentalitás megengedő, szolidáris és nyitott”

Beszélgetés két Svédországban élő magyar olvasónkkal

10 perc

Nem lesz cukormáz, Szeles Judit író/költő és Urbán Krisztián endokrinológus orvos mesél a svédországi életük során tapasztalt pozitív és negatív történésekről egyaránt. Szó lesz az első évekről az új országban, a magyarok és a svédek gondolkodásának alapvető különbségeiről, svéd társadalmi sikerekről és aktuális problémákról, illetve északi ételekről és skandináv otthonokról.‍

Mennyi idő után éreztétek magatokat otthon Svédországban? Mik voltak a kezdeti nehézségek?

JUDIT: 2003-ban költöztem ki a lányommal, aki akkor 13 éves volt. Családi okok miatt, mert megismertem az akkori páromat, egy svéd férfit Strömstadból. A lányom egyből svéd iskolába került, akkor ő már értett angolul. Az iskolában vele angolul kommunikáltak, és voltak extra svéd órái. Egy év alatt megtanult svédül. Általános iskola után tengerbiológiai gimnáziumban tanult, utána orvosi biológiát egyetemen. Jelenleg mint orvosi biológus dolgozik az uppsalai egyetem Rudbeckia Intézetében. Én nem beszéltem a nyelvet, angolul kommunikáltam mindenkivel. Szerencsére a legtöbben jól beszélnek angolul, bár sokan kissé kényelmetlenül érzik magukat tőle. Kedvesek, de egy kicsit tartózkodóak a svédek. Nem annyira segítőkészek, inkább azt várják el, hogy önállóan végezd a dolgod. Nehéz volt munkát találni, mivel a képesítésem nem tudtam honosítani, illetve nem beszéltem svédül. Így alapvetően háztartásbeli voltam, és esetenként elvállaltam helyettesítést iskolákban. (Tanár képesítésem van.)

‍

KRISZTIÁN: 2017 júniusában költöztünk Svédországba, vagyis kicsit több, mint 4 éve. A svéd rendszert (munkahely, hivatalos dolgok intézése, stb.) és a svéd gondolkodásmódot kb. egy év után kiismertem, és azóta tudom is használni/kezelni, illetve tudom, hogy egy-egy szituációban mire számíthatok. Ilyen szempontból már három éve otthonosan mozgok itt, de nem állítom, hogy otthonomnak érzem ezt az országot. Utóbbi azért van, mert nem tartós letelepedési céllal költöztünk ide. Hogy ez a hozzáállásunk fog-e változni, nem tudom. Az egy év talán hihetetlenül kevésnek tűnik. Azért tartott ilyen rövid ideig, mert amikor nyelvtanfolyamra jártam, nemcsak a nyelvet tanultam, hanem a svéd mentalitásra/életmódra is felkészítettek. Egy 7 hónapos intenzív nyelvtanfolyam volt, nulláról C1 szintig. Azt még soha nem kérdeztem, hogy ők miként írnák le magukat, de azt már hallottam tőlük, hogy “tudjuk, másokhoz képest talán nagyon sok megbeszélést tartunk”. Kezdeti nehézségekről nem igazán tudok írni. A magyar viszonyokhoz képest számos szokatlan dologgal találkoztam, de ezek inkább (időnként bosszantó) furcsaságok voltak és az eltérő észjárásból fakadtak. Nehézségnek nem nevezném őket.

Mi a legnagyobb különbség a svéd és a magyar emberek gondolkodásában?

JUDIT: Szerintem az, hogy a svédek nem pesszimisták, és sokkal elégedettebbek, mint a magyarok, de nyilván van is miért elégedettnek lenniük. Nincsenek akkora stressznek kitéve, nagyobb a létbiztonság és a közbiztonság a tapasztalataim szerint. A természetszeretetük és a környezetük tisztelete azt eredményezi, hogy szép, igényes környezetben élnek. Nem ijednek meg a kihívásoktól és mindenben a megoldást keresik. Az emberek nagy része igen gyakorlatias, és nem ritka, hogy a nők olyan feladatokat látnak el, ami Magyarországon kifejezetten „férfimunka”. Minden téren elfogadják a másságot, az a felfogás, hogy egy társadalom attól színesebb, minél többfélék vagyunk.

Nemcsak türelmesek, de betartják a szabályokat is. Nem jut eszükbe a sumákolás, a megvesztegetés vagy az előírások megkerülése. És ez az élet minden területére vonatkozik.

KRISZTIÁN: Svédország lakossága az elmúlt 20 évben nagyon sokszínű lett, emiatt egyre nehezebb általános svéd gondolkodásról beszélni. Sokan a származási országukban megszokott norma szerint élnek. A svédek és a magyarok összehasonlításában az egyik nagy különbség a megfontoltság, a hirtelen döntések kerülése. Ha valami probléma merül fel, akkor a megoldás megszületése előtt rendszerint több megbeszélést is tartanak. A cél az, hogy a végső döntés mindenkinek kedvező legyen. Nem svédek szerint ez csak az egyik magyarázat, valójában az egyéni felelősség terhét akarják elkerülni. Ezért mindig, mindenre van valami protokoll, közös megállapodás, amire lehet hivatkozni. Egy másik országból érkezőnek ez felelősségkerülésnek tűnhet, de valójában ez a kompromisszumra való törekvés. A másik nagy különbség a türelem. Szokták mondani, hogy a svédek imádnak sorban állni. És valóban. Egyáltalán nem zavarja őket a várakozás. Egy svéd nem tolakszik, nem hőbörög, nem érdekli, hogy hányan vannak előtte, kivárja a sorát. Akár szótlanul is. Nem jellemző, hogy csak az idő elütése miatt csevegésbe kezdenének. Nemcsak türelmesek, de betartják a szabályokat is. Nem jut eszükbe a sumákolás, a megvesztegetés vagy az előírások megkerülése. És ez az élet minden területére vonatkozik. A megfontoltság, a türelem és a szabálykövetés eredménye az, hogy szeretik a rendet és az előre rögzített szabályokat, valamint a tervezést. Ha egy svédet júliusban megkérdezel, hogy jövőre hol fog nyaralni, akkor jó eséllyel már a foglalását is meg tudja mutatni. Feltételezve, hogy fog ilyenről beszélni veled.

Jelentős különbségnek számít még a nyílt konfrontáció kerülése. Vannak értelmes viták, véleménycserék, de nincsenek sértegetések. Ha egy svédet nyilvánosan megsértenek (ilyet egy svéd soha nem tenne), akkor a sértett nem fog visszavágni, hanem csendben marad és arrébb áll. A svédek zárkózottak és nehezen barátkoznak. Sokkal-sokkal zárkózottabbak, mint a magyarok. Könnyen lehet, hogy sok éve együtt dolgozó kollégák is alig tudnak valamit a másikról. Nem azért, mert ne lennének jó viszonyban, hanem mert nem beszélnek személyes, magán jellegű dolgokról. A munkahelyi kávézás és ebéd során vagy szakmai, vagy teljesen általános témákról beszélgetnek.

‍

A Magyarországon megszokottak, mint a pénz, politika, vagy akár a családi program, rendszerint nem kerülnek szóba. Szerencsém van, mert több svéd családdal (kollégák) is barátinak mondható viszonyunk van. Ők kb. két és fél év után nyíltak meg annyira, hogy oda-vissza hívogassuk egymást. A svédek kerülik a tömegből való kilógást. Minden legyen “lagom”. Nem viselkednek és nem öltözködnek kihívóan. A használati termékeknél egyértelműen a minőség és a fenntarthatóság a fontos, valamint előnyben részesítik a svéd/skandináv termékeket. Nem szeretik mutogatni, hogy “én megtehetem”, és nem is szeretik azt, aki így tesz. Ha például valaki vesz egy nagyon drága SUV-ot, csak azért, mert megteheti, akkor arra rossz szemmel néznek, mert nem funkcionális és drága. De ha valaki ugyanannyi pénzből vesz egy Teslát, akkor azt becsülik, hiszen környezettudatos.

‍Judit, említetted az elégedettséget. Külföldiként odaköltözve is azonnal érezhető mindaz, amitől az északi országok folyamatosan a legboldogabb országok között végeznek a kutatásokban?‍

JUDIT: Ha az ember elfogadó és optimista, könnyen mondhatjuk rá, hogy elégedett is. Nagyon sokat tanultam a svédektől, amióta itt vagyok. Átértékelődött az életem, a kis eredményeknek is tudok örülni. A titok szerintem abban van, hogy pozitívan kell hozzáállni mindenhez. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a nagy elégedettségben itt van a Nirvána északon. Viszont ez a hozzáállás megkönnyíti azt is, hogy az ember jobban vegye az akadályokat.

KRISZTIÁN: Az elégedettség nemcsak a magas életszínvonalból fakad, hanem a tervezhetőségből is, legalábbis én így gondolom. Tudják, hogy a rendszer stabilan és megbízhatóan működik, így gondolkodhatnak hosszú távon. Egy svédnek az a legfontosabb, hogy legyen egy terv. Az elégedettség egyértelműen érezhető.

‍

‍‍

Hová tud fejlődni ez az elfogadó társadalom. Mi a cél? Merre tartanak a svédek? Mi foglalkoztatja őket társadalmi szinten a leginkább? Illetve érezhető-e valamiféle szakadék a különböző generációk között? ‍

JUDIT: Nehéz megválaszolni ezeket a kérdéseket, mert nem vagyok politológus. A skandináv mentalitás megengedő, szolidáris és nyitott. Úgyhogy ez nem elhatározás kérdése, hogy merre haladjanak, hanem alapból ilyen. Az is tipikus svéd, hogy a gyerekeket, a fiatalokat tisztelik, és egyenrangúnak tekintik a felnőttekkel. Ezért generációs problémák alig vannak szerintem. Akik most nagymamák, nagypapák, a 70-es években voltak fiatalok, amikor a flower-power virágzott nyugaton.

KRISZTIÁN: Egyre több svéd és egyre több második-harmadik generációs bevándorló is úgy gondolja, hogy a svédek rossz irányba haladnak. Az, hogy mindenki egyenlő, nem kérdéses. Nem az elfogadás a baj, hanem a potyautasok. Senkinek nincs baja a szexuális kisebbségekkel. Annyira természetes a létük, hogy nem is nagyon esik szó róluk. Sokkal nagyobb probléma a korlátlan bevándorlás. Pontos adatokat nem kerestem, de Svédország lakossága nagyon rövid idő alatt, nagyon sokat nőtt. Kb. 1-1.5 millióval 15-20 év alatt. A növekvő lakosság megköveteli, hogy a dolgozók rétege is szélesedjen. (Ezért van az, hogy Svédországnak évi 3-400 szakorvost kellene honosítani, hogy az egészségügy ne omoljon össze.) Senkinek nincs baja azokkal, akik Svédországba költöznek és dolgoznak. A baj azokkal van, akik a rendszer előnyeit akarják kihasználni. A svéd mentalitásból következik, hogy a legtöbben nyilvánosan nem adnak hangot az elégedetlenségüknek, de a választási adatok is azt mutatják, hogy növekszik a bevándorlás-ellenesség.

Az, hogy mindenki egyenlő, nem kérdéses. Nem az elfogadás a baj, hanem a potyautasok. Senkinek nincs baja a szexuális kisebbségekkel. Annyira természetes a létük, hogy nem is nagyon esik szó róluk.

Sok olyan bevándorló van, aki nem menekült. Példa: valaki megveti a lábát Svédországban. Tartós személyi számot és lakást szerez. Ezután jönnek a rokonai, barátai, akik a megszerzett lakásra bejelentkezve átmeneti személyi számot tudnak igényelni és állást kereshetnek. Ezzel nincs baj. A baj az, hogy sokan nem akarnak tartósan dolgozni. A munkára várva segélyt kapnak, amikor már ideje lenne dolgozni (különben ugrik a segély), akkor dolgoznak néhány hónapot, de csak addig, amíg ismét jogosultak lesznek a segélyre… Svédül nem tanulnak meg, annak ellenére, hogy ingyen tanulhatnak. A bűnözési statisztikák évről-évre egyre rosszabbak és egyértelműen látszik, hogy ezek a bevándorlókhoz köthetők. A jelenleg is hatalmon lévő kormány továbbra is bagatellizálja a bűnözést és hirdeti, hogy a bevándorlók befogadása hosszú távon hozza meg az eredményét, de a valóság nem ezt mutatja. Hosszan lehetne ezt ecsetelni. Egyértelműen látszik, hogy egyre többen tartanak attól, hogy a korábban jól működő svéd rendszer szétesik.

Mennyire szoktátok meg és szerettétek meg a kinti ételeket? Mit gondoltok úgy általában a skandináv konyháról? Mennyire egyszerű, egészséges, finom.... vagy nem.

JUDIT: A legnehezebb azt volt megszokni, hogy nem az ebéd a legfontosabb étkezés, hanem a vacsora. Vagyis este jön össze a család, és vacsorára van meleg étel. Napközben úgy esznek, ahogy sikerül. A svédek egy része eszik ebédet, de sokan csak egy szendvicset. A norvégok például meleg ételt délben nem esznek soha, csak vacsorára. Aztán az is szokatlan, hogy alig esznek levest, és nincs főzelék, hanem húsok és halak rengeteg szósszal. Én sajnos a szószok nagy részét nem nagyon szeretem. A köretek igen szegényesek: krumpli, rizs és tészta. Viszont én mindig jó kis salátákat kreáltam hozzá. Amióta egyedül élek, azt eszem, amit akarok, és úgy, ahogy én akarom. Nagyon sok svéd étel főzését megtanultam, de valójában fúziós konyhát vezetek. Az igazi skandináv ételek túl egyszerűek nekem.

KRISZTIÁN: A hagyományos svéd konyha húst, halat és krumplit tartalmaz. Emellett káposztafélék és cékla. Sok ételhez esznek kenyeret, rendszerint megvajazva. Minden ünnepi menüben szerepel a főtt tojás. Egyikkel sem lenne bajom, de a legtöbb helyen nem a hagyományos ételeket kínálják, hanem azok egészségesebb verzióját. Köret helyett mindenféle zöldség és saláta. A vad, marha, sertés helyett még több hal. Elterjedtek és kedveltek a vegetáriánus és vegán ételek. A hagyományos svéd fogások egyébként többnyire egyszerűek, de finomak. Szerintem. De ez erősen szubjektív.

‍

Egy átlagos svéd otthon berendezését tekintve megegyezik azzal a hangulattal, amit skandináv stílusnak nevezünk? Vagy ott is ugyanúgy megtalálhatók a színes, eklektikus, világ minden tájáról ihletet merített lakberendezési formák?

JUDIT: Követek pár lakberendezési műsort a tévében, és látom, hogy az ismerőseim otthona hogyan néz ki. Elég vegyes a kép. De a praktikusság nagyon fontos, hogy minden funkcionális legyen otthon is. Ezen kívül a használt bútorok nagyon divatosak, főleg a 70-es évekből. A bolhapiacokon beszerzett tárgyak igen változatosak. A berendezési tárgyakkal harmonizál a tapéta és a padlózat. Bérlakásokban a semleges színek dominálnak, nappaliban parketta, egyébként egyszerű burkolat máshol, csempe a fürdőszobában. A beépített szekrények fehérek. (Svédországban nagyon sokan nem vásárolják meg a lakást, hanem bérlik. Én is.) Az átlagember az olcsóbb bútorboltokban (IKEA, Jysk) vásárol, illetve használt bútort vesz.

KRISZTIÁN: Láttam totál minimalistát és már-már bántóan eklektikust is.