Mindannyian tudjuk, hogy 2021-ben ez még nem az a hét, amit annyira vártunk. Akármerre is éltek a világban (és tényleg a világ minden pontján éltek!), ez még nem az a szabad december, amikor egyik karácsonyi buliból a másikba estünk, amikor imádtuk a vásárok hatalmas forgatagát, amikor végigjártuk a rokonokat az ország egyik végétől a másikig. Ezen a karácsonyon még mindig a biztonság a legfontosabb, hogy vigyázzunk magunkra és másokra. Az elmúlt hetekben Instagramon és Facebookon kisebb posztokkal hangolódtunk az ünnepekre, amiket most összegyűjtöttünk két bejegyzésbe. Az egyik az északi karácsonyi szokásokról, a másik az északi karácsonyi ételekről és italokról szól. Természetesen nem teljes a kép, jövőre bőven lesz mivel kiegészíteni, de azért a legfontosabbakkal és néhány kevésbé közismert karácsonyhoz kapcsolódó tradícióval már most is megismerkedhettetek.

Norvég ajándék London legszebb karácsonyfája

A világ egyik leghíresebb karácsonyfája a londoni Trafalgar Square Christmas Tree, ami egy norvég hagyományok szerint hosszában lógó égősorokkal díszített, Norvégiában nevelkedett hatalmas és gyönyörű ajándék fa, amit minden évben Oslo városa ad hálája jeléül London lakosságának az 1940-1945. között nyújtott segítségért. Egy kb. négy tonna súlyú és harminc méter magas fa 1947 óta érkezik a norvégoktól, akik a második világháború idején Nagy-Britannia legközelebbi szövetségesei voltak, Londonból szervezték Norvégia ellenállási mozgalmának jelentős részét. A fát még fiatalon kiválasztják és kiemelt figyelemmel nevelik nordmarka erdejében. Többek között teljesen megtisztítják a körülötte lévő teret, hogy minden irányból elég fényt kapjon. A kivágása, szállítása és felállítása is külön kaland, érdemes figyelni minden évben a hírekben.

‍

‍

Itt egy rövid videó az első fa lámpagyújtási ünnepségéről

‍

Szalmadíszek

Ezeknek a kézzel készített karácsonyfadíszeknek komoly hagyománya van az északi országokban. Őszi betakarítás után a gazdák a legfinomabb búzaköteget a tornácon hagyták, hogy a madarak télen azt lakmározzák, így vonva el a figyelmüket az istállóról, ahol a felbecsülhetetlen értékű gabona tartalékokat tárolták. A norvég julenek, a svéd julkärve, és a dán juleneg sokszor egy szalmával teli batyu volt, aminek szimbolikus jelentése is van: emlékezteti az embereket a megosztásra és gondoskodásra. Karácsonykor különösen fontos a madarakkal való bánásmód. Ha az ünnep reggelén magot szórsz a küszöbödre, így engedve be a madarakat az otthonodban zajló lakomába, akkor szerencséd lesz a következő évben. Ilyenkor a vadállatok és a háziállatok is több élelmet kaptak. A karácsonyi kéve felakasztható kerítésekre, köthető fákra, még nagyobb szerencsét jelent, ha a madarak már akkor odasereglenek, amikor felrakod őket. Úgy tartják, a téli leghidegebb, legsötétebb napokon az állatokról és szellemekről való gondoskodás bőséges termést hoz a következő nyáron. A finnek karácsonykor az étkezőasztal fölé akasztottak és a nyári napfordulóig ott tartottak egy himmeli-t, egy geometriai alakzatokból összeállított komplex szalmadíszt, szintén azt remélve, hogy elegendő termést hoz a következő évben.

Karácsonyi szalmakecske

A yule kecske a skandináv karácsonyi ünnep szimbóluma, de nincs köze Jézushoz. Eredete pogány hagyományokból származik, és kapcsolatban áll Thor skandináv istennel, akinek a szekerét kecskék húzták az égbolton. A julbock legalább olyan huncut és garázda figura, mint az elfek. Hol ajándékokat követel, hol ad. Egy modern, piros szalaggal átkötött szalma változatát minden tradicionálisan ünneplő otthonban megtaláltok. Korábban szokás is tartozott hozzá, a szomszéd házában kellett elrejteni. Miután megtalálták, gyorsan meg kellett szabadulni tőle, egy újabb szomszédnál kellett eldugni.

‍

‍

Óriás változata a 60-as évektől létező gävlegoat, amit ilyenkor gyakran látni a nagyobb városokban vagy környékén. Bár folyamatosan őrzik, sokszor nem éli meg a karácsonyt, valaki mindig felgyújtja. Az aratás végén összekötött utolsó gabonakötegnek mindig is mágikus képességeket tulajdonítottak, amit az aratás szellemének ajánlottak Yule kecske formájában. Svédországban az emberek a karácsonyi kecskét láthatatlan szellemnek tartották, aki karácsony előtt megjelenik, megbizonyosodni arról, hogy a karácsonyi előkészületek megfelelően történnek.

‍

Adventi csillagok

A német herrnhuterstern (herrnhutstjärna), azaz a morva csillag volt az első jellegzetes adventi csillag, ami széles körben elterjedt és lefektette a karácsonyi csillagokkal dekorálás alapjait északon is, különösen Svédországban. 1821-ben kezdődik a csillag története, amikor Nieskyben, egy német bentlakásos iskola fennállásának 50 éves évfordulójára felállítottak egy gyönyörű csillagot. Később adventre más német városok kollégiumai is csatlakoztak a papírcsillag-készítéshez, így hamar népszerű karácsonyi tevékenység lett a diákok életében. A 20. század elején már gyártósoron volt az adventi csillag, ami eredetileg 17 négyzet alakú és nyolc háromszög alakú csúcsból állt. Svédországba Julia Aurelius papnő, Erik Aurelius professzor és püspök felesége vitte magával a hagyományt, amikor Németországból Lundba költöztek. 1930-tól a németek elkezdték importálni a saját sokcsúcsos drága csillagaikat a svédeknek, azonban a csillag olcsó változata, a proletärstjärnan terjedt gyorsabban. Az eredeti német csillagot nagyrészt ma is kézzel készítik és több mint 60 féle változata van. Színben, méretben, külső-belső használatra is nagy a választék, 240 ezer darabot gyártanak belőle évente.

A ma már skandináv vagy svéd adventi/karácsonyi csillagként emlegetett dekoráció szintén sokféle (először sárgaréz színű volt), de jellemző, hogy megtartja a fém felületre eredetileg szöggel vert lyukakat, hogy a fény (ami sokszor beépített lámpa), átvilágítson rajta. Ha elég ügyesek vagytok, fényes kartonból is elkészíthetitek. A csillagok általában az ablak előtt lógnak, de a hashtagek alatt láthatjátok lépcsőkorlátokra szerelve, szekrényen, polcon, a karácsonyfa alatt, tehát bárhol, ahol jól mutat. Aki adventre készíti, tartja a gyertyagyújtással megszokott heti 1 csillag kihelyezését, ezzel is jelezve, mennyi idő van még karácsonyig.

‍

‍

Északi őrangyalok

A nisse az egyik legjellemzőbb téli folklór figura északon. Kertitörpékhez hasonló a külsejük: alacsonyak, hosszú fehér szakállal, általában élénk piros vagy szürke kúpos sapkával, ami alól sokszor nem látszik ki a szemük. Hobbi kézművesek kedvence is, mert horgolva, varrva, kötve, mindenhogy kedves ajándéktárgy lesz a végeredmény. (Bár nem egyértelmű az eredete, például az óskandináv niðsi szóhoz is kötik, ami "kedves kis rokon"-t jelent.) A hagyomány szerint a nisse a családdal együtt él, egyfajta őrangyal. Megvéd mindenkit a gonosztól, a szerencsétlenségtől, és még a mezőgazdaságban is segít. Egyetlen baj van velük: elég sértődékenyek. Ha úgy érzik, nem vagy elég jó hozzájuk vagy másokhoz, hoznak egy kis szerencsétlenséget is. A beszámolók itt elsősorban a lusta gazdákról, vagy az állataikról nem megfelelően gondoskodó gazdákról, rendetlen tanyákról szólnak. Egy tál zabkásával (tetején egy kis vajjal) azért ki lehet engesztelni őket.

Léteznek népmesék, amikben alakváltók, vagy képesek arra, hogy láthatatlanok legyenek, máshol átlagos északi farmer férfinek néznek ki, de vannak macskaszemű, egyszemű, 4 ujjú, sőt szakálltalan (!) nisse lények is. A történelem során változott a megítélése, nem volt mindig pozitív alak, főleg az északi országok kereszténnyé válása során démonizálták, pogánynak, boszorkánynak, ördögtől valónak tartották. Bár gyakran ábrázolják társas lényként, mint a legtöbb mitológiai vagy mondabeli szereplőket, valójában a nissék magányosak. A modernkori nisse a közeli erdőben lakik, nem túlsúlyos, de a mikuláshoz hasonlóan viselkedik, karácsony este bekopogtat az otthonokba és ajándékokat osztogat. Képeslapokon gyakran látni egy disznóval, vagy kecskékkel, macskákkal, valószínűleg szintén a tanyához és termékenységhez kapcsolódóan.

‍

Természetes ajtókoszorúk

Ha megnézitek az északi karácsonyi ajtódíszeket a hashtagek alatt (julkrans, jólakrans, jouluseppele), látjátok, hogy csillámoktól, giccsektől mentesek, főleg természetes anyagokból készülnek. Jellemző, hogy ablakokba, ágy fölé, kandalló fölé is lógatnak néhány kisebbet, illetve nem ritka az óriási, ajtóméretnél mindenképpen szélesebb koszorú, amit a tornácra, a bejárati díszek közé, vagy az otthon ünnepi középpontjába állítanak. A zöld, különösen az élő zöld, a télen nyíló cserepes virágok az ünnepi dekoráció részét képezik, jelentős méretű téli kerteket, kisebb lakásokban zöld sarkokat, még kisebbekben asztali díszeket alakítanak ki belőlük.

‍

‍

Angyaljáték

Az angelchimes (angel-abra), akárcsak a skandináv csillagok a korábbi bejegyzésben, német eredetűek. A weihnachtspyramide karácsonyi piramis mintájára készült és hasonló elven működő, meleg levegővel hajtott karácsonyi dekorok (svédül: änglaspel / dánul: englespil) annyiban különböznek, hogy nem fából, hanem fémből készülnek, és harangozó, csengető, trombitáló angyalokat forgatnak meg, illetve szólaltatnak meg, amikor meggyújtjuk alattuk a gyertyákat. Ha szétnéztek a hashtagek alatt, látjátok, hogy az eredeti angyaljáték mellett végtelen sok változatban létezik. Többségüknek köze van a télhez vagy a karácsonyi ünnepekhez (hópelyhek, korcsolyázó kislányok, csillagok, fenyőfák, gallyak...), az erdők állataihoz (mókusok, madarak, rénszarvasok...), de létezik körben forgó vízilovakkal vagy koponyákkal is.

Karácsonyi könyvözön

Az izlandi jólabókaflóð (karácsonyi könyvözön) szeptemberben indul az új kiadványokról szóló katalógussal, amit minden izlandi otthonba ingyenesen juttatnak el a könyvkiadók, karácsony éjjel pedig kiteljesedik, amikor a helyi tradíció szerint elkezdik olvasni az egymástól kapott ajándék könyveiket. Az izlandiak a legkomolyabb könyvmolyok a világon, a lakosság fele legalább 8 könyvet olvas évente, a fővárosi könyvtár 14 ezer tagja is átlag 90 ezer könyvet kölcsönöz minden évben. A 368 ezer lakosú szigetországban egy főre vetítve több könyvet adnak ki, mint a világ bármely más országában (minden 1000 izlandira 5 új könyvcím jut).

A karácsonyi könyvözön hagyománya a második világháborúig nyúlik vissza, amikor a szigorú import anyag korlátozások csak a papírt nem érintették, így a könyv lett az egyetlen választható karácsonyi ajándék. Az izlandiak azóta is tisztelik a hagyományt, karácsony éjjel olvasnak egy kellemes forró csoki vagy jólabland társaságában. (Fele narancs ízű szénsavas ital, fele barnasör. Jobb híján Fanta és Guinness is megteszi, autentikusan egilsappelsín-t öntünk fel egilsmaltextrakt-tal.)

Temető világítás

Maradva Izlandon, decemberben már csak alig néhány órát van fent a nap (pl. Reykjavíkban ma 10:49-kor kelt és 15:45-kor nyugszik majd), ami azt jelenti, hogy megérkezett a hosszú sötétség és persze a hideg havas tél. Talán ez is a magyarázata annak a hagyománynak, hogy egész decemberre kivilágítják a temetőket, fényekkel szimbolizálják halottaik hiányát az ünnepeken. A magyar halottak napjával ellentétben nem gyertyák és mécsesek világítanak a sírköveken, hanem maguk a keresztek többfelé színben, illetve van ahol a keresztek sarkaira erősített égők adják az ünnepi megemlékező fényt. A családok együtt mennek ki feldíszíteni a sírokat, majd karácsonykor és újévkor is meglátogatják őket.

13 misztikus legény

Izlandon nem a Mikulás vagy a Jézuska hozza az ajándékokat, hanem 13 misztikus legény (fiú/srác), akik a hegyekben élnek. December 12. és 24. között egyesével jönnek le a gyerekekhez, majd karácsony és január 6. között érkezési sorrendben térnek vissza. A jólasveinar / yulelads "banda" Grýla és Leppalúði hegyi trollok gyerekei, akik kezdetben egyáltalán nem voltak jófejek, a gyerekek ijesztgetésére használták őket. Neveiket (jelezve Izland szegénységét abban az időben) főleg élelmiszer-bűnözésről kapták: Tányérnyaló, Fazékkaparó, Tejlopó, Kolbászlopó... Az idők során változott a számuk és az ábrázolásuk is (hastagek alatt nézzetek szét), kedves kis csínytevőktől a gyerekeket evő gyilkos szörnyetegekig minden voltak, ma már inkább barátságos huligánok. 1746-ban rendeletben tiltották meg Grýla emlegetését, akinek kedvenc étele rossz gyerekekből készült, messziről kiszagolta őket. Az ő gonosz macskája jólakötturinn, aki azokat vitte el, akik nem öltöztek új ruhába karácsony napján. Akárcsak a magyar népi ijesztgetések, ezek is azt a célt szolgálták, hogy megvédjék a gyerekeket (itt a hegyek, szakadékok veszélyeitől), illetve hogy megfelelő viselkedésre neveljék őket.

A hagyomány szerint a kicsik december 11-én este teszik az ablakba a cipőiket/csizmáikat, amibe az első hegyi legény beleteszi az első ajándékot, december 12-én a második hegyi legény a másodikat, és ez így folytatódik egészen karácsonyig. Ha rossz voltál az évben, minden este nyers vagy rohadt krumplit, esetleg egy viselkedési tanácsot tartalmazó cetlit kapsz ajándék helyett. Turisták a képen látható levelesládán keresztül kérhetnek ajándékot.

Itt egy népdal Björktől a legényekről

És a macskáról

‍

Karácsonyi bélyegek

Ha ti is szoktatok karácsonykor képeslapokat kapni vagy küldeni, valószínűleg a karácsonyi bélyegeket is szeretitek rajta. Ahogy látjátok, az északi országok különösen jók ebben, de meg kell jegyezni, hogy Magyarországnak is kiemelten fontos szerepe volt a decemberi szezonális bélyegek népszerűsítésében: 1941-ben kiadott egy emlékbélyeget a "Katonák karácsonyáért" címmel, 1943-ban pedig a világon először olyat, amin Betlehemet ábrázolták a kis Jézussal. A világi és vallási témájú karácsonyi bélyegek a világon mindenhol okot adnak a vitára, így általában vagy mindkét félét, vagy évente felváltva jelentetik meg őket, de egységes bennünk, hogy "működő" bélyegek, használatban vannak, nem csak gyűjtőknek készülnek.

Saint Lucia napja

Az északi országok többsége a december 13-ai Saint Lucia napra lussekatter-rel és glögg-gel készülődik. A karácsony előtti legnagyobb ünnep egy templomi szertartás, amit sokszor láttunk már skandináv filmekben (legutóbb a Young Royalsban). St. Lucia egy előkelő szicíliai családban nevelkedett fiatal szűz keresztény lány volt, aki mártírhalált halt 304-ben, amikor a hite miatt kegyetlenül megkínozták, majd megölték. Az ünnepségre kiválasztanak egy lányt, aki fehér ruhában, a halál szimbólumaként vörös övvel és gyertyakoronával a fején vezeti a felvonulást. Az utána haladók is ünneplőben, mind gyertyát tartanak a kezükben. Saint Lucia alakítója lehet bárki, fehér nő, fehér férfi, fekete nő, fekete férfi... is. A "Lucia vonat" (luciatåg) kórházakba, idős otthonokba, iskolákba és irodákba is ellátogat ezen a napon, finom péksüteményeket és kávét kínálnak az embereknek.

‍

Karácsony Feröeren

Feröer a középkor óta lakott, és bár a Dán királysághoz tartozik, sok szempontból független, parlamentje a legrégebbi a világon. Dániával ellentétben nem tartozik az Európai Unióhoz. Fővárosa tórshavn, a világ egyik legkisebb fővárosa kevesebb mint 22 ezer lakossal, minden karácsonyra ünnepi vásárral készül, ahol az ismertebb feröeri márkák (gudrungudrun_, hittstadid, ostrom_faroeislands, naviafaroeislands...) és a helyi kultúra kézműves darabjai is megtalálhatók. Bevásárló központja az SMS (kattintsatok a lokációra) és a belvárosi jégpálya is ünnepi hangulattal vár mindenkit.

Feröer lakóival közös bennünk, hogy a szenteste a karácsony legnagyobb ünnepe. A programot templomi misével indítják, ami után jön a vacsora birkahússal (ræstkjøt), ahogy a fotókon is látjátok, burgonyával és vöröskáposztával. Desszert a többi északi országban is népszerű rizspuding meggyszósszal, és egy fűszeres mandulás keksz, a piparnøtur. A legrégebbi sörfőzde karácsonyi söre a føroyabjór, illetve alkoholmentesek italok jollycola, jólaøl és jólabrús megtalálható minden asztalon. Ha mindenki jóllakott, jöhet az ajándékozás, elsősorban könyvekkel, helyi kötöttárukkal és feröeri bazaltból készült tárgyakkal (pl. whiskeyrocks).

Tórshavn, Feröer fővárosa nappal és éjjel

Adventi gyertyák

Az adventi gyertyagyújtás hagyománya északon is él, a hosszú sötét éjszakák miatt a 30-as évek végétől kiegészítve elektromos változatokkal is. Az adventi híd/ív/piramis általában 7 gyertyát tartalmaz (de mindenképpen páratlan számút) és az ablakokban helyezik el. A Philips, mint tervező és gyártó kezdetben szkeptikus volt azzal kapcsolatban, hogy az emberek lecserélnék a hagyományos gyertyáikat elektromosakra, de már az első évben 3000, a következőben pedig 6000 darab fogyott belőlük Svédországban. Persze megmaradtak az igazi gyertyák is, sokszor házilag készítve, vasárnaponként meggyújtva, ilyenkorra lépcsőzetesen elégve.

Itt vannak a hashtagek, amik alatt látjátok, hogyan is néznek ki manapság az északi adventi gyertyák és gyertyatartók: adventsljusstakar, adventsljus, adventsljusstake, adventsstake, joulukynttelikkö, adventtikynttelikkö, adventtikynttilät, adventslysestake, aðventuljós, aðventustjaki Különösen érdekes a napról napra egyre kisebb visszaszámláló dán kalenderlys gyertya, amit a családi étkezések alkalmával (akár reggelinél) gyújtanak meg elsejétől karácsonyig. A gyerekek dolga figyelni rá, hogy ne égjen tovább az adott napnál.

Boldog karácsonyt mindenkinek!

‍

‍
Kattintsatok a karácsonyi ételekről, italokról szóló posztunkra is!

‍

Fotók: Adobe Stock