Dr. Fejes János vallástörténész, esztéta, az irodalom- és kultúratudományok doktora, a Doktor Metal Blog és a Metal Mythologist Instagram oldal szerkesztője. Fő kutatási területe az antik mitológiák, köztük a skandináv hagyomány továbbélése a heavy és extrém metal dalszöveg világában. Vele beszélgetünk a világszerte népszerű északi metal zenéről.

- Lehet általánosságban északi (nordic) metal zenekarokról beszélni, vagy teljesen más pl. az izlandi és a finn metal? Mert mondjuk az egyik kötődik a viking ősökhöz, a másik nem, és így szövegeiben és hangszereiben is eltérő a nyelven kívül.

- Először talán érdemes tisztázni, hogy mi is az a metal zene. A metal és annak első őstípusa, a heavy metal az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején jött létre Angliában, Birminghamben, olyan zenekarok úttörő munkája által, mint a Black Sabbath vagy a Judast Priest – ez a két banda talán azok közé tartozik, amelyek a metal zenével nem foglalkozók számára is mondanak valamit. Az alapvetően akkor a hanyatlás jeleit mutató ipari területen létrejövő heavy metal első zenekarai nem feltétlenül akartak új műfajt létrehozni, sokkal inkább koruk blues, valamint (heavy és pszichedelikus) rock alapjain tartották a lábukat, amely az általuk használt nagyon erős torzítás és újítónak számító zenei megoldások mentén alakította ki a műfajt. Az elmúlt ötven évben, ahogy az más könnyűzenei irányzatoknál is tipikus, gyorsan terjedt szerte a világon, valamint fragmentálódott az alap műfaj, sokszor leginkább egyre zajosabb és extrémebb megoldásokat alkalmazva, legyen szó akár a ritmusokról, akár a vokálokról. Nem véletlen, hogy a 80-as években megjelenő, egyre szélsőségesebb műfajok összefoglaló neve is „extrém metal”, amely magában foglal olyan beszédes nevű alzsánereket, mint a thrash metal, black metal, death metal, stb. Az északi/nordikus/skandináv színtér így szintén a 80-as években került fel a térképre, elsősorban a dán Mercyful Fate és a svéd Bathory útmutatása nyomán.

"A skandináv metal igazi robbanása a 90-es évek elejére tehető, azóta is egyike a vezető régióknak a heavy és extrém metal világában."

Hogy visszatérjek a kérdésedre, ha a hat északi országot (Dánia, Norvégia, Svédország, Finnország, Feröer-szigetek, Izland) próbálnánk meg ezen a térképen elhelyezni, akkor Norvégia, Svédország és Finnország azok, amelyek a fontosabb, először lokális, majd globális alműfajok alapjait fektették le. Ha innen nézzük, akkor Norvégia a black metal, Svédország a death metal, Finnország pedig a folk metal nagyhatalma. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezekben az országokban csak a nevezett műfajok léteznének, de ha az országok neveit kimondjuk egy metalosnak, akkor a legnagyobb valószínűség szerint többek között ezek a műfajok fognak elsőre beugrani neki, miriád zenekarnévvel megtámogatva.

‍

‍

Elég csak ha felvillantok olyan neveket, mint Emperor, Mayhem, Immortal, Enslaved (norvég black metal), Dismember, Entombed (svéd death metal), At the Gates, In Flames, Dark Tranquillity (göteborgi dallamos death metal), Moonsorrow, Korpiklaani, Finntroll (finn folk metal), amely alapján el lehet kezdeni a tájékozódást. Természetesen ezek nem exkluzív felsorolások, csak néhány jellemző példa, főleg úgy, hogy Finnország egyik legismertebb bandája, a Nightwish nem a folk metalban alkot. Talán már ennyiből is látható, hogy a helyi műfajoknak is vannak alváltozatai, mint az említett göteborgi dallamos death metal, amely egyike a mai napig a legnépszerűbb skandináv alműfajoknak. Számszakilag talán Dánia a legkevésbé metal ország az északi régióban, Izland black metalja az elmúlt években kezdett egyre erősebbé válni, míg a Feröer-szigetek egyetlen zenekarral képviselteti magát a nemzetközi palettán (Týr), de egy ilyen apró országnak is van világhírű zenekara, ami megint csak aláhúzza az északi metal jelentőségét. 

E diverz zenei paletta legalább ennyire sokféle szövegi tematikát is magával vonz, amelybe beletartoznak a tipikus metal klisék (temetői romantika, sátánizmus, akár mímelt, akár valódi, mindennemű lázadás és polgárpukkasztás felé eltolódás, stb.), de a lélek küzdelmei és természetesen az északi mitológia is bőven képviseltetik magukat. Itt szeretném megjegyezni, hogy a finn színtér abban is különleges, hogy nem a skandináv-germán mitológiát, hanem a saját, Kalevalán alapuló mondáikat dolgozzák fel szívesebben. Erre is rengeteg példát lehetne mondani, itt leginkább a fent eddig méltatlanul nem említett Amorphis munkásságát szeretném kiemelni.

- Mennyire szigorúak a belső szabályok arra vonatkozóan, hogy mi az igazi nordic metal?

- Ezt a kérdést két irányból lehetséges megközelíteni, attól függően, milyen alapokon kívánunk állni. Ez lehet földrajzi vagy zenei. Amennyiben a földrajzi alapot választjuk, úgy bármilyen metal, ami a fent nevezett országokból jön, lehet északi metal, hiszen a metal zene és szubkultúra egyik fontos alapköve az inkluzivitás, tehát nem feltétlenül dolgozik ennyire élesen lehatárolható kategóriákkal. Ha a másik úton indulunk el, akkor is hasonló eredményre juthatunk, de akkor már az adott zenekar számára lehet fontos, hogy a zene, amit játszik, annak mi az eredete (az autentikusság igen fontos rendező elv). Tehát nem csak egy göteborgi zenekar játszhat göteborgi dallamos death metalt, hiszen a műfaj igen népszerű más országokban is, nemcsak befogadói, hanem alkotói oldalon is, azonban ha valaki ezt a címkét aggatja magára, akkor azzal kijelöli azt is, hogy mely zenekarok az ideáljai és melyek ösvényét kívánja követni.

- A mitológiai ismereteket kulcsfontosságúnak érzem már csak az albumborítók alapján is, de feltételezem, hogy ennél sokkal mélyebb háttere van a daloknak. Valóban minden ismert északi metal banda és rajongótáboruk ennyire topon van szimbólumok terén, vagy ez csak része a külsőségnek?

- Erre vonatkozóan átfogó kutatás még nem készült, azonban világos, hogy a mitológiai témák iránt fogékony zenekarok rajongói nem „csak” a zenét hallgatják (persze léteznek tömegesen ilyen példák is), hanem bőven érdeklődnek a szövegek és képi elemek háttere iránt is. Ezt elég sok faktor alakítja ki és befolyásolja, kezdve azzal, hogy maga a metal zene erősen autoritás kritikus, ebből kifolyólag a szervezett, intézményesült vallásosság ellen is lázad, amely a nyugati kultúrában természetesen antiklerikalizmust és keresztényellenességet is jelent. Ezt a vonalat igen könnyen meg lehet ragadni a kereszténység előtti mitológiákban elmerülő szövegekkel és szimbólumokkal, amely vonatra a rajongók is könnyedén felpattanhatnak. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mindaz, amit most mondok, csak egy bizonyos szegmense a teljes képnek, de talán az egyik legismertebb (de nem feltétlenül a legjelentősebb!) jegye az északi metal zenéknek.

‍

‍

‍- Tavaly rendeztetek egy Nordic Metal Music Seminart, ahol arra adtál választ, hogy melyek a legnépszerűbb témák a dalszövegekben. Kifejted itt is röviden?

- Mielőtt erre a kérdésre választ adnék, talán fontos lehet megemlíteni, hogy ez előtt az előadásom előtt korábban csak kvalitatív munkát végeztem, vagyis válogatott, kisebb számú dalszöveget elemeztem, és abból igyekeztem következtetéseket levonni. Mivel ez egy igen korlátozott eredményekkel kecsegtető módszer volt, ezért átváltottam kvantitatív vizsgálatra, amelyhez létrehoztam egy adatbázist is. Ez az adatbázis mitológiák vagy kultúrák szerint gyűjti a dalszövegeket, amelyeket aztán tematikusan is különféle kategóriákba sorolja. A „viking” vagy északi mitológiához tartozó szegmensbe eddig 466 dalszöveget tudtam összegyűjteni, de ezek a szövegek nem csak az északi országokból származnak (összesen 11 ország 57 zenekaráról beszélünk). A kérdésfelvetésem az volt, hogy ez alapján az adatcsomag alapján, melyek a legnépszerűbb témák a viking tematikájú zenekarok mitológiai anyagaiban. Akár a teljes adatbázist nézzük, akár csak a hat északi országot, világosan látszik, hogy a Ragnarök, vagyis a világvége az egyik legprominensebb történet, hiszen mindent tartalmaz, ami a metal zenét érdekli: háború, hősiesség, férfiasság, kataklizmatikus események. Hasonló okok miatt a Valhallabeli túlvilág is igen nagy hangsúlyt kap. Az istenek tekintetében Odin és Thor, illetve a hozzájuk kötődő, megint csak igen sok hősiességet is tartalmazó mítoszok a legnépszerűbbek.

- A legújabb feldolgozása ezeknek a történeteknek a Netflixes Ragnarök norvég sorozat és a kanadai-ír-amerikai Vikings: Valhalla. Láttad őket? Mit gondolsz, rendben vannak mitológiai szempontból?

A Ragnarököt láttam, a Vikings: Valhallat sajnos nem, csak az előzményként megfogható History Channeles Vikingst, bár ez utóbbi kettő inkább történelmi sorozat, már amennyiben a sokszor sagákra épülő történeti tudásunkat történelemnek lehet nevezni. A Vikings ettől függetlenül tartalmazott nem kevés vallástörténeti utalást, legyen az akár rituális, akár mitológiai. A kedvencem a negyedik évad második részében látható, amikor a főhős Ragnar Lothbrok megbünteti Flokit, aki megölte Ragnar barátját, Athelstant, mert féltékeny volt rá. Nem akarok sokat spoilerezni azoknak, akik nem látták, de Floki története itt szinte azonos a mitológiai Loki történetével, a bűneivel és a büntetésével is, ahogyan azt a verses és a prózai Eddában is olvashatjuk. Ha megengeded, akkor idecitálnám még az idén megjelent „The Northman” című Robert Eggers filmet is, amely annak ellenére, hogy szerkezetét és történetét tekintve egy klasszikus 80-as évekbeli bosszútörténet, mégis fontos színfolt ebben a mitológiai felhozatalban. A hátteret a Shakespeare-től ismert „Hamlet, dán királyfi” című dráma dán és izlandi eredetije nyújtja (Saxo Grammaticus „Gesta Danorum”-jából és Hrólfr Kraki sagájából), de a benne megtalálható - szintén akár rituális, akár mitológiai - elemek mind autentikusak. A Ragnarök pedig az egyik legjobb mitológiai sorozat, amit valaha láttam. Végtelenül jó ötletnek tartom az alap ötletet, amely szerint a letűnt korok mítoszait áttelepítik a jelenkorba – erre úgy érzem még vissza fogunk térni bővebben.

- Mi a véleményed úgy általában az amerikai változatokról, kezdve a Marvel comicoktól (már 1949-ben szerepelt Loki a Venusban) egészen a legújabb Marvel Thorig?

- Ha jól tudom, akkor Umberto Ecotól, a jeles olasz középkorásztól és írótól származik az a gondolat, hogy a történelmi tudásunk legjavát Hollywoodtól szerezzük, ami nincs másként az említett Marvel történetekkel kapcsolatban sem. Bár a képregényeket nem annyira ismerem, csak az elmúlt másfél évtized filmfeldolgozásait, mégis azt kell mondjam, hogy ezek a megint csak új köntösbe ágyazott mítoszfeldolgozások remek úton haladnak afelé, hogy a nagyközönséggel is akár megismertessék, akár megszerettessék többek között a viking mítoszokat is.

"Nem szabad elfelejtenünk, hogy a skandináv mitológia az egzotikum kategóriájába tartozik a mai napig, nem annyira túlmesélt és ismert történetek, mint például a görög vagy a római mondakör történetei – ez lehet az egyik oka annak is, hogy manapság miért ilyen népszerű ez a téma."

Ahogyan a klasszikus mítoszokban Thor és Loki párosa, valamint a kettejük dinamikája rengeteg történet mozgatórugója, úgy ugyanezeket a motívumokat találjuk meg a képregényfilmekben is, akár újrarendeznek bizonyos elemeket, akár hitelesen mutatják meg azokat a saját világukban.

- Visszatérve az északi metalhoz, hogyan kell értelmezni ezeket a mitológiai témájú dalszövegeket: egy régmúlt történet újra és újra elmesélése, vagy a jelenbe ágyazva, a mai életünkön keresztül, mai történetként?

- Igen és igen! Mindkét típusra elég sok példát lehetne mondani, megpróbálnék kiragadni néhányat, hogy világosabb legyen. Összesen négy igazán fontos altípust tudunk elkülöníteni a recepció módszertana szerint. 1) Adaptáció: a legközvetlenebb típus, amelyben a zenekar eredeti szövegeket hangszerel újra és azokon keresztül ad elő történeteket. Kiváló példa erre a norvég Nidingr „Wolf Father” albumba, vagy az izlandi Fortíð „Völuspá part I & II” albumai. 2) Újra elmondás: hasonló az első kategóriához, itt parafrázisokkal találkozunk, semmiféle extra mondanivalót nem hozzátéve a mítoszok narratívájához. A svéd Therion „Secret of the Runes” albumát tudom ehhez ajánlani, amely minden dala a „Kilenc Világ” egyikét mutatja be. 3) Kiterjesztés: ebben a típusban olyan szövegeket találunk, amelyek valamelyest átalakítják az adott mítosz narratíváját, ezzel esetenként új értelmet is adva a mítosznak. Itt a Týr „The Lay of Thrym” dalát tudom ajánlani példaként. Az alább látható Týr videó egyébként a magyar közönség számára is érdekes lehet, nemcsak a forgatási helyszínek miatt, hanem azért is, mert 2016 óta a magyarországi születésű Tadeusz Rieckmann a banda dobosa, 2018 és 2020 között pedig a több világhíres metal zenekart is megjárt Vörös Attila (Nevermore, Satyricon) gitározott náluk – mindketten láthatók a klipben.

4) Aktualizálás: itt jutunk el azokhoz a dalokhoz, amelyekben egy letűnt mítosz kortárs jelentést és értelmezést kaphat, ami például a norvég Enslaved „Fenris” című dalában is jól megragadható, amelyben a Ragnarök története korunkra kerül rávetítésre. Mondhatnám azt is, hogy ahány dalszerző, annyi módszer található, de a fent bemutatott négy a legtipikusabb módja a skandináv (és sokszor más régiók mítoszainak) történetek metal zenei feldolgozásának.

‍- Mi másról szólnak még az északi metal dalok? Mi ellen lázadnak, mivel tudnak polgárpukkasztani, mik azok a társadalmi problémák, amikről dalokat írnak és amikkel tömegek azonosulnak?

- Ha általánosan nézzük az északi metal dalszövegeket, akkor nem igazán találunk kirívó, csak helyben tipikus témákat. Általában mondható el a metal zenéről, hogy szereti megkérdőjelezni az egyénre adottan rákényszerített hatalmi struktúrákat, amelyek alól való felszabadulás, hogy saját választott közösségeket alakíthat ki. Emiatt is szokás a metalt a lázadás zenéjének nevezni, amelyben jut hely mindenkinek, aki valami miatt kitaszítottnak érzi magát, vagy nehezen tud a konformista, többségi társadalom elvárásainak megfelelni. Maga a metalos közösség emiatt meglehetősen befogadó és elfogadó is, enyhe egalitárius felhangokkal.

‍

‍

"Több kutatás bizonyítja, hogy nem igaz a közkeletű alaptétel, miszerint az agresszív zene agresszívvá teszi a hallgatóit, sokkal inkább fordítva van: vagyis, akinek sok frusztráció van az életében, az afféle szelepet találhat ezeknek a metal zenén keresztül. "

Kicsit talán messzire kalandoztam a kérdésedtől, térjünk vissza ehhez: a hatalom megkérdőjelezése a szentség fogalmát is relatívvá teszi, tehát az akár paródia jellegű egyházkritika, akár a komolyan gondolt, de marginális sátánizmus tipikus példák lehetnek (itt az egyházi szimbólumok kiforgatása, gyalázása a legismertebb módszerek, tehát nem teológiai vitákat kell elképzelnünk). Utóbbi igen szélsőséges vadhajtása a 90-es évek eleji oslói black metal színtéren sok sajnálatos eseményhez vezettek, úgymint a templomgyújtogatási hullám, gyűlöletbűncselekmények, stb. Ezekkel kapcsolatban fontos látnunk, hogy egy nagyon vékony és szélsőséges kisebbség cselekedeteit és eszméit jelenti csak, amely nem mainstream, sosem volt az és sosem lesz az. Ha társadalmi problémák után akarunk kutatni a szövegekben, akkor megint csak a világszerte ismert, enyhén Nietzsche-i gondolatokkal találkozhatunk nagyon gyakran, vagyis van az oktalan tömeg, amely működteti a világot úgy ahogy van (pl. fogyasztással, social mediaval), míg vannak a felébredt kevesek, akik látják ennek a visszásságait. Természetesen amint két lépést hátrálunk ettől a témától, máris világos lesz, hogy a metal is része a globális fogyasztói iparnak, amely némileg anakronisztikussá teszi annak lázadó természetét is. Nem is biztos, hogy érdemes ideológiai szempontból maximális következetességet elvárnunk egyetlen szubkultúrától sem, főleg azért sem, mert funkcióját tekintve a fent már említett társadalmi-szelep jellege az igazán fontos az egész jelenségnek.

 - Északon mindenki tudja, hogy a metal zenekaraik világhírűek, így talán a helyi megítélése is pozitívabb magának a zenének. Valóban népszerűbb műfaj ott, mint a világ más részein? Tehát több finn fiatal hallgat ma metalt, mint mondjuk a mi magyar tinédzsereink?

- Ha a nyers számokat összevetjük, akkor lehetséges, hogy pl. az USA-ban több metal zenekar van, mint az északi országokban, de ha lakosságszámra vetítjük ugyanezt a kérdést, akkor már sokkal érdekesebb adatokat kaphatunk. Kicsit messzebbről érdemes ezt is kezdenem: az „Encyclopaedia Metallum – The Metal Archives” néven ismert weboldal egy kiváló adatbázis, ami a Wikipedia elvei szerint épül fel, vagyis bárki szerkesztheti, aki regisztrál. Ezen az oldalon található meg a legtöbb adat a világon található metal zenekarokról, azok albumairól, tagjairól, dalszövegeiről, stb., amely az alapját képezi egy kiváló, 2016-ban készült térképnek is. Jakub Marian térképe szerint Norvégiában 1 millió lakosra 299 zenekar jut, Svédországban 428, míg ez a szám Finnországban eléri a 630-at (ez az elmúlt hat évben vélhetően csak növekedett). Már ennyiből is világosan látszik, hogy a kulturális export egyik legfontosabb ágazata az északi országokban a metal zene, aminek a trónján egy kisebb finn város, Joensuu csücsül. A városban ezer főre kb. 23 zenekar jut, ami valóban egyedülálló a világon. Ha mindezt összevetjük a magyar adattal, vagyis hogy 105 zenekar jut 1 millió lakosra, vagy más európai országok számaival, akkor azt hiszem, nem is szükséges jobban alátámasztani azt a szinte már axiómának számító megállapítást, hogy az északi országokban a legnépszerűbb a metal zene.

- Általánosságban inkább autodidakta zenészek vagy képzett művészek alkotják ezeket a bandákat? Gondolom, van példa erre is, arra is.

- Itt megint csak visszakanyarodnék a metal zene demokratikus, inkluzív jellegére, továbbá hangsúlyosan aláhúznám, hogy könnyűzenéről beszélünk, vagyis az alulról szerveződés és az amatőr-félamatőr hozzáállás nem ismeretlen, sőt kifejezetten akár az autentikusság kulcsa is lehet. Ahogyan a kérdésedben is felveted, ismeretesek komolyzenei háttérrel rendelkező zenészek is, elégséges csak a finn Nightwish billentyűsére, Tuomas Holopainenre gondolni, aki zeneakadémiai szinten tanult többek között zeneelméletet és zongorát, de hasonló iskolázottsággal rendelkezik Heri Joensen a fentebb hivatkozott feröeri Týr frontembere is. De ha a szélesebb képet nézzük, akkor marginális kisebbség az ilyen magasan kvalifikált zenészek száma a metalban, sokkal jellemzőbb az először említett típus.

‍

‍

‍- Elképesztően gyönyörűen szóló északi hangszerek léteznek, elég csak a nyckelharpára gondolni, amit a Marvel Loki sorozat főcímzenéjében is használnak, de a Vikings sorozat soundtrackje is jócskán mutat ezekből. Használja ezeket a különleges hangszereket az északi metal is?

- A finn folk metalra meglehetősen jellemző a különféle helyi dobok és egyéb hangszerek használata, a többi országban sokkal tipikusabb a népies dallamok gitárral való feljátszása, esetleg a hegedű alkalmazása. Az általad is említett fantasztikus hangszereket sokkal bővebben használják az északi neofolk zenekarok, amelyek közül talán a norvég Wardruna a legismertebb. Persze ez már nem metal zene, de érdemes megjegyezni, hogy ezek a - sokszor az újpogánysághoz is nagyon szoros szálakkal kötődő - kvázi világzenei produkciók igen organikus kapcsolatot mutatnak a metal zenével is. Ennek vannak olyan vetületei, mint hogy esetenként találunk átfedést a metal és a neofolk bandák között. Erre a legjobb példa Einar Selvik, az előbb említett Wardruna frontembere, aki a bergeni Gorgoroth black metal banda dobosaként kezdte a karrierjét. Szintén különleges példa lehet a dán Amalie Bruun által vezetett Myrkur munkássága, ahol a black metal és a népzene eddig kevéssé látott szintézisben nyilvánul meg. Ez nyilván nem hangzik a legszorosabb köteléknek, így akkor pár szóban utalnék az immár hatodik alkalommal megrendezett Midgardsblot Metal Festivalra, amelynek a norvégiai Borre melletti vaskori régészeti lelőhely környéke ad helyet. Az éppen a napokban zajló esemény tökéletesen szintetizálja mindazt, amiről a fentiekben beszélgettünk: metal, vikingek, régizene, inkluzivitás és rengeteg múltidézés. 

‍

Borító: Fejes János fotója 2019-ből, a Midgardsblot Metal Festivalról, színpadon a Gaahl's WYRD zenekar

‍

Krisztián black metal és ambient/atmospheric black metal ajánlata

Megkértem Urbán Krisztiánt (akivel már készült itt interjú a svéd életről és akiről tudom, hogy szereti a nordic metált), készítsen ő is egy Top 10-et a kedvenceiről, amivel nem hoztam könnyű helyzetbe. "Képtelenség Top 10-es listát írni, ha az északi metal minden stílusából szeretnék válogatni, ezért írtam egy olyan Top 10-et, ami black metal és ambient/atmospheric black metal lemezeket tartalmaz. Így sem az igazi, mert törekedtem arra, hogy egy előadótól csak egy lemez legyen a listán, pedig pl. a Burzum, az Ulver, a Sólstafir, a Lustre vagy a Darkthrone több lemeze is ideférne. Legalábbis az én véleményem szerint. És mivel csak BM, illetve ABM lemezek vannak, így lemaradtak a progresszív black metal, a göteborgi death metal, a doom metal, a szimfonikus metal, a folk metal, stb. lemezek. Borzasztóan széles skálán mozognak az északi rock/metal zenekarok. Ez nem rangsor, csak időrendi sor. Számomra mindegyik album ugyanolyan jó!"

Bathory - Bathory (1984) - svéd
Mayhem - De Mysteriis Dom Sathanas (1994) - norvég
Darkthrone - Transylvanian Hunger (1994) - norvég
Ulver - Bergtatt (1995) - norvég
Burzum - Filosofem (1996) - norvég
Satyricon - Nemesis Divina (1996) - norvég
Emperor - Anthems to the Welkin at dusk (1997) - norvég
Sólstafir - Köld (2009) - izlandi
Lustre - A glimpse of glory (2010) - svéd
Hypothermia - Svartkonst (2015) - svéd

‍

Tomi Top20 kedvenc finn előadói

Plusz egy-egy dal, amivel érdemes kezdeni

"A lista lehetne sokkal hosszabb is, hiszen annyi zseniális finn előadó létezik."

1. Children of Bodom - Red Light In My Eyes - Pt.2
2. ‍Amorphis - Black Winter Day
3. Mors Subita - As Humanity Weeps
4. Lost Society - Into Eternity ft. Apocalyptica
5. Insomnium - Heart Like A Grave
6. Sinergy - I Spit on Your Grave
7. Wolfheart - Chasm
8. Ensiferum - Andromeda
9. Sentenced - Excuse Me While I Kill Myself
10. Kylähullut - Kourallinen turhia (Big Brother)
11. Stam1na - Enkelinmurskain
12. Barathrum - I Am Very Possessed
13. Swallow the Sun - Cathedral Walls
14. Norther - Nothing
15. ‍Thy Serpent - Like a Funereal Veil of Melancholy
16. Stone - No Commands
17. Horna - Vala Pedolle
18. Tarot - Wings Of Darkness
19. Shape of Despair - Solitary Downfall
20. Lähiöbotox - Lähiöni tuote (ft. Marco Aro, Samy Elbanna)

‍