.svg){kind=small}
Több mint fél éve él Finnországban - régóta tudta, hogy ez egyszer megtörténik. Azok közé tartozik, aki jól felkészült a külföldre költözésre, nem érték kint meglepetések. Már jócskán benne van az első igazi finn télben, amit izgatottan várt. Ismerjétek meg Tomit.
- Hogy kerültél Finnországba, mit csinálsz most?
- Ez a történet nagyon régen kezdődött. Már középiskola elején rajongtam az északi metál zenéért, de akkor még nem sokat tudtam ezekről az országokról. Nem sokkal később egy ismerősöm mesélt két Svédországban eltöltött Erasmus félév után a kinti élményeiről, a svéd emberekről, ami nagyon megfogott, ekkor kezdtem el jobban belemélyedni Svédországba. Áttúrtam az internetet, mindent tudni akartam róla. Akkoriban eldöntöttem, hogy “ha nagy leszek”, Svédországba fogok költözni. Tudom, ez a cikk Helsinkiről és a Finnországba költözésemről szól, nemsokára eljutunk oda is, ígérem. Szóval ez a szerelem régen kezdődött, és Svédország után elkezdtem kutakodni a többi északi országgal kapcsolatban is. Magyarországról nézve egy teljesen másik világnak tűnt. Ezután eltelt néhány (sok) év, az élet más irányba sodort, de a rajongásom nem szűnt meg sem az országok, sem a zenéjük iránt. 2019 novemberében egy hirtelen ötlettől vezérelve Norvégiában töltöttem egy hosszú hétvégét, ami teljesen elvarázsolt. Nem akartam hazamenni, illetve a hazautazás után is hetekig letargiában voltam, szerettem volna ott lenni.
Elkezdtem újra beleásni magam a témába, főleg Norvégia, Svédország és Finnország érdekelt. Finnország ekkoriban nekem kicsit homályos folt volt, róla tudtam a legkevesebbet, azt is leginkább a zenekarok és egy finn barátom által, akit Magyarországon ismertem meg. Onnantól adott volt, hallottam észak hívószavát. Szerveztem egy 2 hetes nordic körutat 2021 nyarán, amikor is 2 hetet töltöttem el összesen Koppenhágában, Malmöben, Stockholmban és Helsinkiben. Hihetetlen élmény volt és nagyon tanulságos utazás. Mivel már volt összehasonlítási alapom, úgy gondoltam nem számít, hogy melyiket választom (Oslo, Stockholm vagy Helsinki), mindegyik nagyon tetszik. Végül a szempontok, ami mentén Helsinki mellett döntöttem, az ingatlan árak, a rengeteg erdő és tó mellett az volt, hogy itt kaptam először állást, itt volt a legtöbb barátom, ismerősöm, illetve Helsinkiben éreztem először azt, hogy egy környék annyira tetszik, hogy ott akartok lakni (végül nem ott béreltem lakást, de az egy másik sztori). Másodlagos szempont volt a helyi underground zenei szcéna, mivel hobbim a zenélés, így gondoltam, könnyen találok hasonló ízlésű embereket közös zenéléshez. Jelenleg a Woltnál dolgozom iOS fejlesztőként, az alkalmazás fizetési és rendelésvéglegesítési részén.
- Mitől olyan erős észak hívószava? Mik azok a dolgok, amik nem engedtek, amik miatt ennyire erős volt a vágy, hogy végül valóság lett belőle?
- Amik engem nagyon vonzottak, az egyrészt az emberek hozzáállása a mindennapokhoz, az egyszerűségre való törekvés, ez mindenben megjelenik, elég csak az építészetre és dizájnra gondolni. Őszinte és direkt kommunikáció, az élni és élni hagyni elv, a közösségi szellem. Hogy folyamatosan az újításra és a dolgok jobbátételére törekszenek, és hogy mindenki életét megkönnyítsék. Ez igaz az országok vezetésére is, azon dolgoznak, hogyan legyen a népnek könnyebb az élete. Bizalom alapú társadalmak, az emberek bíznak egymásban és bíznak az államban.
"Őszinte és direkt kommunikáció, élni és élni hagyni elv, közösségi szellem. Folyamatosan újításra és a dolgok jobbátételére törekszenek, hogy mindenki életét megkönnyítsék."
Nagyon pragmatikusak, miközben nyitottak az új dolgokra, nincs magamutogatás. Bár a svédek révén ismerős a ‘lagom’ kifejezés (se túl sok, se túl kevés, pont jó), a finnekre sem jellemző a nagyzolás, nem akarnak kitűnni, sem felvágni. A személyes tér tisztelete, a magánélet-munka egyensúlyának fontossága. A hierarchikus gondolkodás hiánya, hogy mindenki egyenlő. Nincs is magázódás, mindenkit keresztnéven szólítanak. A természet tisztelete és szeretete. Lehetne még sorolni az északi néplélek jellemzőit, de azt hiszem, értitek. Ezenkívül amit már korábban is említettem, a természet - tavak, erdők, tenger, hegyek, fjordok -, illetve a zene.
- Milyen hangszeren játszol? Hogy megy a helyi zenésztárs keresés?
- Fő hangszerem a gitár és a basszusgitár, korábban az ősidőkben próbálkoztam dobolással és vokálozással is, több, de inkább kevesebb sikerrel. Mostanában inkább stúdiómunkák, hangmérnöki dolgok érdekelnek, leginkább hobbiból. Még nem foglalkoztam aktívan zenéléssel amióta kiköltöztem, az első időszak a beilleszkedésé volt. Meg kellett érni, hogy a kezdeti nászutas időszak szépen lassan átalakuljon a mindennapok valóságává. A következő hónapokban tudok majd ilyesmire is koncentrálni.
- Családod hogyan áll ehhez, hogy északra költöztél és még otthon is érzed magad ott? Gondolom, nem volt újdonság nekik már az ötlet sem.
- Nem érte őket meglepetésként, hiszen régóta tudták, hogy erre készülök. Eleinte anyukám nem örült neki, de idővel elfogadta, hogy itt most az én életemről van szó, és most már csak örül a boldogságomnak, és hogy megtaláltam a helyemet. Meg hát nem a világ végére költöztem, Helsinki - Budapest csak 2,5 óra.
- Milyen finnekkel dolgozni? Bár úgy sejtem, elég nemzetközi a társaság.
- Elég vegyes a társaság, sok különböző nemzetiségű és hátterű kollégával dolgozom együtt, de pl. a Helsinki HQ-ban a finnek vannak többségben. Azt hiszem, hogy ez a fajta mix a lehető legjobb. A finnekre abszolút a már korábban említett pragmatikus hozzáállás és az egyenesség jellemző. Ha munka van, akkor munka van, komolyan veszi mindenki amit csinál, de a magánélet szent. Ehhez pedig csak hozzátesz a sok különböző tapasztalat, amit a csapat többi tagja tesz hozzá a különböző hátterek miatt.
- Akadnak még újdonságok, amik meg tudnak lepni?
- Így több mint fél év elteltével egyre ritkábban találkozom ilyennel, de azért akad. Múltkor kérdezték tőlem, hogy mi volt a legnagyobb kultúrsokk, ami kint ért, és rá kellett jönnöm, hogy nem ért semmilyen különösebb kultúrsokk. Sikerült elég jól utánajárnom az országnak jó előre, hogy ne nagyon lepődjek meg pl. a meztelenül szaunázó finneken vagy a rengeteg kávéfogyasztáson, esetleg a lámpák nélküli üresen kivett albérleten. Másrészt a finn barátaim is rengeteget segítettek előre megismerni a finn kultúrát. De hogy tényleg legyen valami amin én is felhúztam a szemöldököm: a piac csarnokban egyszer találtunk medve konzervet és medve kolbászt. Attól én is ledobtam az ékszíjat.
- Hogy fogod bírni a telet, a hideget, a sötétet? Szeretik ezzel riogatni az embereket, ha északi életet terveznek.
- Furán hangozhat, de az időjárás volt az egyik dolog, ami vonzott Finnországban. Sosem szerettem a meleget, 22 fok az üzemi hőmérsékletem, 25 felett már kifejezetten kellemetlennek érzem. A hideg ellen meg mindig fel lehet öltözni, ha az ember utcára megy, az épületek pedig nagyon jól szigeteltek, jól tartják a hőt. Izgatottan vártam az első finn telem, szeretem a havat, hiányzott is régóta egy igazi havas tél, esetleg karácsony Magyarországon. Az első havas hétvégén leesett 5-10 centi, azóta pedig naponta esik annyi, hogy megmaradjon, eddig tetszik. A sötétség ellen is vannak nagyon jó módszereik az északi népeknek, sok fény, gyertyák a lakásban, forró tea vagy glögi, sok D-vitamin és sport, nappal pedig séta a természetben. Nemrég vettem néhány színes LED szalagot a lakásba és raktam fényeket az erkélyre is, nagyon hangulatos. Plusz szerencsés vagyok, mert hatalmas ablakaim vannak, így a kanapén ülve láthatom a lakóparkban a többi színes fényfüzért.
A legnépszerűbb északi (pék)sütikről szóló bejegyzésben megtaláljátok Tomi Top5 kedvencét is
Borító fotók: Scanrail / Adobe Stock
Belső fotók: Jároli Tamás
