Sokéves virtuális barátság a miénk, így ismertem az elmúlt évtizedének mindennapjait Strömstadban és most az új élményeit is Uppsalában. Mivel az új otthonának megtalálása is érdekes északi tudnivalókkal van tele, maga a város is egészen mást kínál (és Uppsaláról amúgy is beszélnünk kell!), alig vártam, hogy Judit a vendégünk legyen egy hosszabb interjúra, amiben természetesen a legújabb könyvét, egy Magyarországon és Skandináviában játszódó novellagyűjteményt is ajánlani fogunk.

‍

‍

- Tizenhét évig éltem Nyugat-Svédországban a tengerparton. Annak idején Magyarországról oda, Strömstadba költöztünk, mert ott lakott az akkori párom. Amikor szétváltunk, felmerült bennem, hogy tulajdonképpen a lányom közelében szeretnék lakni. Az egyetemista éveitől kezdve ő a Stockholmtól kicsit északra fekvő Uppsalában él. Svédországban nem sokaknak van saját lakása, nekem sem. A bérlakásokat cégek adják ki, kapcsolatban lehetnek a helyi önkormányzattal. Az én esetemben, mivel szociálisan rászoruló voltam, a strömstadi önkormányzat segített egy ilyen bérlakást szerezni cirka egy éven belül. Az uppsalai bérlakásra viszont rendesen sorban álltam, és kilenc évet kellett várnom, hogy egy, az igényeimnek megfelelő lakást kapjak. Az ilyen lakásokat bárki igényelheti, aki bejelentett svéd lakcímmel rendelkezik. Szoktak kérni jövedelemigazolást és ajánlást is. Viszont a várakozási idő nagyon hosszú. Nagyvárosokban, mint Stockholm vagy Göteborg 10-12 év is lehet. A szerződés szerint az ilyen lakások felmondási ideje három hónap, de ha az ember rendesen fizeti a lakbért, nem szoktak csak úgy felmondani. 

"Uppsala igazi nagyváros: minden van"

‍

‍- Magyarországon ugye pont akkor érzik magukat biztonságban az emberek, ha van saját otthonuk. Statisztika alapján az emberek több mint 90 százalékának van is, ami nagyon magas szám a legtöbb európai országhoz képest. Mennyiben más egy svéd önkormányzati bérlakás, mint egy magyar albérlet? Miért elégedettek ezzel a megoldással a svédek?

- Azt szoktam mondani, hogy ha Lenin Svédországban támadna fel, bizonyára azt mondaná, hogy megvalósult a kommunizmus. A svédek úgy szocializálódtak, hogy a saját lakás nem életbevágóan fontos, bíznak a bérlakás rendszerében. Egy bérlakás karbantartása például a bérbeadó cég felelőssége. Vagy közös mosókonyha van, ahol senki nem lop el semmit, és még tisztán is tartja. A magyar albérletek magánbérletek, ilyen itt is van. Sokkal drágább, mint a céges. És kevésbé megbízható persze. A céges lakások anno azért jöttek létre, hogy a társadalmi egyenlőség alapján mindenkinek legyen lehetősége lakáshoz jutnia. A probléma ezekkel csak az, hogy nincs elég, ezért a sorban állás évekig eltarthat. Vagyis tervezni kell. Ha valakinek gyorsan el kellene költöznie, csak a magánszférabeli albérlet jöhet szóba, ami - mint már mondtuk - drágább, és kevésbé kiszámítható.

"Ha Lenin Svédországban támadna fel, bizonyára azt mondaná, hogy megvalósult a kommunizmus"

-  Uppsalának csodálatosan színes és érdekes a múltja, már csak az egyetemnek is önmagában, gondolom ez magán a városon is érezhető. Milyen itt az élet a korábbi kisvároshoz képest?

- Strömstadban ott a tenger, nagy tengerjáró kompok, lehet halászni, strandolni - igazi turistaparadicsom. De szolgáltatások, üzletek és kultúra területén eléggé le van maradva a térség. Tizenhét évig éltem kulturális száműzetésben. A legközelebbi két nagyváros, Oslo és Göteborg sajnos pont csak annyira volt messze, hogy nem nagyon tudtam elmenni soha színházba vagy kiállításra. Úgyhogy ez a része az életnek nagyon hiányzott. Barátok ugyan voltak, de csak egy-két értelmiségi. Ez is nehéz volt. Ezzel szemben Uppsala igazi nagyváros: minden van. Az első az volt, hogy színházba, művészmoziba, kávéházba elmenjek, piacon szétnézzek, amikor ideköltöztem. Uppsalától 25 kilométerre északra egy kis faluban lakom, ahol stresszmentes az élet, szép erdei futópálya, nagy tó található. Három buszjárat is összeköti a várossal, és Stockholm sincs ingázó vonattal nagyon messze. A nagyvárosi élet nekem szabadságot, anonimitást és kultúrát jelent. Tagja lettem egy irodalmi társaságnak, ahol többször is olvastam fel nagyobb publikumnak a svédre fordított verseimet. Érdekes emberekkel találkoztam, és sok pozitív visszajelzést kaptam irodalomértőktől. A mi kis falunkban, Björklingében pedig megismerkedtem egy forgatókönyveket, prózát író nővel. A legnagyszerűbb azért mégis csak az, hogy a lányomék közelében lakom. Így az évi három-négy találkozás helyett bármikor összejöhetünk. Szoktunk családi ebédeket, uzsonnázásokat tartani, voltunk már együtt moziban, irodalmi fesztiválon. Mindezek a dolgok pozitívan hatnak az emberre. Többet érzem magam inspiráltnak is. Persze a strömstadi barátok, a tenger és Norvégia nagyon hiányzik. De szerintem megérte nagyon a lakhelyváltoztatás.

‍

- Nemrég Mo-on is jártál az új könyved, az Ibsen a konyhában megjelenése kapcsán, több helyszínen is találkoztál az olvasóiddal. Milyen élmény az északiak után a magyar irodalomértőkkel beszélgetni? Milyen témákat feszeget az új könyved?

- Két verseskötet (Ilyen svéd, 2015., Szextáns, 2018.) után prózával jelentkeztem, de nem előzmények nélküli ez a jelentkezés, hiszen évtizedek óta publikáltam elbeszéléseket is. Az Ibsen a konyhában ennek a hosszú időszaknak a gyümölcse: válogatás a már lapokban megjelent anyagokból. Az első novella, az Irigység különleges sodrású, nagyszabású, ismétlődésekre épített monológ. Egy író alakja rajzolódik ki az első számú narrációból. A beszélő mindvégig egyes szám második személyben szólítja meg az írót. Kapcsolatukról, az íróság mibenlétéről olvashatunk. A novelláskötet című szöveg magáról a könyvről, mint tárgyról is szól. A könyv fekete borítója fenyegetettség érzést vált ki a könyvet kezében tartó potenciális olvasóban. A nagy példakép, Tolnai Ottó Prózák könyve című kötete ihlette elbeszélés a könyvet mágikus tulajdonságokkal ruházza fel.

"Az Ibsen a konyhában egy olyan novellagyűjtemény, amelyben majdnem negyven év munkája van benne"

A következő két novella (A zongora nem hegedő, a zongora dob, A levél) hasonló témát dolgoz fel. Hangvételében más az Egy nagy kakasról, amely a fazékban végezte című szöveg, amely Petri előtti tisztelgés is. Egyiptomi helyszín, meseszerű felépítés, ami egy mágikus állatgyilkosságot mutat be. Danilo Kiś, Kemény Zsigmond szövegek, vajdasági magyar irodalmi utalások szövevénye, és Petri György kedvenc receptjével végződik (kokovány). Erősen szimbolikus a következő szöveg is (Bloodwolf), délvidéki témával. Helyszínválasztásában az Amit a Wartburgról tudni kell megegyezik az előző szöveggel. A kötet első harmadának utolsó darabjában (Az áruló) egy tizenéves lány öngyilkosságot próbál elkövetni. A történet a nyolcvanas évek Magyarországán játszódik. A felnőttek nem vállalnak felelősséget, a nagy erkölcsi nyomás hatására a fiatal lány nem lát más kiutat, mint a begyógyszerezést.  

Az Ibsen a konyhában egy olyan novellagyűjtemény, amelyben majdnem negyven év munkája van benne. A szövegeket egy külső meghajtón tartogattam jobb időkre, és kiegészítettem folyamatosan újabb elbeszélésekkel, míg nem találtam egy kiadót. A nyersanyagot Balogh Endrének mutattam meg. Ő a Prae Kiadó vezetője. A kötetet Péczely Dóra szerkesztette, a szövegek sorrendje is az ő munkája. A kötetcímet Balázs Attila választotta, tehát ő a könyv keresztapja. Neki köszönhetjük a fülszöveget is. A novellák Magyarországon és Skandináviában játszódnak, és többnek az egyén egzisztenciális botladozásai a témája. A finom irónia időnként átcsap szarkazmusba, a szűkszavúság váltakozik a szabad asszociációk folyamával. Változatos és izgalmas a megszerkesztett szöveg. Nagyon sokat köszönhetek a kiadómnak ezért is.

A fordulatot egy svéd csavar hozza meg: az Egy senki élete Malmöben játszódik már. Csendesen áthelyeződik a hangsúly a külföldi élet jellemzőinek bemutatására, miközben a fenyegetettség érzése (atomerőmű) továbbra is fennáll. Egy nevetséges szituációnak leszünk tanúi az Umberto és a svéd rendőr találkozása a boncasztalon című írásban. Az első személyű elbeszélő egy vámvizsgálatról számol be. „Ez a folytonos kényszer, az ellenőrizve levés kényszere, ez mikor fog elmúlni?” – kérdezi egy kelet-európai ember nézőpontjából. A következő két novella a szeretett családtag elvesztését mutatja be (Tárgyak, Ibsen a konyhában). Ezeket egy hosszabb, szuperrealista elbeszélés követ, a Csavar, kamion. A Lasse Kongo egy svéd tanyán játszódik. A főhős egy svédországi finn alkoholista. Kétfajta szöveget párosít az Egy szociális gondozó meséje Dzsingisz kánról: szakszöveg egy beteg állapotának leírása, illetve egy rendkívül személyes vallomás. Végtelenül ironikus és szomorú történet a Csontváz a padláson. Ez is az öregedés és az öngyilkosság témáját jeleníti meg. A Vágás/CUT, Váróteremben, Mortadella pszichológiai témájú blokknak kezdőnovellái. Autentikus szemszögből mutatják be egy expat botladozásait Svédországban. A Szextárs című is egy szerelem története, míg az utolsó darab, Az élet értelme és más fontos kérdések három nő sorsát mutatja be. A helyszín Svédország. A téma a túlélés. Ez foglalja össze az egész kötetet.

‍

‍

‍A magyarországi bemutatója a könyvnek a könyvhéten volt. Három helyszínen, Budapesten, Debrecenben és Szegeden találkoztam az olvasókkal. Mivel én Svédországban (svédül) is szoktam felolvasni, illetve beszélgetni irodalomról, azt gondolom, irodalmárok körében hasonló dolgok kerülnek elő, de természetesen az embernek könnyebb az anyanyelvén nyilatkoznia erről. Nekem nagyon hiányzik a magyar nyelvi/irodalmi közeg, a kollegák, pályatársak. Svédországban még nem vagyok olyan pozícióban, mint Magyarországon. Ezért igyekszem interneten tartani a kapcsolatot az olvasóimmal és a pályatársaimmal.

 - Magára az írói stílusodra mennyire vannak hatással az északi szerzők? Változtál ilyen téren a fiatalabb kori írásaidhoz képest? Vagy egyszerűen csak te magad változtál, amitől változott ez is.

- A munkásságomat két korszakra lehet osztani. A fiatalkor és egy hosszabb idejű elhallgatás utáni második korszak. A fiatalkori írásaimon a nyolcvanas-kilencvenes évek magyar költészetének hatása érződik. Nagy példaképem, Tolnai Ottó például. Az újrakezdés az Ilyen svéd című kötetem idejére tehető. Annak a sajátos hangvétele kevésbé kapcsolható a magyar lírához (talán Oravecz Imre költészetéhez), és valamelyest felfedezhető a svéd (baloldali) fiatal költők hatása (pl. Jenny Wrangborg). Konkrétan Linn Hansén, göteborgi költő második kötete hagyott mély nyomokat bennem. De nyilván olvastam más kortárs svéd/norvég szerzőt is. 

 - Lehet valamilyen párhuzamot vonni vagy ellentéteket kiemelni a magyar és a svéd kortárs írók/költők, illetve a közönségük között?

 - Az igazat megvallva a kortárs magyar irodalmat jobban ismerem, mint a svédet. Ezért nehéz az összehasonlítás. Talán azt emelném ki, hogy Svédországban kevesebb a nyomtatott irodalmi lap, mint Magyarországon. Viszont úgy érzékelem, hogy sokkal több a fesztivál, felolvasás a svédeknél. 

 - Mi a helyzet a slam poetryvel? El tudod képzelni a verseidet egy rapper előadásában? 

 - A slam poetry mind Magyarországon, mind Svédországban nagyon népszerű. Svédországban erős hagyománya van a felolvasott/elénekelt szövegeknek. Viszont én olyan szabadverseket írok, amelyeket igen nehéz volna rappesíteni. A zenét nagyon szeretem. Mindenfélét hallgatok. Alapvetően semmi kifogásom nem volna, ha egy rapper előadna valamit tőlem. Szerintem a dalszövegek is részei az irodalomnak. (Lásd Bob Dylan Nobel-díja). A populáris zene közelebb viszi a magas irodalmat a közönséghez, ezért igen fontos funkciót tölt be. 

 - Most voltál Oslóban, ahol készült fotó Ibsennel és találkoztál olyan szerzővel is, akinek te fordítod a művét. Utóbbi milyen érzés? Fordítás közben biztos elképzelted valamilyennek, és ahhoz képest egy élő beszélgetés mit adott?

 - Martin Svedman Når jeg drikker (Amikor iszom) című verseskötetével pár éve találkoztam először. Egy addiktológus barátom ajánlotta, ő biblioterápiával is foglalkozik, és használja ezt a könyvet a praxisában. A könyv stílusa nagyon megtetszett, közelinek éreztem az én versről alkotott elképzeléseimhez. Martin Svedmannal interneten tartottam a kapcsolatot, bizonyos kérdéseket a könyvvel kapcsolatban meg is beszéltünk csetben. De valóban, nemrég amikor Oslóban jártam, találkoztam először IRL vele. Nagyon közvetlen és barátságos ember, és pont ilyennek képzeltem el a csetbeszélgetéseink és a fényképek alapján. Bár nyilván egy élő beszélgetés intenzívebb és izgalmasabb, mint a neten. Az Amikor iszom lírai alanya meglehetősen sérülékeny, törékeny alkat szerintem. Persze az ember párhuzamokat akar vonni a lírai alany és a szerző között, de én a szöveget autonóm egységnek kezelem, és az egy másik dolog, hogy a költő milyen személyiség. Mindenesetre nagyon jól éreztem magam Svedmannál. És igyekszem a könyv fordítását befejezni. Remélem, arra is lesz lehetőség, hogy az Amikor iszom megjelenjen majd Magyarországon. 

‍

Hallgassátok meg Juditot a Klubrádió Belső közlés című műsorában. Egy órán át beszélgetés, versolvasás, és még a műsor zenéit is ő válogatta.

‍

‍Borító fotón az Uppsalai pályaudvar homlokzata és a tér éjszaka (fotó: Werner / Adobe Stock)